Air Power Blog

Az olasz légierő (AMI) 5. ezredének (Stormo) 23. százada (Gruppo) búcsúzik a lízingelt F-16ADF típustól. A Ravennához közeli, Adria-parti Cerviában lévő bázis Veltro százada többször volt a magyar vadászok játszópajtása az elmúlt években, emlékezetes három MiG-29-es áttelepülése két hétre 2006 őszén, vagy a Gripenekkel közös repülések Szlovénia felett.

A búcsúnapon nem volt hiány alacsony áthúzásokból. Itt a specfestésű ezredgép relatíve kis sebességgel legyezi a tömeget.

A tisztesség kedvéért azt is meg kell említeni, hogy mindenekelőtt nem a cerviaiakon múlott, hogy az F-16ADF repülésbiztonsági statisztikája tragikusan (ha emberhalál nélkül is) alakult az olasz légierőben: erről a 37. ezred (Trapani, Sziciília) tehet, mely a meghosszabbított lízing végéig (2012) tovább üzemelteti a maradék gépeket.

Ha már a 16-os beceneve vipera, akkor ehhez festés is dukál.

A század vadászebének rajzos lenyomatát viselő példány is előbukkant az esős, repülés nélküli szombati napon. A svancon egy polip szépíti a gépet. 

Ötös kötelék a Vipera vezetésével.

Visszagurulás a díszelgő feladat végeztével. Előtérben az egyik kétüléses Béla, az ADF-re jellemző pótlólagos (nem éppen áramvonalas) interrogátor-antennákkal.

A Frecce Tricolori is megtisztelte a cerviai F-16-os búcsút. Ezen a képen látszik, hogy az olasz gépeken is megjelent az USAF példányain egy-két éve felbukkant, kályhaezüstös-érdes bevonat a teljes felületen, mely koszos, foltos külsőt kölcsönöz a 16-osoknak. Konkrét információ nincs, csak spekuláció: RAM? 

Pilóta, gép, rakéta az egyik megerősített repülőgép-fedezékben.

Az olasz ADF és fő fegyvere, az AIM-120C-5 AMRAAM (pontosabban ez itt egy CATM).

Az olasz QRA tipikusan vegyes függesztménnyel repül, F2-F3, azaz AIM-9L és AMRAAM, igaz, a kiállított géppel szemben asszimetrikusan, egy-egy darabbal.

Ugyanez oldalról. Érdemes megjegyezni, hogy CATM-ból csak C van, nincs külön C-5. Jó lenne már idehaza is látni ezeket a szivarokat...

Az Aladárok régi HUD-ja és kamerája, illetve az UFC (na jó, 16-os terminológiában ICP) hiánya jellemzi az ADF-et is. Az inerciális egység hozzáférése a bal konzolon található.

Így kezdődött: a jóformán eredeti Alfa-pilótafülke. A radar/EO képernyő a pilóta lába között volt, ami, valljuk be nem szerencsés egy megoldás mondjuk egy kis magasságú, zuhanásban történő Maverick-lövészetnél. Mondjuk az olaszok erre nem is használták.

A műszerfalon bal oldalt a függesztmény-menedzselő rendszer (SMS) "eredményjelzője" látható. Mint kiderült, második funkcióként meg tudta jeleníteni az inerciális rendszer adatait, a fordulópontok koordinátáit is. Fölötte az ALR-69 indikátora.

Modulokra szedett F100-PW-220E hajtóművek a bázis javítóüzemében.

Az íjász Diána az 5. Stormo jelvényében.

Diána rajzos interpretációja a 16-os svancán.

A 23-as század jelvénye, a Veltro, azaz vadászeb. F-35-ösön éled újjá?

Zord

Az olasz QRA-t idővel teljesen átveszi az EF-2000 típus. Itt egy látogató Gioia del Colléból, a 36. ezredtől, IRIS-T imitátorral.

A bal hajtómű szívócsatornája az észlelhetőséget csökkenteni hivatott kanyarulattal.

Hazafelé jövet Ausztriában: felhőbe vész a Goldhaube rendszer RAT-31DL-jének radomja a Speikoggelen. Az eredeti radartorony (balra) már üres, nincs rajta antennaburkolat sem.

Vannak periódusok az ember életében, amikor sorozatban követik egymást olyan események, melyek hasonló (ha nem is ugyanazon) kategóriába esnek. A LégierőBlogger mozgalmas múlt hete után keddtől máig Szerbiában időzött, hogy folytassa 1999-es PVO vs SEAD kutatásait (lásd: rövidesen). Élményekkel és nóvumokkal telve éppen hazafelé tartott az M5-ösön, amikor koraeste utastársaival együtt úgy döntött, hogy letérve a pályáról, az 44-es menti Csepegi csárdában enyhíti étvágyát. Aki ismer, az tudja, hogy a "hely szelleméért" még akkor is megteszem ezt a kitérőt, ha vasárnap lévén "néma csend és hullaszag" fogad. De "a történelem másként rendelte".

A Combat Talon II orr-része a terepkövető lokátort rejtő jellegzetes radommal, FLIR-toronnyal, besugárzás- és indításjelzőkkel,  satcom-antennával.

Éppen a "szűzérmék kurucosan" című tételhez készülődtem, amikor légcsavaros gázturbina morajlása ütötte meg a fülem. "Egy Ancsa hazafelé" - tippeltem, aztán újra a húshoz fordultam. Pár perc múlva újabb, de erősebb morajlás következett, melyre már nem lehetett nem kinézni az ablakon. És ekkor fagyott meg ereimben a vér. Az aranysárga fényben, egy Combat Talon fordult szűken a 30-as fájneljére. Bár a Csepegiben nyáridőben a verandán ülve többször ettem már úgy, hogy kezem ügyében volt a gépem, ezúttal az épületben helyet foglalva, és persze tekintettel a vasárnapra, ezt nem tartottam szükségesnek. Hiba volt, belátom, de az estebéd befejeztével a túlvégen, a szállítógép-apronon azért sikerült meggyártani az MC-130-ast.

A kerítésen túl...

MC-130H Combat Talon II 87-0023. Láthatóak a hátsó féllégtér EW-szenorjai. A gép a mildenhalli 352. különleges hadműveleti csoport 7. századához tartozik.

Dörkom-torony a törzshátsórész oldalán.

A jobb mellső és hátsó negyedet lefedő irányított antennák a függőleges vezérsík tetejéhez közel, a csúcson egy omni antenna ül.

Júra-parki MiG-29-es az MC hátterében. 1998-ban a Carpathian Exchange idején a kecskemétiek (és a pápaiak) még vígan vadásztak a Combat Talonra, a honi-és csapat-légvédelemről nem is beszélve. A gyakorlat valószínűleg sikeres volt, az MC-k azóta sok háborút megjártak. A magyar légierő? Az leépült.

Combat Shadow 1998

A Napi Magyarország 1998 április 3-i számában jelent meg az (akkor még nem egészen 22 éves...) LégierőBlogger fedélzeti riportja a mildenhalli Combat Shadow-ról.

A riportonúton velem volt Szentesi Tibor barátom, az akkori „vadászmaffia” (Gál, Kővári, Szentesi, Zord) egyik tagja. 2000 áprilisában egy Cessna-katasztrófában vesztette életét. Az ő emlékének ajánlom ezt az először újraközölt cikket!

Zord

Nahson Sávit - ez a héber neve annak a három, speciális kialakítású Gulfstream V-ös repülőgépnek, melyet az Izraeli Légi- és Űrerők (IASF) napjainkban elektroniai felderítési feladatokra (SIGINT) használnak, nyugodtan mondhatjuk, hogy világszerte.

Tegnap két példány Magyarország légterében repült, és aki erre a blogra írogat, annak aligha lehet kételye afelől, hogy ezek a ritka madarak nem a két ferihegyi 31L bejövetelért repültek el idáig, Törökországot, Bulgáriát és Romániát érintve. Érdemi hivatalos magyarázat nincs, és mi tudjuk, hogy nem is lesz, sacc per kábé úgy ötven évig legalább. De ez a közép-európai sors.

Az is nyilvánvaló, hogy aki ilyen melóban van, annak csak akkor kenyere a nyilvánosság, ha azt maga keresi. Fényes nappal, relatíve jó időben Vecsés fölött, touch and go Budapest nemzetközi repülőterérén - na ez nem jellemző a SIGINT-közösségek alapvetően "alacsony profilú" működésére. Kivéve, ha a feladtuk része volt a láthatóság is.

Olvassatok ma Magyar Nemzetet!

Zord

A gépeken nem túlozták el az azonosítókat, felségjel nuku - a stilizált kék-fehér sávokat azért ne számítsuk annak! Az egy más kérdés, hogy a speciális feladathoz vegyes, civil/katonai azonosító is dukál. Amit látunk, egy 679-es katonai oldalszám. A gépekről készült korábbi képeken látható, nagyobb méretű oldalszám és a 122-ik század jelvénye a függőleges vezérsíkról a ferihegyi beköszönéskor hiányzott.

ANATÓMIA

Új kollégám, Macska János rajzolta (nem kell komolyan venni, ez csak amolyan találgatás):

Kenuzóknak: ELINT

Pici kések

Nagyobb kések: COMINT