Az olasz légierő (AMI) 5. ezredének (Stormo) 23. százada (Gruppo) búcsúzik a lízingelt F-16ADF típustól. A Ravennához közeli, Adria-parti Cerviában lévő bázis Veltro százada többször volt a magyar vadászok játszópajtása az elmúlt években, emlékezetes három MiG-29-es áttelepülése két hétre 2006 őszén, vagy a Gripenekkel közös repülések Szlovénia felett.
A búcsúnapon nem volt hiány alacsony áthúzásokból. Itt a specfestésű ezredgép relatíve kis sebességgel legyezi a tömeget.
A tisztesség kedvéért azt is meg kell említeni, hogy mindenekelőtt nem a cerviaiakon múlott, hogy az F-16ADF repülésbiztonsági statisztikája tragikusan (ha emberhalál nélkül is) alakult az olasz légierőben: erről a 37. ezred (Trapani, Sziciília) tehet, mely a meghosszabbított lízing végéig (2012) tovább üzemelteti a maradék gépeket.
Ha már a 16-os beceneve vipera, akkor ehhez festés is dukál.
A század vadászebének rajzos lenyomatát viselő példány is előbukkant az esős, repülés nélküli szombati napon. A svancon egy polip szépíti a gépet. 
Ötös kötelék a Vipera vezetésével.
Visszagurulás a díszelgő feladat végeztével. Előtérben az egyik kétüléses Béla, az ADF-re jellemző pótlólagos (nem éppen áramvonalas) interrogátor-antennákkal.
A Frecce Tricolori is megtisztelte a cerviai F-16-os búcsút. Ezen a képen látszik, hogy az olasz gépeken is megjelent az USAF példányain egy-két éve felbukkant, kályhaezüstös-érdes bevonat a teljes felületen, mely koszos, foltos külsőt kölcsönöz a 16-osoknak. Konkrét információ nincs, csak spekuláció: RAM?
Pilóta, gép, rakéta az egyik megerősített repülőgép-fedezékben.
Az olasz ADF és fő fegyvere, az AIM-120C-5 AMRAAM (pontosabban ez itt egy CATM).
Az olasz QRA tipikusan vegyes függesztménnyel repül, F2-F3, azaz AIM-9L és AMRAAM, igaz, a kiállított géppel szemben asszimetrikusan, egy-egy darabbal.
Ugyanez oldalról. Érdemes megjegyezni, hogy CATM-ból csak C van, nincs külön C-5. Jó lenne már idehaza is látni ezeket a szivarokat...
Az Aladárok régi HUD-ja és kamerája, illetve az UFC (na jó, 16-os terminológiában ICP) hiánya jellemzi az ADF-et is. Az inerciális egység hozzáférése a bal konzolon található.
Így kezdődött: a jóformán eredeti Alfa-pilótafülke. A radar/EO képernyő a pilóta lába között volt, ami, valljuk be nem szerencsés egy megoldás mondjuk egy kis magasságú, zuhanásban történő Maverick-lövészetnél. Mondjuk az olaszok erre nem is használták.
A műszerfalon bal oldalt a függesztmény-menedzselő rendszer (SMS) "eredményjelzője" látható. Mint kiderült, második funkcióként meg tudta jeleníteni az inerciális rendszer adatait, a fordulópontok koordinátáit is. Fölötte az ALR-69 indikátora.
Modulokra szedett F100-PW-220E hajtóművek a bázis javítóüzemében.
Az íjász Diána az 5. Stormo jelvényében.
Diána rajzos interpretációja a 16-os svancán.
A 23-as század jelvénye, a Veltro, azaz vadászeb. F-35-ösön éled újjá?
Zord
Az olasz QRA-t idővel teljesen átveszi az EF-2000 típus. Itt egy látogató Gioia del Colléból, a 36. ezredtől, IRIS-T imitátorral.
A bal hajtómű szívócsatornája az észlelhetőséget csökkenteni hivatott kanyarulattal.
Hazafelé jövet Ausztriában: felhőbe vész a Goldhaube rendszer RAT-31DL-jének radomja a Speikoggelen. Az eredeti radartorony (balra) már üres, nincs rajta antennaburkolat sem.
