Air Power Blog

Amennyiben az időjárás nem szól közbe – a Kárpát-medencében márpedig egy alacsony nyomású övezet terpeszkedik –, akkor a napokban (talán már holnap) megérkeznek Magyarországra a megrendelt Gripenek utolsó példányai is. Teljessé válik a 14 gépes flotta.  

A gépeknek és hajózóiknak nem okozna különösebb problémát az átrepülés és a leszállás, de az átvétel előtti repülésekre ismereteim szerint szigorúbb szabályok, minimumok vonatkoznak, mint a mindennapi kiképzési repülésekre. Ez okozhat csúszást.

Az átrepülés előtt a „maradék gépek” – mint korábban mindegyik – a svéd beszerzési hivatal (FMV) malmeni (Linköping) tesztbázisán töltötték utolsó anyaországi heteiket.

Ulf Lindström és Pia Ericson jóvoltából vethetünk a 39-es, a 40-es és a 41-es oldalszámú gépekre (Gysz: 39.3310, 39.3311, 39.3312, amiből a pont utáni első hármast nem festik fel a szívócsatorna oldalára!) egy utolsó pillantást, mielőtt Kecskemétre érkeznének. A Gripenek szárny alatti belső tartóin az emmeni (Svájc) RUAG által gyártott póttartályok vannak, melyek függeszthetőek a dél-afrikai Denel által előállított „NATO-pilonokra”.

Csütörtökön Kecskeméten egy visszafogott, valószínűleg nem nyilvános (tisztelet a kivételnek) ceremónia keretében fogadják be a gépeket, ha addig megtörténik az átrepülés. Egyben parancsnokváltásra kerül sor a gépekkel repülő Puma század élén.

 Sok sikert, és még több repült órát kívánok nekik!

Zord

Idén elmaradt a magyar Gripen-oktatók légi utántöltési kiképzése, amelynek biztosítása részét képezi a bérleti megállapodásnak – jobbanmondva az, hogy beül mögéjük valaki a kétüléses gépekbe, és megmutatja, hogy miként kell is azt csinálni (a tankert a Honvédelmi Minisztériumnak kellene biztosítania valahonnan, nyilván ellenszolgáltatásért cserébe). A HM – mint szokott – pénzhiánnyal küzdött, de kiderült: a svédek is örültek, hogy jó ügyfélhez méltóan nem hajtották be rajtuk a tervet. A Gripennel ugyanis továbbra sem lehet kiképzésszerűen légi utántöltést végrehajtani. 

A múlt héten egy újabb szerény lépéssel került közelebb a típus ehhez a célhoz, amikor egy C és egy D Gripen a Marseille-hez közeli Istresbe települve kvalifikációs utántöltéseket hajtott végre a francia légierő C-135FR-jéről. A pilóták a svéd beszerzési hivataltól (FMV) és a típus légierős tesztelőitől (TU JAS) érkeztek, hogy „kitapossák az utat”.

A C-135FR (mely a lényeget illetően megegyezik az amerikai KC-135R-ekkel) immár a negyedik tanker típus, melyre a Gripen csatlakozott. Legelőször egy „mockup” csővel még az egyik Gripen proto csatlakozott a RAF VC-10-eséhez (ezzel nyugtatták a potenciális kuncsaftokat, hogy van élet az A/B-n túl...), aztán jött a Dél-Afrikai Légierő B-707 tankerje, majd a svédek saját átalakított C-130-asa. A kvalifikáció mitagadás, nagyon elhúzódik. Ebben közrejátszott, hogy a saját Hercules átalakítása számtalan akadályba ütközött a szárny alatti konténerek integrációs problémái miatt – a gép, mint tanker, máig nem állt rendszerbe, annak ellenére, hogy a KC-130-asok úgy négy évtizede pumpálják a kerót világszerte Avianótól a Falkland-szigetekig.

Az FMV és a TU JAS remélhetőleg hamarosan megírja papírjait, és a légi utántöltésre már régóta alkalmas gép jogosítást is kap erre, ahogy azok a hajózók is, akik a magyar pilótákat kiképezhetik a kényes manőverre.

Az egy más kérdés, hogy a minimális repült órák, az alacsony géplétszám miatt teljességgel irreálisak a „telepíthető, többfeladatú” magyar Gripenekkel kapcsolatos ambíciók. Magyarán szólva vitatható, hogy a légi utántölthetőség előlép-e valaha releváns kérdéssé ebben az országban.

Zord Gábor László

 A következő képekért pedig köszönet Ulf Lindström és Peder Söderström uraknak az FMV-től. Az utóbbi berepülőpilóta, aki részt vesz a programban. 

A franciaországi munkában a 254-es és a 824-es oldalszámú gépek vettek részt.

A nyilvánosságra került képeken a töltés kizárólag a szárnyak alatti konténerből történik, a svédek rendelkezésére bocsátott C-135FR nem volt felszerelve a merev tankolócső végére illesztett hajlékony tömlővel és kosárral, amit a puha „tengerészeti tollaslabdával” szemben találóan iron maidennek hívnak a NATO-szlengben.

A NATO pénteken úgy döntött, hogy Magyarországgal kezdi meg a tárgyalásokat a közös C-17-es flotta állomásoztatásáról. Pápa, melynek aktív repülő alakulatát 2000-ben szüntették meg a MiG-21-es típus pótlás nélküli kivonásával, s amely azóta szövetségi forrásokból finanszírozva NATO-kompatibilis bázisrepülőtérré vált (fejlődött vagy degradálódott?) a németország Ramsteint és a romániai Constantát előzte meg.

Röviden annyi jut az ember eszébe: végre, valami jó is történik a magyar katonai repülésben! A következő gondolat azonban józan magyar pesszimizmussal az, hogy vajon ezúttal a magyar elit mit fog elszúrni ezen a lehetőségen?

A hírt Szekeres Imre honvédelmi miniszter jelentette be April Foley Budapestre akkreditált amerikai nagykövettel az oldalán. A diplomata jelenléte aligha volt véletlen, hiszen a döntésben minden kétséget kizáróan Washington politikai akarata érvényesült. Arra persze csak következtetni lehet, hogy pontosan milyen szempontok alapján választották ki Pápát két olyan pályázóval szemben, melyek közül az egyiknek jobb a földrajzi elhelyezkedése a közép-ázsiai hadszínterek tekintetében, a másik pedig lényegében minden további beruházás nélkül fogadhatná a flottát. Egy biztos: Németországban (és Nyugat-Európában általában) nagyobb az Amerika-ellenesség és közvetve a NATO-ellenesség is, melyet sokan Washington érdekérvényesítő szervezetének tartanak. Kelet-közép-európai helyszín esetén ezzel szemben kisebb esélye van olyan politikai változásnak, mely bárminemű nemkívánatos korlátozást róhat a flotta tevékenységére. Szakmai szempontok közül (legalábbis Ramsteinnel szemben) a légiforgalom sűrűsége jelenthetett előnyt: Pápáról még mindig egyszerűbb elindulni és oda megérkezni a repülések tervezése szempontjából, mint a zsúfolt német légtér esetében. 

A nap nyertese kétségtelenül Szekeres Imre, aki a népszerűségét vesztett kormány és kormánypárt tagjaként nemzetközi sikert mutathat fel, ráadásul olyat, melyhez főnöke nem sok támogatást nyújtott. A sikertelen kabinet sikeres miniszterének imázsa a politikus távlati (vagy nem is olyan távlati) ambícióinak is talajt adhat. Bár honvédelmi miniszteri teljesítménye ettől még nem részesülhet jobb szakmai megítélésben, Pápa kiválasztását éppúgy felhasználhatja karrierjének építésére, mint tette azt az idei repülőnappal Boros, Bochkor és Palik oldalán.

Azt őszintén remélem, hogy a pénteki döntésnek Magyarország és a Magyar Honvédség is a nyertese lesz. Azt méginkább, hogy a nemzeti szállító képesség fejlesztésének sürgős feladata nem merül végképp feledésbe a nagyívű közös szövetségi projektek árnyékában.

Zord 

Ps: Vlagyimir Komarov szelleme információim szerint már várja a NATO kontingenst Pápára. Na de hogy jön ez ide? Aki tudja, írja meg!