A NATO pénteken úgy döntött, hogy Magyarországgal kezdi meg a tárgyalásokat a közös C-17-es flotta állomásoztatásáról. Pápa, melynek aktív repülő alakulatát 2000-ben szüntették meg a MiG-21-es típus pótlás nélküli kivonásával, s amely azóta szövetségi forrásokból finanszírozva NATO-kompatibilis bázisrepülőtérré vált (fejlődött vagy degradálódott?) a németország Ramsteint és a romániai Constantát előzte meg.

Röviden annyi jut az ember eszébe: végre, valami jó is történik a magyar katonai repülésben! A következő gondolat azonban józan magyar pesszimizmussal az, hogy vajon ezúttal a magyar elit mit fog elszúrni ezen a lehetőségen?

A hírt Szekeres Imre honvédelmi miniszter jelentette be April Foley Budapestre akkreditált amerikai nagykövettel az oldalán. A diplomata jelenléte aligha volt véletlen, hiszen a döntésben minden kétséget kizáróan Washington politikai akarata érvényesült. Arra persze csak következtetni lehet, hogy pontosan milyen szempontok alapján választották ki Pápát két olyan pályázóval szemben, melyek közül az egyiknek jobb a földrajzi elhelyezkedése a közép-ázsiai hadszínterek tekintetében, a másik pedig lényegében minden további beruházás nélkül fogadhatná a flottát. Egy biztos: Németországban (és Nyugat-Európában általában) nagyobb az Amerika-ellenesség és közvetve a NATO-ellenesség is, melyet sokan Washington érdekérvényesítő szervezetének tartanak. Kelet-közép-európai helyszín esetén ezzel szemben kisebb esélye van olyan politikai változásnak, mely bárminemű nemkívánatos korlátozást róhat a flotta tevékenységére. Szakmai szempontok közül (legalábbis Ramsteinnel szemben) a légiforgalom sűrűsége jelenthetett előnyt: Pápáról még mindig egyszerűbb elindulni és oda megérkezni a repülések tervezése szempontjából, mint a zsúfolt német légtér esetében. 

A nap nyertese kétségtelenül Szekeres Imre, aki a népszerűségét vesztett kormány és kormánypárt tagjaként nemzetközi sikert mutathat fel, ráadásul olyat, melyhez főnöke nem sok támogatást nyújtott. A sikertelen kabinet sikeres miniszterének imázsa a politikus távlati (vagy nem is olyan távlati) ambícióinak is talajt adhat. Bár honvédelmi miniszteri teljesítménye ettől még nem részesülhet jobb szakmai megítélésben, Pápa kiválasztását éppúgy felhasználhatja karrierjének építésére, mint tette azt az idei repülőnappal Boros, Bochkor és Palik oldalán.

Azt őszintén remélem, hogy a pénteki döntésnek Magyarország és a Magyar Honvédség is a nyertese lesz. Azt méginkább, hogy a nemzeti szállító képesség fejlesztésének sürgős feladata nem merül végképp feledésbe a nagyívű közös szövetségi projektek árnyékában.

Zord 

Ps: Vlagyimir Komarov szelleme információim szerint már várja a NATO kontingenst Pápára. Na de hogy jön ez ide? Aki tudja, írja meg!