Air Power Blog

Hát igen, a magyar katonai repülés újabb történelmi pillanatának írásbeli nyomaira bukkantunk a minap a svéd beszerzési hivatal és az F17-es ezred honlapján. A jellegzetes hazai tradíciókat követve, a kecskeméti bázisparancsnokkal (akit a svédek magyar Gripen-ezred parancsnoknak titulálnak - talán tudnak valamit?) vette kezdetét a magyar Gripen pilóták légi utántöltési kiképzése Svédországban. Egyelőre annyit tudni, hogy Ronneby légibázisról egy svéd kétüléses géppel, svéd oktatóval történt a kezdeti repülés - a magyar tábornokot a források egyike (a GUG egy-egy dél-afrikai és cseh pilótájával együtt) mellesleg "megfigyelőként" írja le. Kilián Nándor ddtbk. egy magyar D fedélzetén, egy "másik magyar pilótával együtt" repült ki Svédországba, majd tért vissza Kecskemétre.

Kilián ddtbk. egy Gripen hátsó ülésén. (Fotó: FMV)

A tanker egy francia KC-135FR (a 475-ös) volt, mely Lengyelországból, Powidzból szállt fel és a svéd kiképzési igények ellátása (F17-es pilóták kiképzése, F21-es pilóták rekvalifikációja) mellett lengyel F-16-osokat is töltött. A "légi utántöltési kampány" jogi kerete az ATARES (Air to Air Refuelling Exchange Service) program, melyben a tagországok különböző szolgáltatásokkal kompenzálják a kapott juttatásokat, a svédek például Herkybird-kapacitással. 

Két Gripen iszik a szárnyvégi konténerekből, két másik várja őket, a KC meg csak húzza a csíkot. (Fotó: Försvarsmakten) 

A légi utántöltési képzés nem sokkal a magyar gépek szállításának megkezdését követően elkezdődött volna az eredeti tervek szerint (a kiképzés része a 2003-as szerződésnek), de ezt elsősorban bürokratikus akadályok egészen eddig hátráltatták, melyek közül kiemelkedik a Gripen utántöltési kvalifikációjának elhúzódása. A folyamatot nem segítette elő, hogy a svéd evaluátorok korábban a C/D töltőcsonk elhelyezését (egy vonalban oldalt a pilóta fejével) éppenhogy elégségesre osztályozták.

"GUG-megfigyelők" B-J: Johannes Joubert Dél-Afrikából, Otakar Prikner Csehországból, Mats Helgesson, az F17-es parancsnoka, és Kilián Nándor Magyarországról. (Fotó: Försvarsmakten/Pernilla Bökman)

Zord

Megjegyzés: Remélem, hogy a tényleges magyar Gripen-század parancsnoka és emberei, úgymond az "operational level" is hamarosan követhetik a bázispk. úr példáját. Kell is, ameddig csak lehet, ha már a gép tudja! Talán erre idén májusban, idehaza is lesz alkalom Ohio "testvérállam" jóvoltából?

Ui: Ha már a történelmi jelzőt a bevezetőben elővettem, az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első légi utántöltéseket magyar pilóta (Varga Ferenc és a repülőhalált halt Rácz Zsolt) az Egyesült Államokban végezte az F-16 és F/A-18 tesztelésekor. Azóta pedig különböző gyakorlatok, ellenőrzések alkalmával több magyar pilóta ült olyan vadászgépben utasként, mely légi utántöltést végzett. 

Ui2: GUG - Gripen User Group

Február 6. a Magyar Honvédség rádiótechnikai fegyvernemének a napja, röviden a radarnap. De van-e ok ünneplésre 2010-ben?

100119 Bánkút. Az egyik RAT-31DL D-sávú háromdimenziós lokátorral felszerelt mérőpont. Az elmúlt évek során megkérdőjelezhetetlenné tették, hogy ezek a gerincradarok jelentik a hazai  légtérellenőrzés egyedül üdvözítő jövőjét.

Sajnos aligha. Miközben mindenki a mecseki radar "nemlétével" foglalkozik, nem jut elég figyelem arra, hogy mit hoztak (vagy nem) a konyhára eddig a már üzembe (de nem hadrendbe!) állított, részben NATO-finanszírozású RAT-ok Békéscsabán és Bánkúton, és mi a helyzet a többi radarral és a réskitöltőkkel. Pedig a lokátoros szakmát a meglévő szenzorok és rendszer érdekli, hiszen azzal kell megoldania feladatát napról-napra. Arról nem is beszélve, hogy a katonai légtérellenőrzésnek háborús körülményekre is készülnie kell, ahol ezeknek a minden korábbi magyar lokátornál helyhez kötöttebb eszközöknek sok jót ne jósoljunk. Foglalkozik-e valaki az alternatívákkal? A LégierőBloggernek úgy tűnik, hogy nem, így veszi magának a bátorságot, hogy a korábbi agymenéseit a témában újabbakkal toldja meg.

Fel nem foghatom, hogy miért nem épít Magyarország korszerű technológiára alapuló méteres (VHF) sávú radart, amikor léteznek azok a szakmai közösségek, ahol van ehhez tudás és ambíció, mely néhány millió eurós beruházással gyümölcsöztethető lenne (Nyírtelek, Budapest - Szilágyi Erzsébet fasor, Haller utca). Véleményem szerint teljesen félvezetős, szoftverrádió-technológiára alapuló berendezést kell létrehozni, melynek minden egyes antennaeleme mögött egy-egy önálló adó-vevő modul van. Ezek összehangolt működésével, valamint a félvezetős adók révén alkalmazható flexibilis jelformáknak köszönhetően javíthatóak a méteres sávú rádiólokátorokkal asszociált szög- és távolsági felbontásbeli- és mérési pontosságbeli hiányosságok, a sáv előnyös tulajdonságainak megtartása mellett. Mivel ez az elméleti konfiguráció egy jelentős tömegű antennarendszert eredményezne a gyakorlatban (legalább 16 antennaegységről és T/R modulról beszélünk), így a prototípust egy kibelezett P-37 kabinra lehetne alapozni, melynek talpcsapágya nagy tömeget is elbír. Valószínűsíthető, hogy ez a masszív platform (az energiellátás kivételével) az összes funkciót befogadná, így nem kizárt, hogy "szériaváltozatot" is lehetne ezekből építeni.

A P-37/18 VHF (A) sávú "Frankenradar" fantáziarajza, egy hatemeletes, 24 T/R modulból felépülő antennarendszerrel. (x)

Zord 

Oroszország Indiával közösen új harci repülőgépet fejleszt, melynek T-50-es prototípusa ma az Amúr menti Komszomolszkban végezte első repülését Szergej Bogdan berepülőpilótával a kabinjában.

Korai lenne megjósolni, hogy a PAK-FA program gyümölcse mire viszi az elkövetkező év(tized)ekben, az azonban valószínűsíthető, hogy stimuláló hatással lesz a nyugati harci repülőgép és más légierő- és légvédelmi (air power) technológiák fejlesztésére.

Ezeket a közvetlenül/közvetve összefüggő folyamatokat mindenkinek – még az olyan apró szereplőknek is, mint a Magyar Honvédség – figyelemmel kell kísérnie, hogy képes lehessen legalább az asszimetrikus válaszadásra.

A LégierőBlogger mindazonáltal úgy látja: sem az F-22, sem az F-35 sem pedig a PAK-FA nem vési kőbe az alacsony észlelhetőség/manőverezőképesség/elektronikai hadviselés egyedül üdvözítő arányát. Ez a tény a költségtényezőkkel együtt a 4+ generáció hosszú távú fenntarthatóságát, a megbízható platformok folytatódó modernizációját és élettartam-hosszabbítását vetíti előre.

Zord