Air Power Blog

Múlt héten (ismét) Caslavban jártunk Devil és Stonefort barátommal, ezúttal azért, hogy a helyi 211. (Gripen) és 212. (ALCA) századok csereprogramját megtekintsük az amerikai Texasi Légi Nemzeti Gárda 149. ezredének 182. századával (Lone Star Gunfighters, F-16C-30, Kelly/Lackland AFB). Szokás szerint ezúttal is pörgés, a nyilvánosság megfelelő kezelése fogadott bennünket. Az első hét az A-A, míg a második hét az A-G jegyében telt el, az együttműködés főként az ALCA-sokkal valósult meg a gripenesek leterheltségére tekintettel (Tiger Meet, keszi, és a közelmúltbeli hazatelepülés). Az amerikaiak rész vettek a helyi FAC-ok kiképzésében is.

A 212-es század előteréről dolgoztak a texasi vendégek is.

A két Delta változat, amit áthoztak az amerikaiak az óceánon, elsősorban a cseh pilóták hiénáztatására szolgált.

A 182-es század kiképző alakulat, ennek ellenére rendszeresen települhetnek, pár éve például jártak Lengyelországban, bár annak biztos jobban örülnek, amikor Hawaii-ba szólítja őket a kötelesség.

Forszázzsal gyorsít a 149. ezred fegyvereseinek számával ellátott Delta, hátsó ülésében egy utassal.

L-159T, négy pótossal taxizik a párhuzamos gurulóúton. A háttérben a 211-esek apronján Gripent vontatnak éppen.

Gyakorlásra még jó a régi LANTIRN-konténer is. Itt a gépen...

...itt pedig leszerelve, amire azért volt szükség, mert hajtóművezni kellett az illető gépet, kosárral.

Mind a hat masina (2xDelta, 4x Charlie) a zónában, a repülések szünetében.

Lone Star Gunfighters a század neve, és gurulás közben ezt mutogatással alá is támasztják a pilóták. Kicsit gyerekes szokás, de hát ők ilyenek.

Besorolás a pont fölé vegyes rajkötelékben. Kíváncsi volnék, hogy terveik mélyén a csehek hogyan képzelik el vadászerőik jövőjét, és minden érv a nyilvánvaló mellett szól-e? 

Amerikai műszaki tiszthelyettes hölgy jutalomrepülésben részesül. "Hogyan tartsuk meg a drága pénzen kiképzett szakembereinket" első kurzus, első óra.

CATM-9M-9 imitátort függesztenek az egyik ALCA LAU-7-es sínjére.

Ritkaság: cseh Gripen két pótossal. A tigristalálkozón ők is ilyen konfigurációban repülnek. Ez a példány talán épp oda tartott múlt pénteken?

A hivatalos program végeztével irány a szokásos spottinghely (Ebben az évszakban érik igen jó körte, szilva és ringló a bázis környékén). A keszi géppár egyik tagja siklik be éppen.

Ez a példány egy lo-vis tigriscsíkos törzspótossal jön be leszállni, ez is a tigristalálkozóra készülés jele.

Visszatérés a jutalomrepülésről. Ez a műszaki alighanem igazán odateszi magát az elkövetkezőkben.

Zord

Kedden fejeződött be a Bevetési Irány 2009 gyakorlat, mely ezúttal egy folyami átkelés köré épült fel, abból a felismerésből táplálkozva, hogy ha nem lépnek időben, az ezzel kapcsolatos szakmai tudás, kultúra örökre elvész a Honvédségből. Bár ez a megfontolás korábban megmenthetett volna néhány légierő- és légvédelmi technikát és kultúrát is, az igazság az, hogy a Bevetési Irány elégtétellel tölthet el minket: a maga módján demonstrálta, hogy a harmadik dimenzió, a légtér uralma nélkül nincs harc, sem itthon, sem külföldön. A missziókban lehet, hogy garantálják, de idehaza erről nekünk kell gondoskodnunk. Mindenkor.

Zsupsz! Békaember ugrik a Dunába a 6215-ös "iraki" Mi-8-asból...

"Könnyű támogató" L-39-es légi felderítést végez a hídfő körzetében...csak itt, csak most, csak önöknek elárulhatja a LégierőBlogger, hogy a harcérték fokozása érdekében, a NATO Transzformációs Parancsnokság C3ISTAR programja keretében titokban felszerelték a Dongó század maradék gépeit a Mark 1 Eyeball típusú multispektrális IMINT/SIGINT/MEGINT felderítő szenzorcsomaggal, melyet konténerbe szerelve asszimetrikusan hordozhat a gép egy pótossal átellenben, de kizárólag a bal szárny alatt.  

Mistral Atlas FU egy PTSz hátán kel át az Ercsi alatt 500 méter széles vizi akadályon. A cél, hogy a túlsó hídfőt is mielőbb oltalmazzák.

Nem, ez nem egy VSZ-gyakorlat a nyolcvanas évekből. Vontatott tüzérség átkelése szalaghídon, a Mihuk biztosítanak. Air Power nélkül ők is csak úsznának és főleg búvárkodnának...

Az átkelés oltalmazását végrehajtó Mistral Atlas FU. A BTR-80-asok toronygéppuskájával, és a Mi-24-esekkel egyetemben adtak a gaz ellen diverzánsokat kiemelni szándékozó helikopterének, mely aztán a sziget árterére hullott füstölögve... 

Ez az IFF nélküli FU már a szalaghídon gördül át a túlpartra.

A Bevetési Irány nyílt napján való részvétel legfontosabb motivációs eleme számomra a végre magyar kézben lévő Elbit Skylark 1 LE mini UAV komplexum megtekintése volt. Egy elképzelhető tábori helyzet: Mercedes terepjáró álcázva, innen irányítják a bevetést, menedzselik a gyűjtött IMINT-et. Irány Afganisztán!

A Skylark adattáblája. Helyi pletykák szerint előkészítés alatt áll a 60-70 km-es sugáron történő alkalmazásra szánt UAV-k beszerzése is.

Adatátviteli rendszer mikrohullámú (~4GHz) antennája. Fontos tudni: a gép robot, azaz autonóm módon repül, nem vezetik közvetlenül. Parancsokat küldenek utána, az pedig közvetíti a képelkotó szenzorok (TV/IR) képét visszafelé. A nagy sávszélességet ez utóbbi igényli.

Egy standard laptop, speciális konzollal kiegészítve alkalmas a rendszer irányítására.

Kellékek: gumicsúzli az indításhoz, szélmérő, és földi csatlakozók.

A gépet a bevetés végeztével történő "leszálláskor" légzsák óvja, melyet a meghajtást is biztosító aksiról táplált ventillátor fúj fel.

Sólyom és Pacsirta 

Zord

Ui: Ott láttam a Geoinfromációs Szolgálat sátra melletti tacepaón. Hogy mi mivel nem foglalkozunk...

Szerbia nagy ívet írt le az elmúlt húsz év során történelmével. A délszláv háború, azaz Jugoszlávia felbomlásának gyújtópontjában helyezkedett el neosoviniszta-posztkommunista elitjével, ám ma már ahhoz sem férhet kétség, hogy "Közép-Európában középhatalom nem maradhatott", azaz a történések enyhén szólva nem voltak függetlenek a nagyszabású geopolitikai játszmáktól sem. Ezek a fordulatok Magyarországot és Szerbiát egymással szembeállították, és 1991 és 1999 között Budapestről nézve annak volt a legnagyobb esélye, hogy ezzel a déli szomszédunkkal keverednünk akár fegyveres konfliktusba.

A vasárnapi batajnicai airshow nyitóképéből talán a leghatásosabb kötelék, két 29-es a háború- és katasztrófa tépte egykori 16 gépes század négy túlélőjéből, illetve egy MiG-21bisz és egy UM. Tradícióktól és erőfeszítésektől függetlenül itt is hajszálon függ a szuperszónikus harci repülőgép képesség, jövője teljesen bizonytalan. Ők viszont tudják, hogy a NATO megváltást nem hoz, sőt.

Bár a szerb politikában máig nincs konszenzus arról, hogy NATO-EU, vagy Oroszország, vagy "el nem kötelezettek" (a jugoszláv tradícióknak megfelelően) legyen a fő csapásirány, az tény, hogy a Magyarországgal szembeni konfliktus lehetősége időközben minimálisra csökkent. Ezért is nagy öröm a LégierőBlogger számára, hogy szabadon kutathatja Szerbiában az 1999-es események nyomait, vagy éppen a Magyar Honvédség is részt vett az elmúlt hétvégi batajnicai "légi találkozón".

A Szerb Légierő és égvédelem csapásmérő típusa az Orao. Itt három példány rajék alakzatban.

A G-4 Super Galeb sem alábecsülendő, mint könnyű támadó gép, fegyverzeti opciói jócskán meghaladják a mi "könnnyű támogató" Albánkét, ráadásul nem vonják ki holnap.

UTVA-75-ösök négyes raja, ez az alapképzés típusa.

Ha szállítás, akkor Szerbiában is Ancsa. Azért VIP-ezni nem az AN-26-ost használják.

A repülőnap egyik legreálisabb mozzanata az Oraók reptér elleni támadása volt pop-up profilon, temérdek preventív infracspdával.

MiG-21UM a földön, fékernyővel. A típusnak itt is meg vannak számlálva a napjai.

Mi-8-as levett kagylóval. Váltótípus itt sincs a horizonton, a helyi Júra-park gyűjteménye lassanként gyarapodik, Mi-17-esük meg nincs.

A jugoszláv építésű Gazelle-t (Partizan) manőverezőképessége és kis mérete a mai napig kitűnő támogatógéppé teszi.

A négygépes MiG-29-es flotta nem fukarkodik a forszázs-használattal.

Dolgozik az ASZO, infracsapdákat lő ki az egyik veterán MiG-29-es. Nem semmi, hogy megúszta egyáltalán néhány pédány az 1999-es háborút.

Ernyősöknek az An-2-es máig tökéletesen megfelel ott, ahol kellően rugalmasan gondolkoznak. Azért az üzemóra-költségét nem lehet összehasonlítani egy An-26-oséval, vagy egy Mi-8/-17-esével...

Pillantás a tömegre és a statikus sorra a toronyból.

Lasta, a helyi repülőgépipar legutóbbi kísérlete, bár az még erősen kérdéses, hogy ebből lesz-e saját hazájában alapkiképző gép. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az euroatlanti integráció eddigi térségbeli tapasztalatai szerint igyekszenek majd megfojtani minden helyi komoly ipari képességet.

A Jak-40-es a légierő VIP-jetje.

Egy MiG-21bisz törzshátsórész, még az előző felségjelzéssel: egy letűnt korszak szomorú mementója egy NATO által lebombázott hangár padlójának maradványán álldogálva várja sorsának beteljesedését.

A belügyi erők (MUP) annak idején kaptak néhány Mi-24-est "helyi munkára". Ma már üzemképtelenül rohadnak a bázis egyik szegletében.

Szerbia leginkább légvédelmi erőire lehet büszke, mely érdemi ellenállást mutatott fel 1999-ben, míg a vadászokat lemészárolták a NATO AMRAAM-shooterjei. Itt a bázison települt Nyeva osztály UNV antennaposztja, UNK-M irányítókabinja és agregátora. Kár, hogy hivatalosan ez nem volt a show része. Eldugták a közönség elől őket.

A Kub nem szerepelt jól 1999-ben, rakétáinak jóformán esélye sem volt zavaró célok ellen.

Az egykori Ericsson Giraffe lokátora a szerb légvédelemben elsősorban a légvédelmi tüzérség 20/30/40 mm-es eszközei számára végez célmegjelölést. Balra egy P-15-ös menethelyzetben.

Frekvencia-diverzitás szerb módra: P-12-es a méteres sávból, és Marconi S-600-as komplexum a deciméteres (körfelderítő) és centiméteres (magasságmérő) sávból.

Jugoszláv nosztalgia: UTVA-66, Kraguj, Galeb. Mit lesz képes Szerbia megőrizni a repülőgépipari tradícióiból?

Zord

Ps: Magyar szereplés először Batajnicán. Háistennek ilyen körülmények között került rá sor!