„A magyar katonai repülést szemmel tartó civilek közösségének” (MKRSzTCK) néhány tagja ma azért ment Szolnokra, hogy hóban fotózzon helikoptert, mert az jó dolog.
Mi-17 '705': korábbi értesüléseimmel ellentétben - mea culpa - ez a példány a két MVZ által korszerűsített gép közül még repül. Következésképp ez azt jelenti, hogy az NVG-s jártasság elvileg fenntartható. Azért csak elvileg, mert azt nem tudhatjuk, hogy mennyi tartalék üzemidő van a gépben, azaz hogy kell vele gazdálkodni. A logika azt diktálná, hogy tartalékolják képességspecifikus feladatokra (nem úgy, mint itt fönn, amit bármelyik gép megcsinál). Miért ez a szkepticizmus továbbra is? Mert az tény, hogy a gépeket a korszerűsítéssel együtt nem nagyjavították, tehát túl sok üzemidő nem maradhatott bennük.
Az ok, amiért erre lehetőség nyílott, a honvédelmi miniszter kihelyezett feladatszabó értekezlete volt, de ez nem befolyásolta negatívan a feladat végrehajtását. Szekeres Imre utoljára tehette ezt meg, s bár már nem voltam jelen szavainak elhangzásakor, élnék a vissza nem térő alkalommal, hogy velősen véleményt nyilvánítsak négy évéről.
Szekeres Imre valószínűleg utolsó szolnoki látogatásán, tipikus csapatlátogató miniszteri öltözékében.
Talán ezzel meglepetést váltok ki, de a szocialista pártember a rendszerváltás óta szolgált tárcavezetők átlagánál szerintem jobban muzsikált. Lehet, hogy a Honvédséget saját imázsépítésére használta fel, de közben azonosult a szerepével, ami például ugyancsak szocialista elődjéről nem volt elmondható.
A 705-ös Mi-17N deszantkirakás közben, Mi-24-es fedezete mellett.
Bár szubsztantív, tartalmi lépések nem köthetőek nevéhez, a védelem strukturális kereteinek letisztázásában ért el eredményeket. S az igazság az, hogy pártpolitikai fajsúlyánál fogva akarva-akaratlanul lassította, ha meg nem is állította a Honvédség felprédálásának folyamatát. A történészek majd egyszer kiderítik, hogy azért volt „erős” miniszter, hogy erős pártember maradhasson, vagy azért lehetett „erős” miniszter, mert erős pártember volt.
Mi-17 '707': az egyik volt PP, melyet még a DR alakított át szállítóvá. Kevés Mi-17, de legalább számtalan konfigurációban! Íme a 300 kg teherbírású csörlő, melyet a múltkor hiányoltam.
A blog olvasóit aligha kell emlékeztetnem ugyanakkor arra, hogy tisztán air power szempontból nincs mivel büszkélkednie (a BP-i parádézást leszámítva persze): ő volt az a miniszter, aki 2008-ban elvesztett három repülőeszközt és három hajózót, és nem vett ezért fejeket, persze a magáét sem; akinek a terminusa alatt nem sikerült UAV-ot katonáink védelmére bevetni Afganisztánban annak minden közvetett következényével és emberáldozatával (két tűzszerész) együtt; aki nem gondoskodott a Gripen-program optimalizálásáról; aki a mecseki radar körüli jogi csatározásokra fókuszált ugyan, de nemzeti légtérellenőrzési alternatívákról nem igazán gondoskodott; aki a nyilvánvaló igény, és saját politikai haszon, és azállítólagos orosz kapcsolat ellenére sem tudta besuszterolni néhány Mi-17-es beszerzését saját mandátumába, de meghagyta azt utódjának.
Mi-17 '702': az egyik üzemképtelen gép. A kérdés csak az, hogy időszakosra, vagy nagyjavításra vár?
Zord
És akkor a rend kedvéért legyen itt egy kép a 704-esről is, melyet "elvesztettem"
Nahson Sávit - ez a héber neve annak a három, speciális kialakítású Gulfstream V-ös repülőgépnek, melyet az Izraeli Légi- és Űrerők (IASF) napjainkban elektroniai felderítési feladatokra (SIGINT) használnak, nyugodtan mondhatjuk, hogy világszerte.
Csoportkép a Kub rendszer 2P25 SzPU előtt - rajta gyakorló M3-asok.
