Air Power Blog

A Lengyel Légierőnél ezen a héten tett túra szerdai állomásán, Powidzban az egykori Szu-22 és leendő Hercules-bázis bontakozott ki. {A reptér, azaz 33. légibázis ismerős lehet a NATO Air Meet 2003 magyar résztvevőinek, akik Poznan-Krzesiny fogadóképtelensége miatt ide kényszerültek leszállni MiG-29-essel (szegény Gege is, Isten nyugosztalja)}.

A jelen pillanatban még egyetlen lengyel Hercules, az 1501-es a powidzi apronon. Képletes és valódi értelemben is öszvér gép.

A helyi 14. szállítószázad tervei egyszóval nagyívűek. Megtudtuk, hogy nem öt, hanem összesen nyolc Herculesük lesz. Ebből eddig egy öszvér gép érkezett meg (melyet a radomi són be is mutattak); a lengyel gépek C-130E-k, melyeknek centroplánját tárolt, keveset repült Bravo változatokból nyerték, műszerezettségük pedig megfelel az amerikai légierő kései Hotel változatainak, beleértve az indításjelőt is, bár az APR-39 besugárzásjelző inkább Marine Corps és a mentőalakulatok sajátja). De miért nyolc? Azért, mert az eredeti program csúszást szenved, amire kompenzációképpen az amerikaiak három ramsteini Echo-t adnak bérbe rövidesen három évre. Ennek lejártával a tervek szerint - darabonként 2 millió dollárért - ezek is a Lengyel Légierő állományába kerülnek, s közben az eredetileg megrendelt gépek is beérkeznek. A C-295-ösök mellé így egy nagyobb teljesítményű szállítótípus is kerül Lengyelországba, ami ténylegesen megkönnyíti a missziók (immár elsősorban Afganisztán) kiszolgálását. Csendben jegyzem meg, hogy Powidzban annak ellenére nem voltak jó véleménnyel a pápai SAC-programról, hogy annak Lengyelország is a tagja. Beszélgetőpartnereink egyértelművé tették, hogy szerintük ez  amolyan "alibi", hiszen három C-17-essel lehetetlenség lesz nemzeti igényeket rugalmasan kielégíteni.

Egy az egyben amerikai konfigurációjú Hercules pilótafülke.

A személyzet repesz- és lövedékvédelméről kevlár-panelek gondoskodnak a pilótafülke oldalán és elején éppúgy, mint a tehertér egyes részein.

Kilátás a Hercules tetejéről.

 Az An-28-as örökösének máig hasznát veszi a Lengyel Légierő. 

Könnyű szállító feladatokra az M28 Bryzát repüli a század, bár ez a hermetizáció nélküli típus tényleg csak országon belüli feladatokra használható, például futárkodni, vagy ugratni.

Kétüléses Szu-22-es törzse bakon, készülődés az elszállításra.

A bázison egykor üzemelő típus példányait épp ottjártunkkor szedték szét a WZL2 üzem emberei elszállításhoz, múzeumbe, más kiállításra, oktatópéldánynak, illetve alkatrésznek a swidwini és a miroslawieczi gépek levegőben tartásához.  

A Lengyel Légierőben egyedül Powidzban, két század állományában repült Szu-20MK 1974 és 1997 (!) között. A típussal repült 84 hajózó neve a torony mellett megőrzött példány előtti emléktáblán olvasható, köztük a 74-ben, 76-ban, 78-ban és 95-ben katasztrófát  szenvedettek.

Zord

A Lengyel Légierő őszi bázistúrájának második napján Swidwinbe, a 21. légibázisra léphettünk be, ahol elsősorban a 40. harcászati repülőszázad egy üzemnapját tekinthettük meg. Egyedül egykori VSZ-üzemeltetői közül Lengyelország tartotta rendszerben a típust, aminek oka egyértelműen abban rejlik, hogy egy relatíve sokoldalú csapásmérő repülőgépet jelentős számban akartak biztosítani az "elképzelhetetlen" (orosz) szcenárióra.

Nyolc gépet húztak ki a zónába, mind repült. No comment...

Jelen állás szerint 2011-12-ig maradnak, amikorra az F-16-osok teljes képességspektrummal rendszerbe állnak, és kiváltják a Szuhojt, ezt a lenyűgöző vasalót. A típuson repülő alakulatok (elsősorban a 40.elt) valószínűleg az új sugárhajtású gépeket kapják majd meg (legyenek azok korszerűsített finn Hawk-ok, vagy dél-koreai T-50-esek).

Fegyverzeti bemutató az egyik örökség fedezékben (melyeket máig használják). A teljes Szu-22-arzenál ki volt pakolva, a radar elleni rakétáktól eltekintve.

Több gép a lőtérre ment (Poznanban éppen egy demonstráció zajlott), egyenként két OFAB-100-120 bombával.

Nem okozott gondot a hangfogó domról történő fotózás engedélyezése sem  a kísérőknek. A képi lehetőségekben nem volt korlátozás, de információk tekintetében szűkszavúak a lengyelek. Itt még olyan érzése van az embernek, hogy hisznek benne: meg kell tartani maguknak az információt.

Három gép gurul a pályára, az első már átesett a "végső ellenőrzésen". A 800/1200 literes pótosok kötelező felszerelésnek számítanak.

Az időszakos hangár sem volt tiltott terület a fotósok számára, a galériáról szép "kilátás" nyílt az AL-21-esek cseréjéhez széthúzott Szuhojokkal.

Felszállás, háttérben egy nyitott fedezék és a Radwar cég közelkörzeti radarja (létezik mobil, vadászrávezető változat is), mely minden lengyel katonai reptér köztelező kelléke.

Oszolj a reptér felett. Jól láthatóak még ezen a kicsi képen is az UZR-ek.

Leszállás, szép színes fékernyővel. A kigurulási úthossz átlagosan 1300 méter.

Zord

A LégierőBlogger ezen a héten a Lengyel Légierő vendégszeretetét élvezi. A bázistúra első napján, azaz ma Malbork került terítékre, a 22. légibázis, és a MiG-29-esekkel (valamint TS-11 Iskrákkal) repülő 41. repülőszázad (eskadra lotnictwa taktycznego).

Kirakodóvásár az időszakos hangár előtt (ahol nem engedtek fotózni). Az Iskrát használják a századhoz kerülő fiatal hajózók repültetésére, mielőtt 29-esre kerülnének, és a 29-es pilóták is repülnek vele kiegészítő órákat, de ez nem általános gyakorlat. Artur Kalko örgy. század pk.h. kérdésemre azt mondta, hogy Lengyelországban sincs törvényileg rögzített óraszám, de a 29-es esetében 40-50 órára tenné a minimálisan szükséges időt a szakszó megtartásához. A század pilótái átlagban 100 óra fölött repülnek évente. 

A lengyeleknek sem könnyű a MiG-29-est üzemeltetni, de van ipari hátterük (WZL2 Bydgoszcz), és hajlandóságuk az alkatrészbeszerzésre - bár Oroszország még sokáig (ha egyáltalán valamikor) nem lesz képes a nyugati szintű "terméktámogatásra", az biztos, hogy megfelelő hozzáállással és anyagi feltételekkel annyi alkatrészt azért ki lehet belőle sajtolni, hogy elégséges szintű üzemeltetés (értsd: megfelelő pilóta-harcérték számára megfelelő repidő) megvalósulhasson.

Éles rakéták kocsin a kiállított 66-os oldalszámú MiG-29-es mellett. Az air policing feladaton R-60M és/vagy R-73E szükséges, a lengyel 29-eseken is ritka látvány manapság az R-27-es. Ez utóbbi hatótávolságát a századparancsnok helyettes 25 kilométerben adta meg, hozzáfűzve, hogy a típus egyik hátránya a "nagy hatótávolságú fegyver hiánya". Ugyanakkor hozzátette: az R-27-es azonban nagyon gyors, "gyorsabb mint egy bizonyos...ha ezt elmondanám, meg kellene, hogy öljem önöket". 

A 41. század jelvénye az egyik 29-es oldalán.

Malborkban a MiG-29-esek még mindig az RD-33-as utánégetővel szerelt változatát használják (a képen egy berep egyik továbbmenetele látható, a gyakorló repüléseken a felszállásnál ők sem kapcsolnak sokszor forszázst).

A 4123-as UB jön be leszállni. Háttérben a leszir kabinja egy Star teherautóra telepítve. Itt nem számolták fel ezt a pozíciót.

Toporzékol, és füstöt okád a 77-es gép felszállás előtt. A bal külső tartón egy UZR-60-as.

Kohószökevény MiG-21-esből itt sincs hiány. Ez a szerencsés példány a 22. légibázis eldugott bejáratát díszíti. Szokatlan módon az alakulat laktanyája 8 kilométerre, a városközpontban van, több mint 100 éves vöröstéglás épületekben.

Apropó, vöröstéglás: Malbork (Marienburg) az egykori Teuton Lovagrend székhelye volt, a történelmi múlt emléke a lenyűgöző (világörökség) vár a Nogat folyó partján.

Zord