Air Power Blog

Az elmúlt hét regionális híre, hogy hétfőn Bukarest-Otopenire, a 90. szállító repülőbázisra megérkezett a Román Légierő (Fortele Aeriene Romane) első két C-27J Spartan repülőgépe (2701, 2702). Ezzel Lengyelország, Bulgária és Csehország után Románia is belépett azon volt VSZ-tagországok sorába, melyek korszerű könnyű szállítógépet szereztek be, és fájdalmas búcsút intenek az An-26-osnak: "köszönjük, de ez már egy más kor". A térségbeli példák nyomán erőteljesen reméljük, hogy az új kormány Magyarországon is záros határidőn belül nemzeti légiszállítási koncepciót rajzol fel, melynek minden emberi számítás szerint részét kell, hogy képezzék korszerű "könnyű" szállító repülőgépek (C-295, C-27J). 

Géppár-beköszönés Bukarest egén. A típus egész koncepciója a harcászati alkalmazás követelményein nyugszik, és ez meg is látszik rajta.

Gyűrösi Miroszláv barátom, aki a héten a bukaresti BSDA kiállításon dolgozott, ott volt a két román spártai érkezésekor, neki köszönhetem a képeket.

A kerítés fölött az egyik kis Dugó Dani...

Begurulás az állóhelyre, az egyik hajtómű már áll.

A spártai jövevényeket a tábori pópa is megszentelte.

Ha szépnek nem is szép az Alenia Spartanja, funkcionális. Azért az látszik, hogy nagy sebességű gurulásnál lehet, de nem érdemes vele szűken fordulni (lásd: bolgár eset).  

A román gépeken az EW-előbeépítések megtalálhatóak, de egyelőre sem indításjelző, sem besugárzásjelző nincs rajtuk. Reméljük lesz.

Zord

Az olasz légierő (AMI) 5. ezredének (Stormo) 23. százada (Gruppo) búcsúzik a lízingelt F-16ADF típustól. A Ravennához közeli, Adria-parti Cerviában lévő bázis Veltro százada többször volt a magyar vadászok játszópajtása az elmúlt években, emlékezetes három MiG-29-es áttelepülése két hétre 2006 őszén, vagy a Gripenekkel közös repülések Szlovénia felett.

A búcsúnapon nem volt hiány alacsony áthúzásokból. Itt a specfestésű ezredgép relatíve kis sebességgel legyezi a tömeget.

A tisztesség kedvéért azt is meg kell említeni, hogy mindenekelőtt nem a cerviaiakon múlott, hogy az F-16ADF repülésbiztonsági statisztikája tragikusan (ha emberhalál nélkül is) alakult az olasz légierőben: erről a 37. ezred (Trapani, Sziciília) tehet, mely a meghosszabbított lízing végéig (2012) tovább üzemelteti a maradék gépeket.

Ha már a 16-os beceneve vipera, akkor ehhez festés is dukál.

A század vadászebének rajzos lenyomatát viselő példány is előbukkant az esős, repülés nélküli szombati napon. A svancon egy polip szépíti a gépet. 

Ötös kötelék a Vipera vezetésével.

Visszagurulás a díszelgő feladat végeztével. Előtérben az egyik kétüléses Béla, az ADF-re jellemző pótlólagos (nem éppen áramvonalas) interrogátor-antennákkal.

A Frecce Tricolori is megtisztelte a cerviai F-16-os búcsút. Ezen a képen látszik, hogy az olasz gépeken is megjelent az USAF példányain egy-két éve felbukkant, kályhaezüstös-érdes bevonat a teljes felületen, mely koszos, foltos külsőt kölcsönöz a 16-osoknak. Konkrét információ nincs, csak spekuláció: RAM? 

Pilóta, gép, rakéta az egyik megerősített repülőgép-fedezékben.

Az olasz ADF és fő fegyvere, az AIM-120C-5 AMRAAM (pontosabban ez itt egy CATM).

Az olasz QRA tipikusan vegyes függesztménnyel repül, F2-F3, azaz AIM-9L és AMRAAM, igaz, a kiállított géppel szemben asszimetrikusan, egy-egy darabbal.

Ugyanez oldalról. Érdemes megjegyezni, hogy CATM-ból csak C van, nincs külön C-5. Jó lenne már idehaza is látni ezeket a szivarokat...

Az Aladárok régi HUD-ja és kamerája, illetve az UFC (na jó, 16-os terminológiában ICP) hiánya jellemzi az ADF-et is. Az inerciális egység hozzáférése a bal konzolon található.

Így kezdődött: a jóformán eredeti Alfa-pilótafülke. A radar/EO képernyő a pilóta lába között volt, ami, valljuk be nem szerencsés egy megoldás mondjuk egy kis magasságú, zuhanásban történő Maverick-lövészetnél. Mondjuk az olaszok erre nem is használták.

A műszerfalon bal oldalt a függesztmény-menedzselő rendszer (SMS) "eredményjelzője" látható. Mint kiderült, második funkcióként meg tudta jeleníteni az inerciális rendszer adatait, a fordulópontok koordinátáit is. Fölötte az ALR-69 indikátora.

Modulokra szedett F100-PW-220E hajtóművek a bázis javítóüzemében.

Az íjász Diána az 5. Stormo jelvényében.

Diána rajzos interpretációja a 16-os svancán.

A 23-as század jelvénye, a Veltro, azaz vadászeb. F-35-ösön éled újjá?

Zord

Az olasz QRA-t idővel teljesen átveszi az EF-2000 típus. Itt egy látogató Gioia del Colléból, a 36. ezredtől, IRIS-T imitátorral.

A bal hajtómű szívócsatornája az észlelhetőséget csökkenteni hivatott kanyarulattal.

Hazafelé jövet Ausztriában: felhőbe vész a Goldhaube rendszer RAT-31DL-jének radomja a Speikoggelen. Az eredeti radartorony (balra) már üres, nincs rajta antennaburkolat sem.

Vannak periódusok az ember életében, amikor sorozatban követik egymást olyan események, melyek hasonló (ha nem is ugyanazon) kategóriába esnek. A LégierőBlogger mozgalmas múlt hete után keddtől máig Szerbiában időzött, hogy folytassa 1999-es PVO vs SEAD kutatásait (lásd: rövidesen). Élményekkel és nóvumokkal telve éppen hazafelé tartott az M5-ösön, amikor koraeste utastársaival együtt úgy döntött, hogy letérve a pályáról, az 44-es menti Csepegi csárdában enyhíti étvágyát. Aki ismer, az tudja, hogy a "hely szelleméért" még akkor is megteszem ezt a kitérőt, ha vasárnap lévén "néma csend és hullaszag" fogad. De "a történelem másként rendelte".

A Combat Talon II orr-része a terepkövető lokátort rejtő jellegzetes radommal, FLIR-toronnyal, besugárzás- és indításjelzőkkel,  satcom-antennával.

Éppen a "szűzérmék kurucosan" című tételhez készülődtem, amikor légcsavaros gázturbina morajlása ütötte meg a fülem. "Egy Ancsa hazafelé" - tippeltem, aztán újra a húshoz fordultam. Pár perc múlva újabb, de erősebb morajlás következett, melyre már nem lehetett nem kinézni az ablakon. És ekkor fagyott meg ereimben a vér. Az aranysárga fényben, egy Combat Talon fordult szűken a 30-as fájneljére. Bár a Csepegiben nyáridőben a verandán ülve többször ettem már úgy, hogy kezem ügyében volt a gépem, ezúttal az épületben helyet foglalva, és persze tekintettel a vasárnapra, ezt nem tartottam szükségesnek. Hiba volt, belátom, de az estebéd befejeztével a túlvégen, a szállítógép-apronon azért sikerült meggyártani az MC-130-ast.

A kerítésen túl...

MC-130H Combat Talon II 87-0023. Láthatóak a hátsó féllégtér EW-szenorjai. A gép a mildenhalli 352. különleges hadműveleti csoport 7. századához tartozik.

Dörkom-torony a törzshátsórész oldalán.

A jobb mellső és hátsó negyedet lefedő irányított antennák a függőleges vezérsík tetejéhez közel, a csúcson egy omni antenna ül.

Júra-parki MiG-29-es az MC hátterében. 1998-ban a Carpathian Exchange idején a kecskemétiek (és a pápaiak) még vígan vadásztak a Combat Talonra, a honi-és csapat-légvédelemről nem is beszélve. A gyakorlat valószínűleg sikeres volt, az MC-k azóta sok háborút megjártak. A magyar légierő? Az leépült.

Combat Shadow 1998

A Napi Magyarország 1998 április 3-i számában jelent meg az (akkor még nem egészen 22 éves...) LégierőBlogger fedélzeti riportja a mildenhalli Combat Shadow-ról.

A riportonúton velem volt Szentesi Tibor barátom, az akkori „vadászmaffia” (Gál, Kővári, Szentesi, Zord) egyik tagja. 2000 áprilisában egy Cessna-katasztrófában vesztette életét. Az ő emlékének ajánlom ezt az először újraközölt cikket!

Zord