Air Power Blog

A magyar Gripen történet fontos állomása, az első éleslövészet (Légi Fölény 2008) nem kapott, nem kaphatott széleskörű nyilvánosságot a jelenlegi rezsimben. Szerény eszközeimmel igyekeztem némi információt beszerezni és itt közölni, bár jelen nem lehettem Vidselben. Noha próbáltam illendő illusztrációt is mellékelni az első vonatkozó bejegyzésemhez, tudtam, hogy aktuális képekre fáj a blogolvasó/kommentelő foga. Hosszas levelezgetést követően Ulf Lindström (FMV) révén íme, csak itt, csak most, csak önöknek:

Fegyveresek az egyik Sidewinderrel. Bár négy embernek nem okozna gondot egy csörgőkígyó fellendítése a törővég-sínre, itt csörlővel emelik a „drága portékát”.

A 34-es a vidseli betonon az egyik kétülésessel. Jól látható, hogy a rakéta szárnyai piros színűek, ez alighanem a vizuális-optikai követést hivatott elősegíteni.

Forszázzsal száll fel az egyik harci.

Vidselben faszerkezetes lefedések óvják a hótól és jégtől a technikát. Ezen a képen is jól látható a piros rakétaszárny.

Kilián Nándor ezredes és Tóth András ezredes ("programiroda vezető") a vendéglátójukkal.

Kilián Nándor és Asztalos István alezredes, a Pumák parancsnoka. A mosoly mindent elárul. Távol otthontól...minden flottul megy...

A képeket az FMV információi szerint Kristofer Sjöström készítette. Ezzel szemben áll Toperczer István lenti commentje. Bár a svédeket ismerem jó ideje és bizom is bennük, semmi okom nincs, hogy ezekután elhiggyem, hogy közülük valaki nyomta az exponálógombot. Tény viszont, hogy TopiDoc a kontingnessel volt, és amint az exif-ből kiderül, a képeket Nikon D200-al készitették, márpedig ő ilyennel dolgozik mostanában. A svéd névre rákeresve egy fotóst talátam az interneten. Eddig jó. Csakhogy FMV-vel kombinálva nincs találat. Innentől kezdve rossz, nagyon-nagyon rossz. A képlopást sokan művelik széles e világon, én igyekszem elkerülni. Mivel István nem jelezte, hogy vegyem le a képeit, igy fennhagyom. Ha bárkinek nem tetszik, kérem jelezze!

Köszönöm Dr. Toperczer!

Zord

Bárki bármit is mond, egy katasztrófasorozat harmadik eseményére került ma sor a fehérgyarmati mezőn.

Ezúttal is részvétemet fejezem ki magam és minden kommentelő nevében Ignácz Zoltán főhadnagy és Janicsek András alezredes hozzátartozóinak, barátainak és bajtársainak. Ha most nem is tehetünk értük semmit, apró felkiáltójelként igyekszünk mindenhol ott lenni a jövőben, hogy a nyilvánosság erejével tegyünk valamit a hasonló tragédiák elkerüléséért.

Ahogy azt a januári óballai és az áprilisi kecskeméti események kapcsán is mondtam, szerintem teljességgel mindegy, hogy specifikusan mi is történt azokban az utolsó pillanatokban. A lényeg, hogy becsukott szemmel is tudom: a feladat végrehajtásához szükséges feltételrendszer nem volt biztosítva, és ezért elsősorban a Honvédelmi Minisztérium és a Honvédség vezetését terheli a felelősség. Mégegyszer: Ez akkor sem hagyható figyelmen kívül, ha valaki privát repülőnapot rendez, és belehal. A nemrepülésből (stb. stb. stb) jön a demoralizálódás, ami melegágya a fegyelmezetlenségnek.

A megoldásról (talán már írtam itt valami kommentben): véget kell vetni a lehető legrövidebb időn belül a MiG-29/Alba vegetálásnak. A magyar védelmi szféra alkalmatlannak bizonyult ezen rendszerek fenntartására, és mivel a szükséges partner (orosz) is képtelen arra, hogy "kulcsrakész" megoldást adjon a vakok és hülyék gyülekezetének (akinek nem inge, ne vegye magára!), így más megoldást kell kitapogatni. Ez a megoldás pedig itt van az orrunk előtt, egy részét már ki is fizettük. Ez a Gripen. Ha elfelejtjük az expedíciós álmokat, fókuszálunk először a keszire, majd a "regionális" keszire, aztán meg a "honvédelmi" multi role-ra, akkor a jelenlegi csomag kismértékű felfújásával (óra, óra, óra!!!!) meg is vagyunk.

Nem utasítom el teljesen, hogy az ALCA-t beillesszük a rendszerbe, úgymond cseh módra, azaz NEM kiegészítő repülésre. Sokkal inkább egy olyan Dongó századot (6-12 gép, logisztikai rendszertől függően) képzelek el belőlük, melybe hazajönnek Kanadából a fiatalok, és ahol két-három évet "vastagodnak" (itt még bőven lehet és kell szórni is!!!!) a Gripen és a Puma század előtt. Itt a 29-est túlélt és a majdan Gripenről lekerülő korosabb állomány (na jó, egy része) is oktatóskodhatna és másodlagosan "könnyű harci gépelhetne". De: sajnos nem látom, hogy miből futná erre a programra. Az még oké, hogy occsóért odaadják a konzervált gépeket, de hát mennyért poffozzák ki őket, naná mennyért építenek át nekünk párat (legalább a mennyiség felét) kétülésesre? Ha a Gripen plusszórák rovására megy ez, akkor kösz, inkább nem. Akkor ügyes módszertannal inkább beleültetni a fiatalokat a Gripenbe direkt és szép lassan felépíteni őket. Aki most a szívéhez kap, annak annyit mondanék megfontolásra, hogy mivel nincs, vagy nem úgy van reptechnika (FBW, ergonómia MMI), ez nem lehet probléma. Ha abból indulunk ki, hogy hányan adnak évek óta keszit 29-esen, akkor pedig kijelenthető, hogy 15 fő elég, ami mellett ~5 hely még van a "lassan felépülő" fiataloknak. 

Délelőtt hazaérkezett Vidselből az éleslövészetet végrehajtó állomány, és a nap folyamán sikerült információkat is beszerezni a valami oknál fogva mindenki által elhallgatott megméretésről. A csend azért is érthetetlen, mert történelmi jelentőségű lépésről van szó: a modern kori magyar katonai repülés történetében most először indítottak nyugati légiharc rakétákat. Ez volt egyben a Gripen-közösség első rakéta-éleslövészete.

Kedden települt ki hat gép a rövidesen 50. születésnapját ünneplő NEAT lőtér repülőterére, Svédország északi részébe, két Ancsa támogatásával. A személyi állományt Kilián Nándor bázisparancsnok-helyettes, Gripen-hajózó vezette. A nagy távolságot - a gyors időjárás-változásokat mérlegelve - két részletben, egy póttartállyal repülték le, és nem direktbe, hárommal. Először a Dél-Svédországban lévő Ronnebybe, az F17-es ezred (Blekinge flygflotilj) bázisára repültek, feltöltöttek, és továbbindultak  Vidselbe. Biztonság mindenek előtt!

A célállomáson a kezdvezőtlen időjárási tendenciával szembesülve az a döntés született, hogy szerdán lerepülik az összes kitűzött feladatot, "az van meg, ami megvan" alapon. Nyolc felszállásra került sor a batch 1 (2005 jan - 2006 márc) és a batch 2 (2006 aug - dec) hajózóival, és nyolc rakéta indítása lett betervezve. Érdekesség, hogy vegyesen használtak fel régi svéd Rb74-est (AIM-9L), illetve magyar készletből származó felújtott BGT AIM-9L/I-1-es rakétákat. Célul egy drón által vontatott infrafáklyák (négy darab) szolgáltak, ami lehetővé tette a feladat gyors és költséghatékony végrehajtását. Bár a részletes elemzés még hátravan, a "foglalkozás elérte a célját": hat indítás történt meg, és ezek a rakéták a lézeres közelségi gyújtó hatósugarán belül repültek el a célok mellett. Volt, amelyik azok kis mérete miatt nem robbant.

Két rakéta nem ment el, ezek későbbi alkalommal felhasználásra kerülnek.

A magyar készletből (lásd: Első lövészet bejegyzés) származó, a német BGT cég által gyártott, majd szállítás előtt újjáépített, korszerűsített fejrésszel ellátott AIM-9L/I-1 hibátlanul működött.

A képekért köszönet az F17-es ezrednek, és Pernilla Bökmannak. Remélem, sikerül vidseli gyarmatárut is feltennem ide rövidesen illusztárciónak, éles cucc a magyar gépen.

Zord

Ps: Az első magyar Sidewinder-lövészet kapcsán automatikusan a "történelem fintora" kifejezés jutott az eszembe. A magyar repülő erők 1961-ben a MiG-21F-13-assal együtt rendszeresítették az első sorozatban gyártott Sidewinder, az AIM-9B orosz koppintását, az R-3Sz rakétát (310-es gyártmány). Később a MiG-21bisz fegyverzetében megjelent az amerikai fejlesztések ihlette R-3R (félaktv radaros), R-13M. 2008-ban úgy hozta a sors, hogy a magyar vadászrepülők számtalan asztrahányi és usztkai másolat-lövészet után kipróbálhatták az igazi márkát...

Ps2: Remélem, rövidesen az IRIS-T (AIM-2000) légiharcrakétát és sisakcélzót is üdvözölhetjük a magyar Gripenek fegyverzetében, amivel pótlásra kerülne a MiG-29-essel együtt elvesző HOBS/HMS képesség (Sjel-2, R-73E).