Air Power Blog

Szombaton került sor Pápán, e tetszhalotti állapotából idén feltámadó repülővárosban az Első Repülő Baráti Találkozóra.

A rég nem látott ismerősök boldog viszontlátásának szándéka mellett a találkozó szervezői emléket állítottak a helyi, az Orbán-kormány által 2000-2001-ben felszámolt 47. repülőezredben, szolgálatteljesítés közben életüket vesztett 16 hajózónak. A táblára felkerült az alakulat utolsó parancsnokának, Lanecker József ezredesnek is a neve, aki már 2003-ban, más beosztásban vesztette életét egy Jak-52-es katasztrófában.

A Himnuszt követően az avatóbeszédet az Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) részéről Sáfár Albert ezredes mondta, aki egykor szintén a pápai ezredben repült. „Safi” személye, hangsúlyai különösen hitelessé tették a ceremóniát, és bizony nem kevés érzelmet csalt elő a jelenlevőkből. Az emléktáblát Egyed Jenő nyá. törzszászlós, volt fegyvertechnikus leplezte le, majd Oláh Emil őrnagy tábori lelkész áldotta meg.

A ceremónia különleges hangulatához hozzájárult Kis-Kapcsándy Sándor nyá. zászlós, volt rádiós, aki saját, erre az alkalomra írt versét adta elő. Az avatás - melyet jelenlétével megtisztelt Kositzky Attila és Buckzó Imre táboronok volt ezredparancsnok, illetve Farkas Bertalan, az első magyar kozmonauta - a Szózattal ért véget.

Némi repülőtéri nosztalgiázást követően a közel száz fős társaság a Boszorkánykonyha étteremben töltötte el vacsoráját, miután állva tisztelegtek az elhunyt bajtársak emléke előtt. A rendezők figyelmességét illusztrálja, hogy az idei katasztrófasorozatban repülőhalált halt hajózókról, Lükő Zsolt posztumusz hadnagyról, Ignácz Zoltán főhadnagyról és Janicsek András alezredesről is megemlékeztek.

A magyar légierő hagyományainak ápolása, történetének ismerete nélkül nincs jövő. Azok a közösségek, akik immár civil oldalról felvállalják ezt a feladatot, fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy a légierő majdan kellő társadalmi megbecsülés, megértés és támogatás mellett létezhessen, és mindennapjai ne a létért folytatott küzdelemmel teljenek, hanem optimális körülmények között. Ezért is köszönet Simon Róbert és Weisz Attila nyá. főtörzsnek és Szőke Sándor nyá. törzszászlósnak, akik kiötlötték és fáradságot nem kímélve megvalósították a szombati összejövelt.

Jövőre, veletek, ugyanitt!

Zord

Győzött a racionalitás, uszkve egy hónapja ~napi rendszerességgel repül kesziből Kecskemét.

A gondolat már néhány éve felmerült, ennyi ideig tartott a megvalósítás. A kevés repült órára (is) visszavezethető balesetek nyomán a vezetés is belátta, hogy ez elkerülhetetlen. 

Az érvek győzedelmeskedtek azok fölött is, akik az éles fegyverzet gyakori röptetése miatt tartottak ettől a megoldástól. A magyar légierő-kultúrában máig egyfajta "félelem" övezi az éles fegyverzet jelenlétét, nem is annyira az azzal közvetlenül kapcsolatban lévők, azt alkalmazók, sokkal inkább a vezetés, az elöljárók részéről a nagyobb felelősségvállalás miatt. A ritkán előforduló események sajnos csak megerősítették ezeket a berögződéseket, de szerencsére ezúttal ez sem állhatott a változtatás útjába.

A korlátozott erőforrások (úgy humán mint technika) hatékony kihasználásának ez a módja, amint arra számos országban van példa. Megkockáztatom, hogy az egyszázados vadászlégierők számára nincs sok más választás, különös tekintettel arra, ha pilóta és repülőgép-harcértékük egyaránt az ideális harmadára-negyedére csökken, amint az idehaza is történt.

Zord

Ui: Kérdés, hogy az átállás a teljes repült óraszámban jelent-e változást, vagy a keszi repültetésével párhuzamosan a kiképzési célú felszállások számát visszaveszik. Nem ismert, hogy biztosítottak volna többlet-forrást az alakulat számára. A másik kérdés a rakéták élettartama, hiszen sem az R-73, sem az R-27 nem híres a hosszú légi üzemidőről (néhányszor tíz óráról tudni). Meddig futja?

Mivel sokan kérték, most közkívánságra megosztom a légierő blogos közösséggel néhány fotómat 1999-ből, az Allied Force hadművelet idején fenntartott emelt szintű készültségi szolgálatról.

1999. május 12. Kecskemét. Készültségben a 10-es oldalszámú 29-es. Teljes fegyverzettel várakozik a gép.

Négy és egy tartalék géphez négy keszi pilóta dukál. Javítsatok ki, de szerintem balról jobbra: Kovács Péter, (ismeretlen műszaki), Hajdú Attila, Németh Gábor, Vári Gyula.

Az egyik géppárt riasztották, már kinnt vannak a 30-ason. Végül nem emelték őket, és a másik géppár szállt fel. 

Visszatérés őrjáratról, az egyik gép oszolj közben...jól látható a négy R-73-as és a két R-27-es, illetve a pótos.

A 03-as laszállás után gurul vissza, körülbelül a NATO-hangár vonalában, ami akkor még nem létezett.        

Szlovákia kedvelt úticélja a magyar repülős zsurnalisztának évek óta; idén a szliácsi bázistúra, a malackai és pöstyéni nyílt napok mellett egy egészen különleges alkalomból is tiszteletünket tehettük náluk. Méghozzá Malackán (Malacky) a Francia Légierő (Armée de l'Air) lövészetén. A reptér iskolakörén, egy kiterjedt erdőség közepén nagyméretű lőtér található, ahol szorító korlátozások nélkül alkalmazható a földi célok elleni fegyverzet. 2000-től az amerikai légierő jópár alkalommal igénybe vette a repteret és a lőteret egyaránt F-16-osokkal és A-10-esekkel.

A Mirage 2000N nukleáris bombázók nem képesek önálló célmegjelölésre, így buddy módszerrel képesek lézerirányítású bombák célba juttatására. Dupla tartón a törzs alatti közéspő pilonon két GBU-12-es 500 fontos LGB.

Két Mirage F-1CT rácsapás közben, két-két pótossal a szárnyaik alatt.

Van, amikor nem baj, hogy lassú az ember és hosszú a záridő. A pillanat dinamikáját a bemozdult F-1-es jobban szemlélteti. A többi nyugati légierővel, különösen az amerikaiakkal szemben a franciák nem túl vonalasak, nem okozott nekik problémát egy-két rácsapás a publikum kedvéért keresztbe a betonra.

Nem tudom, ki mit gondol, de szerintem az F-1-es az egyik legszebb „klasszikus” sugárhajtású vadászgép. Nem véletlen talán az sem, hogy nem igyekszenek kidobni őket, pedig nem ritka a 4-6 ezer órás sárkány sem. Viszont megbízhatóságukban állítólag máig vezetik a francia taktikai gépállományt.

A Mirage F-1CR roppant szűk pilótafülkéje. Modern HUD, mellette besugárzásjelző indikátor. Jól elkülönül, hogy mi az eredti műszerkészelet, és mi a pótlólagos panel.

Lézerirányítású gyakorlóbomba egy 2000D törzs alatti tartóján.

Két gyakorló (kék) Mk 82-es harci résszel épített GBU-12-es lézerbomba egy N hasa alatt. A gyakorlat ideje alatt szlovák előretolt repülésirányítók (TACP)kiképzésére is sor került, akik saját eszközeikkal jelölték meg a célokat.

Mirage 2000D standard konfigurcióban, azaz két pótossal, és törzs alatti függesztménnyel. Éles bevetésen ez két szárny alatti Magic II-vel egészül ki önvédelemre. A törzs alatti mellső és hátsó tartókat ritkán használják a súlyponttól távoli helyzetük miatt. Az egyetlen rendszeres kivételt a PDL-CT célzókonténer jelenti a jobb mellső pilonon. A gyakorlaton mindazonáltal előfordult, hogy az N-ek mellső pilonjaira egy-egy hagyományos bombát függesztettek.

Forszázson az M53-as, ez az N is nekilódult a 20-as pályának.

Üresek a pilonok, besiklás a 20-as pályára észak felől. Kuchyna falun áthaladva, a vasutat keresztezve jó spotterhely található a homokon!

Ennek az F-1-esenek a törzse alatt látható az apró kék gyakorlóbombákkal feltöltött Alkan bombatár, a bal szárny alatt pedig a Barax zavarókonténer.

Zord

Emlék a hőskorból: MiG-15-ös légturbina hajtású csörlővel és vontatott célgéppel.

A 2006 januári hejcei An-24-es katasztrófa malacky áldozatainak emlékasztala a századépületben.