November végén hazatért svédországi átképzéséről a negyedik magyar Gripen hajózócsoport. Gondoltam – összhangban azzal, hogy a nehézségek ellenére igyekszem megörökíteni a program mérföldköveit – néhány kép kíséretében gratulálok nekik, kívánok sikeres további munkát, és sok repidőt a Combat Ready státusz mihamarabbi eléréséig.
Az Satenas-i F7 ezrednél frissen végzett magyar századosok svéd oktatóikkal, Carl-Johan Wallberg és Leif Holmén őrnagyokkal. A háttérben a Vörös Gusztáv felirat az helyi első századot jelöli, alatta stilizált Gripen-nyomat: minden innen kibocsátott hajózóról készül itt fotó.
A 139-es Alfa „Sátános” felett. Alul a Herky század előtere két vassal. Háttérben a Vanern-tó; maga a bázis is a vízparton terül el.
Ez „Sátános” a GE szemével. Jól látható az X-elrendezés.
A szoktatórepülésekre Sk60-assal kerül sor. Itt a magyarok azzal a négy cseh pilótával állnak a gyakorlógép előtt, akik röviddel korábban végeztek. (a képekért köszönet Hakan Brandtnak és annak, akit illet).
Zord
Ps.: A negyedik Batch-al eddig összesen 17 fő kapott átképzést Satenasban, akik közül 16-an vannak rendszerben, bár ebből nem mindenki ad majd keszit. A készültség egyelőre nem kizárólagos átvétele – mint arról korábban írtam – december folyamán meg fog történi, ebbe természetesen az újonnan hazaérkezettek még nem szállnak be.
Ps2.: Ha már Sátános került szóba, megosztom veletek az ottani légtérben készült néhány fotómat, melyek közül eddig csak fekete-fehérben (Képeslap) illetve egyszem magában (CA) publikáltam...hátha sikerül valamit visszaadnom a helyi milliőből! 2005-ben, az első (oktatói batch) átképzésének a végén volt alkalmam egy Sk 60-asból lencsevégre kapni a 809-es és a 811-es Bravót, melyek magyar pilótákkal repültek. Bár aki a levegőben fotózhat, az ne panaszkodjon (SŐT, AZ CSAK FOGJA BE!!!), de azt elmondhatom, hogy életem eddigi kilenc merevszárnyú A-A fotózásából a legnehezebb eset volt: no briefing, fejesugrás a gépbe; elég nagy borultság, nem túl sok fény; kis magasság (~200-500) intenzív turbulenciával; bal hátsó ülés (a képekről látszik, hogy végig bal kísérők voltunk), komoly torzítások a dekken...és a fordulókban úgy 2,5 g...súlyilag hirtelen profi géppé vált a D70-esem! Bár szokásom minden nyers kockát eltenni, az igazság az, hogy az ezen a repülésen készültek ~80-90 százaléka életlenség, torzítás, bemozdulás, reflexió, kilógás miatt Lomtárat érdemelne! Következzen a jobbak néhány példánya (Photoshop: curves, unsharp mask - morálisan vállaható mértékben).
Ez a bedöntés tipikusnak mondható erről a repülésről. Nem volt jellemző a vízszintes szárny. 
Most kicsit laposabban...a repelőtti fotóelig hiányának eredménye, a magassági lépcső hiánya...a legtöbb képen "összeérnek" a gépek, ami jó néhány kocka erejéig, de!
A kevés képek egyike, amin ha hajszállal is, de különváltak a "sziámi ikrek". Az Sk pilótája azzal tudott segíteni, ha a Gripenek bedöntésének síkja alatt tartotta...hálistennek ez néhányszor sikerült
.
Erdő-erdő-erdő skaraborgi kerek erdő. Gripen lakik abban, Gripen lakik...tizenkettő? (szerintem több). Szép a fenyvesben az a lilás "lomb"...
A Lackö-kastély, a helyi "must see", negyven kilométerre északkeletre Satenastól. Ma már a magyar vadászlegenda része.
A Vanern-tó víztükre felett. Szépnek szép, különösen a partján és apró szigetekként kiálló gránitszikláival, de átlaghőmérséklete egyben indokolttá is teszi a gumiruhát (a 156-os pilótájának 1999-ben alighanem használt, hogy volt rajta).
A fotózás után a futárkonfiguráció korlátozásain belül kaptunk egy-két-három-négy késélfordulót pilótánktól, BJÖ-től. 
Besiklás a 01-es pályára, a tópart felé, ilyenkor reménykedik igazán az ember, hogy megállunk. Megálltunk.
BJÖ a 24-es oldaszámú (egykori felderítő Sk 60C) gépet kiszolgáló műszakival. Örök hála nekik és persze a 809-ben és 811-ben ülőknek!
