Air Power Blog

A Magyar Honvédség kecskeméti bázisának Dongó százada ma a nyilvánosság előtt elbúcsúztatta Aero Vodochody L-39ZO kiképző-gyakorló repülőgépeit, melyek összesen húsz üzembe állított példánya 1994 óta mintegy 12800 órát repült Magyarországon.

A 128-as, személy szerint a kedvenc Albám.

TASZÁR ÉL!

Miniszter és vkf a díszelgésen.

A 2008-as specfestésű 11-es gurul ki.

Erre mondják, hogy ezért érdemes még mindig csinálni. 

A mai napra a 33-as és 34-es plastic fantastic jutott.

15 év alatt két Alba semmisült meg, és két hajózó vesztette életét a típussal, mely ugyanakkor központi szerepet játszott a lerombolásra ítéltetett légierő egyre zsugorodó hajózóállományának karbantartásában, kiegésztő repüléseiben. A LégierőBlogger úgy gondolja, hogy az Albatrosz nélkül 2000, a MiG-21-es idő előtti, és pótlás nélküli kivonása óta nem lett volna fenntartható a magyar vadászrepülő képesség a MiG-29-es elégtelen repültóra-kerete miatt.

Az Alba-kivonási ceremónia ALCA-marketing fejezete. Itt a hátát mutatja a jószág. 

Cseh berepülőpilóta szabadban tartózkodó nagyobb embercsoport felé zuhan...

...már nem. Szép vortexek a törővégtartályok mögött.

Lassú áthúzásból kifordulás.

Alba a 407-es Ancsával.

Az Ancsa ritka aspektusból. 

Az L-39 utódja azonban "lopakodva" már 2004 óta üzemel a Magyar Honvédségben az Aerotechnika Rt. közvetítette Aero Vodochody "gyári" L-159B (6073) alakjában, több bérleti szerződés eredményeként. Szekeres Imre szerint előkészítés alatt van a bérlet meghosszabbítása és kiterjesztése, ám a védelmi miniszter elismerte a LégierőBloggernek, hogy a beszerzési eljárást már a következő kormány zárhatja le. A cél ezer óra bérlése lenne, mely legalább négy gép egyidejű bérletét feltételezi, azaz jelen pillanatban csak úgy lenne kivitelezhető, ha a Cseh Légierő lemondana újonnan átalakított L-159T1 gépeiről, és/vagy néhány együléses ALCA-járól. Kérdés, hogy a nemrégiben nyélbe ütött "L-159-est C-295-ösért" spanyol ügylet milyen hatással van az ajánlat fenntarthatóságára. Hasonlóan kérdéses, hogy miként lehet biztosítani az apró MiG-29-es hajózóállomány jártasságát az Albák nélkül, tekintettel arra, hogy a miniszter immár hivatalosan elismerte: "legalább a jövő év közepéig" maradnak a MiG-29-esek.

Nagyvasak kísérik a 128-as kisvasat. Bár az elmúlt kilenc évben nem tűnt úgy, hogy sorsuk elválasztható egymástól, úgy tűnik, a duplasvancú legalább fél évet ráver az Albára.

"Gripenektől kísérve" a 119-es.

Újra a földön a 11-es a bázis pkh-val a kabinjában.

2006 márciusa óta látom Gripenjeinket időről-időre nyitott tankolócsővel, ahogy a 36-os pilótája is demonstrálta ma. Ha a jövő áprilisban várható politikai változásokra gondolok, szerintem nem ártana végre egynéhány hajózó kvalifikációját lezavarni addig.

Három Alba egy ALCA-val és egy Holddal repül kötelékben.

A 119-es kifordul.

Begurulás a kék hangár árnyékába az elegáns fogadási ünnepségre.

Zord

A magyar vadászrepülők elég gyakran repülnek mostanság Szlovénia felett, együttműködve a helyiekkel és az olaszokkal, akik felelősek a szlovén légtérszuverenitásért is. Bár továbbra is az a véleményem, hogy Kecskeméttől messze van oda hatékonyan keszit adni (a határ 250, Koper 500 kilométer – ez utóbbi horvát légtéren keresztül), mindez annak a jele, hogy a Gripen milyen többletlehetőségeket biztosít hatósugár/őrjáratozási idő tekintetében. Nem lettünk rekorderek, de azért érdemes magunkhoz (a 29-eshez) képest is mérni magunkat, és látni, ahol van, a haladást (és közben persze fél szemünket az olasz KC-767-es program fejleményein tartani). 

Miért ez az eszmefuttatás? Csak azért, hogy felvezessem az AMI ismeretlen repülőgépvezetője által készített (idehaza remélem exkulzív) fotókat, melyek 091027-én Szlovénia felett ábrázolják két gépünket és egy olasz F-16ADF-et:

A 39-es és a 37-es két-két pótossal, egy-egy CATM-al Szlovénia hegyei felett, az MM7251 jelzésű, különleges festésű olasz F-16ADF kíséretében. A maskara tavaly a 23. század (gruppo) 90. születésnapját volt hivatva megünnepelni. A törzsön  a századjelvényben szereplő vadászeb (Veltro) ugrik.

Sajnos, a kecskemétiek partnerei, a 23-asok, és a cerviai 5. anyaezredük  valószínűleg év végén lehúzhatják a rolót, gépeik a szicíliai Trapaniba, a 37-es ezredhez kerülnek, és ott szolgálnak a meghosszabbított bérleti szerződés lejártáig (2012).

Az olasz F-16-osok távozásával csak az Eurofighterek (Grosetto, Gioia del Colle) látnak el majd készültségi szolgálatot, de Cervia és Trapani valószínűleg megmaradhat bázisrepülőtérnek az AMI kebelén belül.

Köszönet azoknak, akiket illet!

Zord

Nemrégiben – úgymond a Tiger Meet és a Lion Effort árnyékában – rendezték meg a NEWFIP (NATO Electronic Warfare Force Integration Program) 2009 gyakorlatot Magyarország, Románia, Szlovénia és a szövetség szerződéses partnere, a brit Cobham/FR Aviation részvételével. Azért mondom, hogy árnyékában, mert képzelhetitek, hogy "nagysebességű légierőnk" legnagyobb idei külföldi és belföldi gyakorlatát követően közvetlenül mekkora erőforrásokat mozdíthattak erre a rendezvényre. Ennek ellenére le kell szögezni, hogy egy olyan területről van szó, melyre minden egyes elköltött forint sokszorosan térülhet meg, legyen szó a vadászokról, a lérakosokról vagy a lokátorosokról.

Egy FR Aviation Falcon 20 zavarókonténerekkel felszállás közben 2008-ban Farnboroughban.

A zavarógépek egyik potenciális áldozata, az 54. radarezred egyik SzT-68-asa. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a 19Zs6 (Tin Shield) nem tartozik a könnyen zavarható felderítő lokátorok közé.

Az egyetlen magyar Oborona. Méteres zavart nem tudnak előállítani a Falconok.

A gyakorlat legfontosabb "célradarja" a Gripen fedélzetén lévő PS 05/A Mk3 volt. Kategóriájában nehezen zavarható típusnak minősül, ami bizonyos fokú frekvencia-agilitásra utal.

Falconok géppárban Farnboroughban. Az FR gépeit használják EW-berendezések tesztelésére is: itt a kísérő szárnya alatt nem a NEWFIP-en használt konténerek vannak, hanem a Typhoon törővégi EW-konténerei.

Ez a kép sem a mostani NEWFIP-en készült, hanem a tavalyin, és nem egy magyar SzURN körkörös indikátorát ábrázolja zavarokkal, hanem egy szlovák kollégáét. Forrás: www.mil.sk

Szintén egy szlovák SzURN indikátor, egy másfajta zavarással.

A program és a keretében megrendezett gyakorlatok célja, hogy a NATO (légvédelmi) erői számára lehetőséget teremtsenek az elektronikai hadviselés (EW) viszonyai közötti tevékenység valósághű gyakorlására, melyre a tagállamok nagy része önerőből képtelen. Az „elektronikus agresszorokat” alakító Falcon 20-as repülőgépek fedélzeti berendezéseikkel radarokat és kommunikációs csatornákat is zavarhatnak, azaz kurrens EW-terminológia szerint elektronikai támadást (EA, régebben ECM) hajtanak végre a gyakoroltatott rendszer ellen, melynek ezáltal próbára teszik az elektronikai védelmi (EP, régebben ECCM), kisebb mértékben az elektronikai támogatási (ES, régebben ESM) képességeit. Hogy érthetőbb legyen, vegyünk egy példát: xy pilóta felszáll, és a zavaró repülőgépet elfogja, közben megtapasztalja a különböző ellentevékenységi formákat. Ilyen bevetésen kitapasztalható az úgynevezett "burnthrough range" is, az a távolság, ahol a zavarás már nem tudja elnyomni a lokátort.

Egy másik bevetésen igyekeznek olyan harcászati szcenáriót összehozni, melyben az egyik oldalt támogatja a zavarógép. Ilyenkor az elfogóknak pl. megfelelő geometriát kell találniuk, melyből minimális az ellentevékenység hatása. Hasonlóképpen a lokátorosoknak és a lérakosoknak is meg kell taunlniuk a zavaró célok elleni munkát, hiszen háború esetén ez az alap. A Kubosok és a Mistralosok elsősorban a Kecskemétről induló és oda visszatérő Falconokra gyakorltak, beleértve a szükséges azonosítási eljárásokat is. A britek Szlovéniában is zavarták az ottani légvédelem TPS-70-eseit és Rolandjait, valamint átrándultak Romániába is dolgozni. Az egyik harcászati forgatókönyvben román LanceR-ek is szerepeltek, bár végül inkább egy DACT jött ebből össze, melyben az EW nem volt faktor. 

A NEWFIP során előfordulhat kommunikációs zavarás is, ilyenkor a chattermark eljárással igyekeznek kitérni előle.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy a Gripenek saját EW-képességeit is tesztelték a NEWFIP során. Mint arra a győri rakétások oldalán rábukkantunk, "a magyar JAS 39 Gripen repülőgépek pedig repüléseik során zavaró eszközeikkel tovább nehezítették kezelőink dolgát". Ez az első megerősítése annak, hogy az EWS 39-nek nemcsak hogy van zavarási képessége, hanem azt használják is idehaza. Némileg sejtve, hogy ez mekkora munka az apró, erőforrás-hiányos hazai EW-közösségnek, gratulálok ehhez az eredményhez, és kívánom, hogy az illetékesek a jövőben méginkább értsék meg, hogy miről is van szó, milyen óriási jelentősége van ennek a területnek a modern légierő- és légvédelem-alkalmazás szempontjából! Csak annyit tennék még ehhez hozzá, hogy ha a tudás a magyar struktúrában a csapathoz lett delegálva, akkor tessék megadni a csapatnak, amire szüksége van: emberből, tanfolyamból és természetesen információból.  

Bár kissé idejét múltnak tűnik, némi demonstrációra még biztosan jó ez az egykori jugoszláv szakirodalomból származó, átfeliratozott ábra. Egy felderítő lokátor körkörös (PPI) indikátorán, egy rakétakomplexum szektoros kijelzójén, végül a MiG-21-es radarernyőjén (B-szkóp) így néz ki a zajjal modulált zavar, melynek célja a valós célok álcázása.

Egy másik fajta, trükkösebb, úgynevezett megtévesztő zavarás a szinkron impulzuszavar. Itt az impulzusüzemű lokátor ismétlődési frekvenciájához igazítva zavaró impulzusokat sugároznak ki, melyek közül ki kellene tudni választani a valós céljelet. Mivel a jel struktúrája a mai lokátorok számára különösen fontos tényező, így meglehetősen nagy valósághűséggel kell előállítani ezeket a zavarjeleket, hogy ne szűrjék ki azokat. Erre valóak az EW-berendezésekben az úgynevezett digitális rádiófrekvencia memóriák (DRFM), melyek a vett radarimpulzusokat digitalizálják, majd lehetővé teszik pontos másuk visszasugárzását a megfelelő időpillanatban.   

Ábrák: Puk. Banjac, Dusan: Elektronska Borba u Protivvazdusnoj Odbrani Beograd, 1986

Zord