Tegnap hivatalos ceremóniával újra nyitott a kibővített Magyar Földi Telepítésű Légvédelem Fegyvernemi Múzeuma, azaz a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fókuszált tematikájú gyűjteménye az egykori zsámbéki tüzelőállásban (11/3). Röviden és velősen: ezzel a lépéssel (és az ezt eredményező két évnyi munkával) megmenekült a végérvényes és látványos pusztulástól (azaz a lángvágótól) a magyar hidegháborús légvédelem tárgyi emlékeinek, azaz haditechnikai eszközeinek egy jelentős része.

PRV-13 (1RL130, Odd Pair) magasságmérő a lenyugvó nap fényében.

A LégierőBlogger mindenkinek „kötelező feladatként” ajánlja a múzeum látogatását, akár egyszer, akár visszatérően is, önkéntes segítővé válva is. Vannak még hiányzó darabok, melyért a múzeum civil segítői, így e sorok írója is mindent meg fognak tenni. Ezek közül a legsürgősebb a Trend-Fix egyik telephelyén várakozó PV-kabin (azaz a Volhov-szisztyéma tűzvezető radarja), és a tápiószecsői raktárban tengődő Kabina (5N87) felderítő lokátor megszerzése és Zsámbékra juttatása.

Hibácskó Ferenc nyá. r. alezredes Tömböl László vezérezredes vkf. és Wayt L. Wayt vezérőrnagy, az ohiói nemzeti gárda parancsnoka társaságában a Nyeva PU előtt.

A fontos emberek nyilván tudják, hogy kinek milyen szerepe volt abban, hogy a gyűjtemény eljusson idáig, én azonban két személyt emelnék ki: Hibácskó Ferenc nyá. r. alezredest és önkénteseit, akik között veterán légvédelmis éppúgy akad, mint civil megszállott, és Tömböl László vezérezredes vkf-et, aki volt lérakos tisztként idejében pártfogásába vette a projektet. 

A Vega (Sz-200VE, SA-5 Gammon) komplexum rakétája.

Lehetne még itt köszönetet mondani végtelenségig, én azonban csak ezt a két kiemelést teszem, ugyanakkor nem domborítanám ki túlzottan azok szerepét, akiknek az eddigi megőrzés a feladata volt, vagy lett volna. Azt is megjegyezném ebből az ünnepi alkalomból, hogy a gyűjtemény összehozása tanulsággal szolgálhat, miként kellene igazából megőrizni a történelem tárgyi emlékeit; meddig tarthat a kivonás utáni, profitérdekű megsemmisítés (fémbiznisz), és hol kellene kezdődnie a múzeológiának. Arra is emlékeztetnék itt, hogy a fenntartás, állagmegóvás, restaurálás hosszú távú feladatai éppúgy kihívással teljesek, mint a gyűjtemény eddigi összeállítása. Kell még önkéntes, némi pénz, és sok fegyver.  

A megnyitón egy illusztris vendég is jelen volt és prezentációt tartott: Dani Zoltán nyá. ezredes Szerbiából. A képen Holló József altábornaggyal, a HIM főigazgatójával, és a múzeum lelkével, Hibácskó „Volt tüzér” Ferenccel. 

Zord

Vasárnap Aranyosgyéresen (Campia Turzii) jártunk, a Román Légierő 71. légibázisán, melynek állománya alighanem a legaktívabb korszerűsített MiG-21 LanceR alakulat, ha az elmúlt évek teljesítményét, különösen a három hónapos litvániai kesziadást nézzük 2007-ben. A nyílt nap igazi családi rendezvény volt, de így is rendkívülire sikeredett, melyhez hasonló még nem volt itt. Nyolc gép, A, B, és C változatok vegyesen masszív légicsapást hajtottak végre földi pirotechnikai alájátszással a reptér ellen, s a korszerűsített helyi Pumák repülése, valamint Hummerral felszerelt földi alakulatok színezték tovább a látványt. Alább a kedves olvasó mindezekről NEM láthat képeket, mivel a LégierőNaplózó ostoba hibáinak sorozata következtében a legfontosbb fél órát lekéste a rendezvényről, mitöbb, kollégái is, amiért újfent elnézést kér tőlük. 

LanceR A jön be leszállni a 34-es pályára, az előtérben SOCAT IAR-330 Pumák. A reptér egy dombháton van az Aranyos folyó völgyében, melyet magasabb dombok vesznek körül. Gyönyörű hely és fotóháttér.

A jelen bejegyzésben onnan kapcsolódhatunk be az eseményekbe, hogy a huszonegyesek jönnek be leszállni, megvárják egymást a beton végén, és a közönség előtt együtt gurulnak be. Mea culpa, mea maxima culpa: egy tömeges felszállás gyönyörű sárga forszázscsóváiról maradtunk le (a sötét esős időben különösen nagy veszteség), infracsapda-füzért húzó, alacsonyan áthúzó LanceRekről, stb. De ezen a helyen megígérem, hogy az első leendő alkalommal visszatérünk, és elhozunk egy combos anyagot, mellyel nem kell szégyenkeznem.   

Lancer C jön be, előtérben valószínűleg leállított példányok. Helyszíni információk szerint egyes A-kat, melyeknek van üzemidő-tartaléka, átépítenek C-re, mert a radaros változat flexibilisebben használható. (Valószínűleg kifutott C-kből migrálják a szükséges avionikát). 

Gurul be a 3002-es Alfa. Jobbra egy Sz-60-as, 57 mm-es légvédelmi ágyú, ilyenek alkotják a román légibázisok légvédelmét (ott még van ilyen). Ezek felváltását szolgálják a közelmúltban megrendelt Mistral VSHORAD és MICA VL SHORAD rakétakomplexumok.

Vége az air power demonstrációnak, izraeli DASH-sisakos LanceR-pilóta ugrik ki gépéből. Mindenki mindig ezzel repül, a sisakra szerelt kijelző használata itt rutin, ebben a Román Légierő a világelsők között van. A Litening konténerrel együtt bizonyára jó hasznát veszik a mostanában gyakorolt időérzékeny CAS feladatoknál. A gépek szárnyai alatt meg lövészetről-lövészetre gond nélkül váltják egymást az UB-16-osok, a Lizard LGB-k, és az infra irányítású Opherek. 

Bár a válság miatt komolyan visszavettek a 71-es bázis századainak (711, 712) repüléseiből (egy-két üzemnap van hetente), a program mégis intenzív, beleértve USAFE F-15E-k fogadását. Láthatólag nem volt megoldhatatlan probléma nyolc gépet összeszedni a repülésre. (2000-ben a búcsúrepüléskor nálunk is 16 darab 21-es volt a levegőben...)

Román Top Gun. Hajózók és műszakiak a kedvelt LanceR-ek előtt. Az eddig vesztett nyolc repülőgépből egyetlen sem volt a korszerűsítés számlájára írható.

Ez meg mi? Első ránézésre egy másodlagos radarnak nézem, de nem zárható ki, hogy elsődleges közelkörzeti radar is egyben.

Elvontatják a résztvevő gépek egyikét.

Vontatás a nedves, fénylő betonon eső után. A két szárny alatti 490 literes pótos itt az alap konfigurációt jelenti.

Sivatagi festésű román HMMWV-k a bázison, háttérben a hírneves Tordai-hasadék, Szent László legendáinak színhelye. 

SOCAT Pumák leponyvázva gubbasztanak a gyéresi torony szomszédságában.

Leállított Alfák egy csoportja az időszakos hangárok szomszédságában. A kannibalizmus prédái.

Az egyik "bányagép" jobb mellső kvadráns SPS-20 besugárzásjelző antennája burkolat nélkül. Kannibalizmus, vagy szuvenírgyüjtés áldozata? (a mi rohadó 21-eseinkről is gyors tempóban fogynak Pápán a Sziréna "kupakok"...)

Ugyanez a nem túl áramvonalasan megoldott antenna, ezúttal burkolattal egy üzemképes Csárli változaton.

Zord

Ugyan nem katonai lokátor, mégcsak nem is civil ATC, azért jól néz ki ez a meteorológiai radar Kolozsvár felett a hegyoldalon, gondoltam ide rakom. (Igazából az ide 38 kilométerre délnyugatra lévő, 1826 m tszf. Muntele Marét kellene megnézni FPS-117-esével és a mellette lévő P-18-asával). 

Ma adják át a megrendelőnek, azaz a Stratégiai Légiszállítási Képesség (SAC) országcsoportjának az első C-17-est a kaliforniai Long Beach-en, a Boeing gyárában. Ebből az alkalomból közöl itt néhány képet a LégierőNaplózó a SAC1 (USAF serial 08-0001) első repüléséről, melyre július 1-én került sor. Ugyanezt a repülőgépet - melyet még az amerikai légierő finanszírozott - adják át a NATO (+SE&FI) közös szállítórepülőgép-ezredének (HAW) Pápán ünnepélyes keretek között július 27-én. (Köszönet a képekért a Boeing katonai részlegének, az Integrated Defense Systems-nek)

090701, 13:14 helyi idő szerint elemeli az orrát a Long Beach-i Daughtery Field repülőtér 30-as pályáján a SAC 01.

Elemelkedik a gép, háttérben a Boeing helyi részlegének épületeggyüttese.

Ebből a szögből már jól látszik a magyar felségjelzés, és kivehető a Pápa felirat is a gép svancán. (A LégierőBlogger megjegyzése: a lo-vis magyar felségjellel nincs semmi baj, de a nemzeti piros-fehér-zöld eléggé vásári napernyő-rojt jelleggel jelenik meg).

Úton haza, Pápára

Az új gép első éles útja Charleston légibázisra vezett Dél-Karolinában, ahol terhelhetősége határáig (az üzemanyagtöltés rovására) különböző rakodóeszközökkel és speciális berendezésekkel töltötték meg a rakterét.

A raktérbe két „next generation small loader” (NGSL)rakodógép is került, egy 10k (ez alighanem 10 ezer fontos teherbírást jelöl) terepjáró villástargonca, és egy szippantóskocsi mellé, melyek a gépek pápai kiszolgálásában vesznek majd részt.

A SAC 01 első légi utántöltése az Atlanti-óceán nyugati része felett, útban haza, Pápára. A pilótafülkében a SAC progrem két vezető nemzetének fiai ületek a történelmi átrepülésen: a jobb ülésben Niclas Akesson őrnagy (SE) a bal ülésben Corey Reed százados (US). A 32. légi utántöltő század KC-10-ese egy óra alatt 65 ezer font keróval itatta meg a magyar feségjelű Globemastert. Ha a LégierőNaplózó nem téved, ez volt a legelső alkalom, hogy a magyar katonai regosztrációval repülő légi jármű a levegőben tankolt. (Nem esküszöm meg rá, hogy magyar Gripen svédországi tesztelés közben nem ivott-e már repülés közben, de valószínűleg nem).

Köszönet az Amerikai Légierőnek a képekért (Danielle Johnson és Marie Casetti főtörzsnek, akik a fotókat készítették). 

Zord

*Ugye lesz DIRCM? 

(állítólag lesz, vagy mégse)

A fenti kép kinagyított változatán a gép farokrésze. Teljesen nyilvánvaló, hogy a farokkúpon oldalt már ott vannak az indításjelzők, ugyanakkor alulról hiányzik a aktív rakétavédelmi rendszer (DIRCM) elforgatható tornya. Az AN/AAQ-24(V) NEMESIS az USAF-gépek szériatartozéka, ezért a LégierőBlogger reméli, hogy a HAW gépre is felkerül legalább egy, és hiánya a képeken csak azzal magyarázható, hogy ez volt a szűzfelszállás. Ostoba dolog lenne exportkorlátozási érvek miatt egyszer elveszteni egy ilyen behemótot és a benne ülőket.

(090722. Ma szlovén forrásból ezt a mondatot kaptam: „C-17E's from Papa will all be equiped with DIRCM, they were just not fitted with it for the first flight. The one that landed in Papa has only 23 flight hours on it so it is not yet in it's full configuration”. Ezek szerint lesz.)

(090727. Ma Pápán az átadási ceremónián Gunmar Borch, a NAMA norvég főigazgatója azt mondta, hogy terveztek DIRCM-ot, de az olasz kiszállással ezt egyelőre nem tudják finanszírozni. Az amerikai exportengedély garantált.)

090616 Le Bourget. Összehasonlításképpen egy standard USAF C-17-es svanca a DIRCM (ejtsd: dörkom) tornyával.