Air Power Blog

A LégierőBlogger szomorúan veszi tudomásul azt a tényt, hogy nem lehet egyszerre két helyen, s ezért nem fotózhatott levegőben lévő magyar Gripent AMRAAM gyakorló rakétával (földön, az egy másik kérdés...), amikor erre az augusztus 20-i parádé kapcsán lehetősége nyílott volna. Most GSF-kollégának, aranyfokozatú kommentelőnknek hála következzen néhány kép az említett konfigurációról.

Akárhogyis számolom, a szárnyak alatt ott lapul a CATM-120 mennyiségünk nagy százaléka!

A 42-es bejövetele a becses rakománnyal. A törővégekre CATM-9L is jutott.

A 38-ason csak AMRAAM-ok voltak... 

Részletnagyítás az előző képről: látható, hogy az NMML-sín itt BOL nélküli változatban/konfigurációban van. Valószínűleg hülye a kérdés, de melyik a helyes? Van többféle indító, vagy a hátsó részt át lehet szerelni BOL-szóróval, igény szerint?

Zord

Ps: Még csak annyi, hogy Magyarország a 2004-ben köttetett FMS-szerződés alapján 10 darab CATM-120C-t kapott, ezekből láthattunk most jópárat.

Ma a Moszkva melletti Zsukovszkijban a széles nyilvánosság előtt is bemutatkozott a PAK-FA program eredményeként eddig megépített két prototípus, melyek a remények szerint egyszer talán rendszerbe álló ötödik generációs harci repülőgépek alapjául szolgálhatnak. Szergej Bogdan, a Szuhoj berepülő pilótája szép programot repült az 51-es számú géppel, különös tekintettel arra, hogy a típus hol áll a berepülési programjában. A tény, hogy a bemutatót a nagyközönség (és Vlagyimir Putyin miniszterelnök) előtt megtartották, akkor is bizalmról árulkodik, ha tudjuk, hogy az orosz repülőgépipari kultúrában a vonatkozó küszöbértékek máshol húzódnak, mint Nyugaton.

Besorolás két géppel...szemünk előtt az összes T-50-es...

Ebből a szögből jól látszanak a lehajtható belépőélek, úgy a szárnyon, mint a LERX-en. Felsejlenek a fegyvertér-ajtók is.

Enyhe páraképződés a törzs-szárny átmenet fölött. Nagyobb sebességű, nagyobb túlterhelésű/állásszögű bemutató során valószínűleg a páraképződés intenzitása is nagyobb lesz. Itt és most és még érthetően a biztonság volt a legfőbb szempont, mint a határértékek pedzegetése.

Bár az ellenfény a fotós számára ellenség, azért néha jól jött ez a megvilágítás is...

Földetérés előtt. Nehéz hozzászokni, hogy a gép méreteihez képest milyen kicsi a függőleges stabilizátorok felülete.

Zord

Ps: A PAK-FA körvonalazódó irányai is azt sejtetik, hogy az alacsony észlelhetőség/mozgékonyság/fegyverrendszer/EW helyes arányainak megtalálása hozhat igazi előrelépést az ötödik generáció számára. Úgy tűnik, a szélsőséges kísérletek nem állták ki az idők próbáját, főként ami az alacsony észlelhetőség ("lopakodás") túlhangsúlyozását, politikai misztifikációját illeti.

Moszkvában immár tizedik alkalommal rendezik meg a jellemzően orosz és más posztszovjet repülőgép- űr- és védelmi ipar kiállítását és bemutatóját. A MAKSz azonban ma már nemzetközi szinten is elismert rendezvény, melyet az ipar európai, amerikai és ázsiai szereplői sem hagynának ki. Néhány pillantás a nyitónapra:

MiG-parádé: négy póttartályos, UPAZ-konténeres MiG-29KUB utántöltési formációban (kontaktus nem volt!) a cég jelenleg elég reménytelennek tűnő MiG-35-ös prótójával.

A MAKSZ 2011 dísznvendége természetesen az amerikai légierő. Jelenlétük tagadhatatlanul egyfajta fura önigazolást nyújt a vendéglátóknak nagyhatalmi státuszukat illetően. Itt egy számunkra ritka Strike Eagle demo veszi kezdetét, háttérben a jellegzetesen lepattant helyi toronnyal.

Bár mindenki a T-50-est várta, este hatig csak a Szu-35-ös első prototípusa jelent meg a nézők előtt.

A Szu-27-es külső szárny alatti APU-72-es indítósínjéhez illeszthető belorusz zavaróberendezés, melyet Miroslav Gyűrösi barátom jóvoltából ismerhetett meg a világ tavaly (egy kazah UBM-re függesztve).

Pecsora-2M. A magyar Nyevák akár ilyen konfigurációban is szolgálhatnának a mai napig, ha a mi elitünk nem hazaáruló, és nem inkább ócskavasnak küldi el a technikát! De ezen már rég túl vagyunk sajnos...

Zord