Air Power Blog

Dél-Korea, mint Ázsia általában, immár nemcsak "szívódik fel, mint a talajvíz", hanem már "ott van a spiccen". Az LM-el közösen kifejlesztett LIFT-típusuk, a T-50 és leendő harci változatai ennek a fejlődésnek a haditechnikai szimbólumai. Arról nem is beszélve, hogy pénzszűkében annak a könnyű kategóriának, melyet 8 tonnás hajtóművével képvisel, minden létjogosultsága megvan (akárcsak a kínai-pakisztáni JF-17-esnek). Fairfordban először mutatkozott be Európában a típus, a Fekete Sasok kötelék részeként.

Háta, némi párakiválással a szárnyak fölött.

Szemberepülés.

Hasa. Ahogy a hátánál, itt sem letagadható a származás (F-16), kivétel az F404-es osztott beömlőnyílása.

Keveredés a levegőben. Persze nem, a dél-koreaiak legalább ugyanannyira profik az új típus ellenére a kötelék-műrepülésben, mint nyugati példaképeik. A T-50-es újdonságával tetézve szerintem a leglátványosabb programot nyújtotta a csapat Fairfordban.

Ősi "szimbóleumokkal" megrakott dél-koreai zászló leszálláskor a hármas hátsó kabinjában. Nemzeti büszkeség, joggal. 

Farnborough-i debütálás

A fairfordi tömegszórakoztatós bemutatkozás után a dél-koreaiak is átrepültek Farnborough-ba bizniszelni. Itt érkezés után a statikusra szánt példány, melynek szó szerint a repülésbarátok lába elé sikerült begurulnia. A műszaki segítségével a pilóta kikötötte magát, és már mászik le a létrán. Egy aláírás és már mehet a dolgára, a műszakira ekkor még alapos reputáni munka vár.

Pillantás a pilótafülkébe (ez a hátsó kabin), mely egy kései F-16-ost idéz.

Zord

Anglia az Európában csökkenőben lévő amerikai jelenlét egyik súlypontja, és alighanem az is marad. Nincs olyan konfliktus, melyben ne játszottak volna szerepet az itt állomásozó tengerentúli légierő-egységek, legyen szó Lakenheath harci, illetve Mildenhall harci támogató és támogató feladatú alakulatairól.

A 48.FW üzemképtelen F-15C-jét tolják vissza fedezékébe Lakenheth-en.

A NATO számára egyértelműen legfontosabb angliai amerikai alakulat, az 100. légi utántöltő ezred KC-135R-je átstartolás közben. 

Zord

Az elmúlt két hétben a NATO új vezetés-irányítási, kommunikációs és felderítési technológiákat (C4ISR) tett próbára Ørlandon, Norvégia egyik F-16-os bázisán Unified Vision 2012 (UV12) fedőnév alatt. Az összes gyakorlati forgatókönyv a való életből vett példákra alapult, és olyan szokatlan mozzanatokat tartalmazott, mint éles GPS-zavarás, ami miatt navigációs figyelmeztetést is kiadtak a térségben. A gyakorlat jellegéből adódóan nem a nyilvánosság volt az UV12 legfőbb jellemzője, de egy kis apró betekintést azért nyújthat a LégierőBlogger, katamarános, biciklis túrája eredményeként.

Olasz munka. ECR Tornado Piacenzából, és az AMI által a Lockheedtől nemrégiben bérelt, GIII-as platformra telepített multiszenzoros felderítőgép. Ez utóbbi az ISR kiszervezésére irányuló, egyre határozottabb trend egyik példája.

Helyi F-16 MLU indul bevetésre, még 9M gyakorlóval...

...a géppárja már IRIS-T-vel. Mindkettő a norvégoknál szokásos aszimmetrikus PIDS/ALQ-162 pilonkonfigurációval. 

Német ECR Tornado szokatlan, négy póttartályos konfigurációban, nem áttelepülési, hanem helyi repülési céllal.

Spanyol KC-130-as indul az esőben.

Olasz ECR felszállás közben, a forszázs kikapcsolása után, hasa alatt gyakorló HARM-okkal.

Hollandus F-16, LANTIRN-nal és ALQ-131-essel.

A "földi fenyegetést", azaz légvédelmet a vendéglátók egyik NASAMS ütege szolgáltatta a gyakorlat résztvevői számára. Itt az üteg Sentinel-radarja. A gyors, többplatformos, hálózati geolokáció és adattovábbítás a döntéshozók, illetve a harci gépek felé az erőfeszítés egyik legfontosabb célja. Ez is rámutat arra, hogy a légvédelem felszámolása, elnyomása mennyire központi jelentőségű feladat a NATO számára. 

A repülések időtartama alatt végig a bázist körbeölelő tengeröblök fölött őrjáratozott a Norvég Légierő kutató-mentő S-61-ese. A tengervíz hőmérséklete miatt nincs idő a földi riasztásra.

Zord