Air Power Blog

A napokban bő egy év elteltével ismét a sarkkör közelében járhat a LégierőBlogger, részben illeszkedve az elmúlt hetek tanulmányi-tudósítói tematikájához, azaz a helikopterképesség megőrzését, fejlesztését célzó nemzetközi erőfeszítések, modellek nyomában járva. Vidsel az elmúlt három hétben az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) Forgószárnyas Harcászati Oktató Kurzusa (HTIC, EHTI CSe) valós repülési fázisának adott otthont, brit oktatókkal, német és svéd résztvevőkkel.

A svéd Helikopterflottilen Super Pumája emelkedik el a vidseli Point Charlie helyszínről, amely alapvetően lérak-lövészetre szolgál. A háttérben a Luftwaffe CH-53GE nehéz szállító helikoptere: senkit ne tévesszen meg a Heer felirat, a gépek már átkerültek a hadseregtől a Luftwaffe állományába, csak a átfestésre még nem jutott erőfeszítés. 

A svéd Super Puma és két német UH-1D a Storforsen óriászuhatag fölött.

A CH-53GE gyorsítás közben alacsonyan a Pite folyó fölött, a zuhatag közvetlen közelében.

Földi és légi fenyegetések a helikopterkurzus résztvevői számára.

Zord

A LégierőBlogger ma dalmáciai Zárában (Zadar) járt, ahol az idei második AAT PTC kurzus második, valós repülést is tartalmazó fázisán részt vevő magyar (horvát, cseh) hajózókkal és műszakiakkal találkozhatott. A riportút ugyan ezúttal nem sikerült száz százalékosra, ám ez csak emlékeztetőül szolgált arra nézve, katonai repülésben csak tényezők seregének kemény munkával biztosított összejátszása eredményezheti a sikeres feladatvégrehajtást - és akkor sem árthat egy kis szerencse...  

A 229-es Mi-171S érkezik Zadarra Udbináról. A háttérben látható hegylánc egyes csúcsain is került sor nagy magasságú terepleszállásokra a kurzus folyamán.

A Balla Tibor őrnagy (b. 5.) vezette vidám csapat, akiket (Ostravához hasonlóan) ezúttal is köszönet illet türelmükért és bizalmukért, amivel fogadtak bennünket.

Ritka pillanat: az Udbinán lapátsérülés miatt földre kényszerült cseh Mi-24V-hez szállítanak cserelapátot az egyik horvát géppel. A lapát a hossza miatt csak nyitott rámpánál fér el, bár ma a magyar szakemberek től azt is megtudtam (az ember MINDIG tanul), hogy a feladat a hagyományos kagylós gépekkel is megoldható, hiszen részben nyitott és rögzített kagylóval is lehetséges a repülés.

Zadari életkép: Mi-8T és a Krilja Oluje illetve a helyi repülőiskola PC-9-esei felszállás közben.

Bázisjelvény a kapunál: ha a szimbolika jósolni tudna, a horvát légierő jövőbeli vadásztípusát biztosra vehetnénk :-)

Lérak-nosztalgia:

Jugoszláv emlékek a laktanya mediterrán ligetes területén 1.: a Volhov rendszer TZM-je egy valószínűsíthetően 20D (gyakorló) rakétával. 

Jugoszláv emlékek 2.: Kub SzPU. A háború 1995-ös lezárultát követően a független Horvátország huzamosabb ideig nem volt képes radarirányítású légvédelmi rakétakomplexumok rendszerben tartására. Ma csak a Sztrela-10CRO VSHORAD van rendszerben, mely úgy a Sztrela-1, mind a Sztrela-10 rakétáinak indítására képes.

Zord

Nyílt napot tartott ma a győri lérak ezred. A földi telepítésű aktív légvédelem hazai letéteményesei minden évben szélesre tárják laktanyájuk kapuit az érdeklődők előtt, ám 2013 mégsem nevezhető szokványosnak számukra. Azt hiszem, joggal kijelenthető, hogy "legújabb kori történetük" legnehezebb évét élik a vörös barettsapkások. Ehhez kívánok nekik erőt, egészséget és katonaszerencsét, valamint azt, hogy kapják meg azt a támogatást, amit a magyar légtér őreinek meg kell kapniuk egy magát országnak nevező entitás civil és katonai vezetőitől. Mert ne feledjük: kis kiterjedésű, szárazföldi állam szuverenitása nem értelmezhető releváns GBAD nélkül. Pont. 

A győriek felderítő szenzorai, vezetési eszközei katonás sorban a nyílt napon. 

Zord