Miroslav Gyűrösi barátom jóvoltából néhány képpel idén is be tud számolni a LégierőBlog a párizsi légiszalonról. Köszönöm!
Lehet-e magyar szállítóhelikopter a UT Sikorsky-PZL Mielec S-70i-ből? Ha abból indulunk ki, hogy nagyon jó, kiforrott a gép, közép-európai (is) az üzlet, amihez jönne Magyarországra repülőgépipar is, akkor nyilvánvalóan kecsegtető ez az opció. Hasonló jók elmondhatóak az EC Cougar és Super Puma ajánlatairól is. Ugyanakkor hazánkban minden, ami szakmailag jó, eleve óriási hátrányból indul.
Magyarország kormánya az év elején hajszál híján üzletet kötött Olaszországgal egy kormányközi szerződés keretében AgustaWestland AW139 típusú többcélú helikopterek beszerzésére. Erősen valószínűsíthető, hogy a lépést a többi ipari szereplő és nagykövetségek erélyes fellépése, majd véglegesen a AW és anyacége, a Finmeccanica indiai korrupciós botránya nyomán történt vezetőségi letartóztatások hiúsították meg. A képen a "scalable design" filozófia szerint épített (Törökországban vesztes) AW149-es rokon makettje látható Párizsban, fegyverzettel.
Le Bourget 2013 sztárja kétségtelenül az először külföldre látogató Szu-35Sz volt, mely bemutatóival megerősítette, amit bő két évtizede jól tudunk: az orosz vadászgépek a demók királyai. Ha a szolgálatba állított valós képességek tekintetében továbbra is nagy az elmaradása Oroszországnak, a Szu-27 típuscsalád exportprogramjai nagyon sokban javítottak a mérlegen. A Szu-35Sz ennek a hosszadalmas tapasztalatszerzésnek a kicsúcsosodása, amiből immár a típus hazájának légiereje is profitálhat.
Az ukrán-orosz An-70-es programot újabb és újabb fordulatok kísérik. Nem biztos, hogy igaz, de sokszor van olyan érzésem, hogy jövője kizárólag az ukrajnai orosz befolyás mértékétől függ. Ha Oroszország, mint arra szándékát többször jelezte, rá tudja tenni kezét az ukrán repülőgép- és hadiipar általa szükségesnek ítélt részeire, akkor a típus rendszeresítésre kerülhet nem jelentéktelen számban Oroszországban. Ha nem, majd megoldják mással, ha kell kevésbé ígéretes konstrukcióval, de orosszal.
Lassan termőre fordul az A400M program is, bár a sokszorosára nőtt befektetést immár csak nagyon hosszú, négy-öt évtizedes sikeres szolgálattal térítheti meg.
A századik C295, letakart felségjellel. Ez is egy opció Magyarországnak, még ha a harcászati szállítógép leváltása sajnos nem kerül még egy ideig terítékre idehaza.
Gunship Spartan, azaz MC-27J az olasz Alenia Aermacchi és az amerikai ATK együttműködésében. A fejlesztők ötven gép eladását vizionálják.
30 milliméteres ágyú a raktérben, mellyel már megvoltak az első próbalövészetek. A szenzorokkal integrálva év végén, vagy jövő év elején lőnek először. Az ágyú lőtávolsága közel öt kilométer a két-háromezer méteres bevetési magasságból. Az ágyú mellett az új változatú Herkykhez hasonlóan PGM-et is terveznek a fegyverzetébe a Viper Strike és a Griffin formájában.
A közvetlen légi támogatás egy másik alternatívája, szintén aszimmetrikus környezetre: a Thrush 710P kukacbombázóból az Iomax cég által kialakított Archangel (a marketing szerint "határőr" gép). Esterline CMC Cockpit 4000 avionika, szenzortorony és a kiállított példányon Hellfire, Cirit, GBU-12, Herstal géppuskakonténer, és UMTAS fegyvermakettek lógtak. Akárcsak az AT 802 és az AT-6C esetében, önvédelmi rendszer is dukál.
Közvetlen légi támogatásra persze ott vannak a helikopterek is. Ka-52 pilótafülke.
Egy kép a levegőben is a típusról, mely felfüggesztett fegyvermakettekkel repült. A helikoptereknél ez éppúgy problémás, mint a repülőgépeknél, ha nem jobban: függesztve a komplex irányított rakéták élettartama rohamosan csökken. A Hellfire-é is mindössze néhány tucat óra az Apache-n afganisztáni brit tapasztalatok szerint.
Egyértelműen SDB-re hajazó izraeli ajánlat, a rafael Spice 250 (font, nem kilogramm). Függeszthető 1760-as interfésszel rendelkező négyes tartóról is. A kirepülés adatátviteli rendszerrel támogatott, végfázisban a fegyver orrában lévő CCD/IIR szenzor és célfelismerő algoritmusok dolgoznak, akár mozgó célok ellen is.
Az MBDA házi ötletbörzéje, a harmincas évekre előre tekintő Concept Vision program immár negyedik éve szül eredményt. A HOPLITE-S és L (CVS302) a szárazföldi és tengerészeti tüzérség precíziós fegyverei, 70-160 kilométer hatótávolsággal. Az S LADAR és félakítv lézeres fejjel egyutas adatkapcsolattal, az L egy szintén többcsatornás, többfunkciós fejjel rendelkezik, de operátor beavatkozási lehetőséggel (OITL) azaz kétutas adatkapcsolattal. Meghajtásukról úgynevezett Air Turbo Rocket (ATR) gondoskodik, mely 2M-es utazósebességet tesz lehetővé, egyben gondoskodik a nagy gyorsulási és lassulási lehetőségekről.
Zord