Sikerről szólnak ma a hírek, a hazai Gripen-flotta tízezredik órájának megrepüléséről (aktuálisan tegnap történt meg). A szerződés fenntarthatósága, a megfelelő mennyiségű üzemanyag és a műszaki állomány megtarthatóságának és utánpótlásának háromszögében működő program ma kétségtelenül a hazai védelmi szféra sikertörténetének számít. Persze elhanyagolt honvédségünkben ez a siker csak viszonylagos lehet („vakok közt félszemű a király”), ugyanakkor akik egy jó ideje követik a programot, azt is láthatják: jövője felett ismét gyülekeznek a sötét fellegek. Ha nem állítják meg a műszakiak elvándorlását, és nem gondolkodnak megfelelő utánpótlás-képzési rendszerről és utánpótlásról, akkor a jövőben nem lesz, aki ezeket a szép kerek óraszámokat generálni tudja. Ma ezirányú kérdéseimre válaszul a honvédelmi miniszter az illetménypótlékkal kapcsolatos intézkedésről és a Kossuth Szakközépiskolával kapcsolatos együttműködésről beszélt. Tudjuk, hogy a helyzetre ez még nem jelent megoldást, de az is valami, hogy volt a kérdésre válasz. A LégierőBlogger reménykedik azok hitelességében (a jövő évi választással érkező valószínű változástól függetlenül), mert ha üzemanyagot, gépet „csettintésre”, pénzért elő is lehet teremteni, kiképzett embert nem. Elvesztésük óriási pazarlás, emberi és nemzeti biztonsági veszteség. És persze a probléma nem korlátozódik Kecskemétre, sőt, a megtartó erők között itt a szakmai perspektíva legalább biztosra vehető (2026). Szolnokon ellenben a műszakiak megtartása olyan probléma, mely a helikopterprogram kivitelezését is veszélyezteti.

„Szürke öszvérek a ködben”. Azaz az alacsony felhőzetben. Ma ismét bizonyítást nyert, hogy az időjárás nem tiszteli az elöljárót.

A jelenlegi és következő honvédelmi kormányzat akkor jár el jól, ha a repülőműszakiak kérdését fókuszáltan, prioritásként kezeli. A jelenlegi és a jövőbeli legnagyobb értékű védelmi beszerzési programok sikere függ ettől. Feltehetném kérdésként is: ki akarják dobni a pénzt az ablakon, vagy sem?

Ja! A megoldás egyszerű: jó szakember, jó fizetéssel. Senki sem várja el a spanyolviaszk feltalálását „elitünktől”.

És mindez a levegőből...

A 13. gépben ülő fotós kitekint két óra irányba és ezt látja. Mit mondjak, szép látvány a tizenkét másik jószág!

Egytucatos Gripen sorminta a zárt felhőzet felett.

12 gép a fotón, egyben a fotós, egy Svédországban.

Köszönet az SZDRB személyi állományának (és a vitorlázórepülő közösségnek ;-) a képekért!

Engedjék meg azt is megjegyeznem, hogy a 13 gépes magyar repülés igen jó hatással lehetett a tengerentúli döntéshozókra, hiszen Brazília is a típus mellett döntött, éppen tegnap... 

Zord

Mától kapható az Aeromagazin különszáma a magyar nemzeti helikopterbeszerzésről. Lehetséges típusok, megoldások és persze a követelmények, ahogy Magyarország repülős magazinjának szakírói látják. Fogyasszátok egészséggel!

Zord

Hétfőn néhány hazai újságíró-kollégával egyetemben gyárlátogatáson vehettem részt az Eurocopter (januártól Airbus Helicopters???) donauwörthi gyárában. Az itt tapasztaltakról (más gyártókkal együtt) rövidesen az Aeromagazin rendkívüli, „helikoptertenderes” különszámában olvashattok, de addig is, néhány kép a vizitről, mely során vendéglátóink a magyar piaccal kapcsolatos vízióikat is megosztották velünk. Ez pedig nem más, mint az EC645 T2 és a korszerűsített (persze új gyártású) EC532AL+ Cougar. Persze nem hátrány, hogy az anyacég, az EADS már jelen van Magyarországon, és van mit felmutatnia azokon a gazdasági együttműködési területeken, melyek minden bizonnyal nagy súllyal esnek a latba a majdani, remélt döntéshozatal során.

A C9-es bemutatóhangárban a rendkívül igényes kivitelezésű EC645 T2 mokápon mutatták be többfeladatú, felsőkategóriás könnyűhelikoptert. A BK-117-esből kinőtt civil 145-öshöz és katonai 645-ösöhöz (ebből lett az UH-72 Lakota is) képest a Fenestron farokrotor a legnagyobb látható különbség, és ennek a gépnek a kabinja (elsősorban a hátsó szekció) továbbra is jelentős részben alumíniumépítésű.

Marketing a mokáp árnyékában. A típusra, és elődeire oly jellemző praktikus hátsó ajtó itt a faroktartó nagyobb magasságával is kiegészül, ami alatt állva elfér egy felnőtt férfiember is. A nagyobb belső tér és belmagasság miatt a civil 145-ös egyre népszerűbb a mentősöknél is, nemcsak a másodlagos (kórházból-kórházba) hanem elsődleges, ambuláns feladatnál is.

Az EC135-ös szimulátorában. Nincs helikopteres tapasztalatom, de annyit első benyomásként elmondhatok, hogy ez a jószág hihetetlenül érzékeny volt a kormánymozdulatokra.  Minimális inputok bőven elegendőek. A merevszárnyú analógia itt ugyan kerülendő lenne, de kb. olyan lehet ez, mint egy F-16-os a hagyományos botkormányos gépek után.

A 135-ös gyártósor, jól látszik a szénszálas szerkezeti elemek gyári alapozós, barnás színe.

Elérhetetlen álom: Tigrisek a végszerelőcsarnokban. Az igazat megvallva nagyon szomorú, hogy Magyarország számára teljességgel elérhetetlenné váljon egy igazi harci helikopter rendszerben tartása, a régi típus újjal való leváltása. De sajnos, idén május (tavaly december) óta ez már tény. Vége a Mi-24-esnek, és nem jön utána se Tiger, se A(W)129, se Apache.

Zord