Induljon a 14. hírbejegyzés, s ha már a helikopterfenntartás és beszerzés a népszerű téma mostanság, stílszerűen a 705-ös egy részletével.

Zord

A LégierőBloggert jószerencséje (és persze a munkája...) a remélt magyar állami helikoptertenderen induló egyik gyártóhoz, az AgustaWestlandhoz sodorta a napokban. Nagy lehetőség ez, összehasonlítva azzal a kis hazánkat és kormányát jellemző félelemmel vegyes hallgatással, ami övezi nálunk a kérdést május óta, amikor azt a parlamenti pártokkal a honvédelmi miniszter először egyeztette.

Vajon melyik cégről van szó, és mi látható a képen?

(AW139 főreduktor fogaskerekek az Agusta Cascina Costa-i házimúzeumában)

Lapátok a házimúzeumban, nap végén.

(Szintén Cascina Costa)

Még egy kis földrajzi segítség...

(Arona városával szemben a Lago Maggiore keleti partján Angera vára, ami előtt sokszor fotózzák az AW helikoptereit)

A rejtvény után pedig...

...lássuk a céget, melynek a helikopterei egy államközi szerződés keretében kis híján Magyarországra kerültek (az első gépek talán már Szolnokon lennének), s mely most versenytársaihoz hasonlóan várja a HM-ben előkészítés alatt álló nemzeti helikoptertendert:   

Csoportkép a AW Sesto Calende-i kiképzési akadémiáján egy AW109 Power (jobbra) és egy AW139 Full Flight Simulator (úgynevezett Level D) előterében. Ezen a helyen volt egykor a Savoia- (majd SIAI-) Marchetti gyár, ahol például a Magyarországon is használt S.M.75-ösök is készültek.

A két szimulátordóm a földszintről szemlélve. A cég szimulációs politikája az adatok ki nem adásán alapszik: a szimulációs partnercéget hozták inkább kapun belül.  

Kulcsfontosságú kompetenciák 1. Az AW erősen nyitott a nemzetközi együttműködésre (lásd: lengyelországi sárkánygyártás, oroszországi végszerelés) de bizonyos kulcsfontosságú területeket nem ad ki a kezéből. Ilyen az önálló reduktortervezés és gyártás. A képen az AW189-es főreduktorja próbapadon a Coscina Costa-i létesítményben. A demonstrált szárazon futás jelenleg 52 percnél áll (139), a cél az egy óra, amit a tengeri fúróplatform-kiszolgálási ágazat piacán való fokozott részvétel követel meg. A 139-es főreduktorjának javításközi üzemidejét nemrégiben emelték 5000-ről 6000 órára.

 Kulcsfontosságú kompetenciák 2. Közhely, hogy az avionika egyre nagyobb részét képezi a platformnak, legyen szó a vezérlőrendszerről vagy a fegyverrendszerről. Az AW ezt a területet is magánál tartja (amit megkönnyít, hogy a központi számítógépeket a szintén Finmeccanica tulajdonú Selex ES gyártja). Az avionikai integráció szintén a Cascina Costa-i gyáregységben kapott helyet. A különböző típusok különböző konfigurációjú változatainak próbapadi tesztjei zajlanak itt.

Bár az eredeti magyarországi ajánlat a már jelentős sikert elért AW139-esre (610 leszállított gép, >800 ezer repóra) vonatkozott és cég még mindig ennek piacát látja Magyarországon, a LégierőBlogger szerint az úgynevezett "Család-koncepcióban" ebből kifejlesztett testvérek is figyelemre méltóak. Ezek a nagyobb AW189 (katonai változat a Lengyelországnak ajánlott 149-es)...

...és a kisebb AW169-es. 

Pillantás a remélt jövőbe: folytatódik a billenőrotoros AW609-es program, immár kizárólag az AgustaWestland égisze alatt. A képen a második prototípus, de már a harmadikat és a negyediket is láthattuk a cég Cascina Costa-i protohangárjában.

Zord 

 A hétvégén kezdetét vette Lengyelországban és a Baltikumban a NATO Steadfast Jazz gyakorlata, mely ugyan az aktuális NRF rotáció rutin egybekovácsolására hivatott, ám mégis rendkívüli erőfeszítésnek, már-már fordulatnak számít a szövetség hidegháború utáni történetében. Az atlanti paktum ugyanis bő egy évtizednyi expedíciós/területen kívüli/aszimmetrikus hadviselési kitérő után visszatér az alapokhoz: azaz tagországai kollektív védelmi képességének karbantartásához/fejlesztéséhez intenzív műveletek és erőparitás viszonyai közepette (is). Nem titok, hogy az erőfeszítés kezdete 2008 augusztusára vezethető vissza, amikor a grúz-orosz háború nyomán mindenekelőtt a lengyelek és a baltiak olyan készenléti tervezést ("látható biztosítékokat") kértek számon a szövetségtől, mely az őket potenciálisan érő külső támadás problematikájára van hivatott választ adni. 

Messze többről van azonban szó egyszerű oroszfóbiánál. A NATO identitása az Ázsia irányába meghirdetett amerikai stratégiai fordulattal és a 2014-es afganisztáni kivonulással újfent elbizonytalanodik; a nyugat-európai tagországok javarészt (köszönhetően az euroválságnak is) nem lelkesednek, Németország csak nem akar újra katonai hatalom lenni, következésképp az európai biztonság- és védelmi politikai dimenzió sem tud megerősödni. A kitettséget érző, vagy érezni vélő periférián, a keleti és déli tagországok körében van, illetve lehet érdek felrázni a szövetséget, vagy újragondolni regionális/eseti súlyozásokkal, pragmatikus megközelítéssel. Talán nem túlzás a Steadfast Jazz és a vele párhuzamosan zajló Eagle Talon légierő-gyakorlatot ennek az útkeresésnek a katonai lenyomataként értelmezni. Azt pedig a LégierőBlogger szerint felesleges is vitatni, hogy a hosszú évek késlekedése után megvalósuló, regionális/visegrádi körben, magyar részvétellel (GY, KE) zajló, kollektív védelmi vonatkozású gyakorlatok sokkal inkább szolgálják hazánk biztonságát, mint a több ezer kilométerre folytatott kalandozások/segédhadi-megszálló műveletek.

Magyar Gripen lengyel F-16-osok előtt gurul el a Poznan-Krzesiny légibázison november 5-én. A 32 fős magyar kontingens Ványik Attila őrnagy, a Dongó század parancsnokának a vezetésével van kinn Lengyelországban.

Felszáll a 42-es, háttérben a ma már nem használt régi típusú megerősített fedezékek. Az F-16-osok számára NATO-rendszerűeket építettek a bázis másik végében.

Ilyen, átgurulós lefedésekből üzemelnek Poznanban a magyar Gripenek is.

Géppár-leszállás utáni kigurulás, az első, keddi DCA-feladat (menekülteket szállító gép, HVA protection) végeztével. 

Pantera, JHMCS, mehetünk. A vendéglátók egyik F-16-osának pilótája indítás előtt.

Illeszkedő tartályos gép indul, dörög az F100-229-es hajtómű.

A csehek hat ALCA-val települtek át Poznanba, míg Gripenjeik hazulról, Caslavból dolgoznak. Itt az egyik L-159-es visszatérés közben négy póttartállyal, két Sidewinderrel és Plamen gá. konténerrel.

És akik a talpalávalót húzzák. A Cobham cég Falcon 20-asa a JEWCS zavarókonténereivel.

Drawskói jelentés...az esőből

November 7. A szomorú esőben ennyi látszott a magyar Kubból a lengyel központi szf. lőtér (Drawsko Pomorskie) bucierzi megfigyelőpontjáról...de ott vannak, követik a célokat, biztosítva az SJ13-ban összegyűlt szárazföldi csapatok védelmét az Eagle Talonban repülő célokkal szemben. Kapcsolódási problémák persze felmerülnek, de csak így lehet azokat majd idővel remélhetőleg megoldani. 

Akikre Lengyelországban is büszkék vagyunk 1: Komorowski lengyel elnök a gyakorlótér terepasztalát vizslatja, háttérben a szabadtéri óriáskivetítőn a győriek SzURN-ja és SzPU-ja vigyázza a légteret.

Ritka pillanat: 9M3M3E gyakorlóval töltött magyar Kub SzPU ukrán tengerészgyalogos BTR-80-asok előrenyomulását fedezi. Az idő nap közben, mint látható, javult egy kicsit.

A megfigyelőponttól jobbra a magyar mistralosok foglaltak helyet. Balra az MCP, jobbra egy Atlas FU.

Akikre Lengyelországban is büszkék vagyunk 2: kecskeméti hajózók terveznek Poznanban...ezúttal a SJ13 médiasátrának kivetítőjén, Bucierzben.

Akikre Lengyelországban is büszkék vagyunk 3: szolnoki JTAC a gyakorlaton részt vett különböző nemzetiségű katonák bemutatóján. A háttérben lengyel Leopard 2-es harckocsi.

"Slightly out of focus" stílusban, menet közben a buszról: számomra ismeretlen szárazföldi csapatok tagjai lett felderítők teszik a dolgukat a barátságtalan időben kinn a gyakorlótéren. 

Akik a NATO "látható biztosítékát" (hivatalos NATO terminológia Visible Assurances) kérték, és aki azt megadja, azaz ígéri. B-J: Algrides Butkevicius litván miniszterelnök, Andris Berzins lett elnök, Bronislaw Komorowski lengyel államfő és Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár. A kereteket persze továbbra is a nemzetek töltik meg, már aki akarja.

Zord