A nyugati hadviselés egyik alapvető oszlopa a harcos egyén megóvására, megmentésére tett lépések sora, illetve ennek az erőfeszítésnek a tudatosítása. Mondani sem kell, hogy ennek milyen fontos szerepe van a morál és a kohézió fenntartásában. Az ellenséges vonalak mögé került személy (lelőtt repülőszemélyzet, egységétől elszakadt katona, etc.) koalíciós, összhaderőnemi viszonyok közepette történő kimentésének képességét az európai haderők között építeni és normalizálni hivatott kurzus a napokban Pápán és országszerte több helyszínen zajló CJPRSC 15.
Először a támogató erők érkeznek a helyszínre, mindenekelőtt egy nagyobb túlélőképességű fast air (itt egy AMX), ami kezdetben főként kommunikációs szerepet tölt be - reléként funkcionál, tartja a túlélőben a lelket, s közben a lehetőségek függvényében az azonosítási eljárás első lépéseit is megteszi, valamint szabad szemmel és szenzoraival építi az SA-t. Ezt követően érkezik csak meg a forgószárnyas rész, a felderítést-közelbiztosítást ellátó tűztámogató képességgel bíró eszköz formájában (itt: A109)
Nem árt, ha a helyszínre érkező gépek megfelelő szenzorcsomaggal rendelkeznek. Itt jól látszik az egyik AMX hasán lévő Litening konténer.
Bár vannak ennél korszerűbb metódusok is, a füstjelzés a pozíciómegadás legegyszerűbb ezáltal legmegbízhatóbb formája.
Spanyol légierős AS332-es Super Puma érkezik a helyszínre...
...hogy kirakja az EF-et, azaz a kiemelő erőt, azt a csapatot, akinek a feladata felkutatni, azonosítani, átkutatni, ellátni, majd a mentést végző (időközben a sebezhetőséget csökkentendő nem helyben maradó) gépre vinni a túlélőt.
Az ellenséges vonalak mögött bizony megesik, hogy felbukkan az ellenség. A gyakorlaton a rosszfiúkat, az OPFOR-t magyar katonák alakították.
Spanyol PJ-k (vagy valami olyasmik) munkában.
Jön egy kis merevszárnyú légi támogatás is.
Egy járóképes, és egy lábán sérült járásképtelen, így hordágyon fekvő túlélőt kísérnek, illetve visznek az ismét leszállt mentőhelikopterekhez, immár az EF német tagjai.
A támogatást (fedezetet) a mentőakció teljes ideje alatt biztosítani kell, így előnyt élveznek a nagy repülési, őrjáratozási idejű típusok, illetve fontos lehet a légi utántöltés és a támogató erők váltása is...
...valamint a forgószárnyasok esetében az előretolt utántöltési és újrafegyverzési pontok (FARP).
A túlélők berakása. A helikopter ilyenkor, mozdulatlanul a legsebezhetőbb, akár a legprimitívebb fenyegetések által is (pl. farokrotorba vágott tomahawk, esetleg fokos)
"Get the hell outta here"
Szorgosan fotózzák a VIP-ek az egyik leszálló istranai egérfogót.
Pápán vagyunk, az biztos..,
...ahol a régi mögött szépen készül az új, magasabb torony, melyről a HAW hangárépítés miatt beláthatatlanná vált déli végre is rá lehet majd látni.
A CJPRSC15 pár, a bemutatott akcióban nem szereplő résztvevője:
Francia CSAR Puma, komoly ASE-vel.
Lengyel Mi-24W.
Német GFD Learjet 35 (ami az előző posztban látott börgöndi track-gombolyagért felelőssé tehető).
AMI AB212, egy magyar honvédségi befogadó nemzeti támogatást nyújtó traktorral.
MM EH101, magyar tankerrel.
W-3PL Gluszec, izraeli Toplite szenzortoronnyal (lényegében Litening forgórésze függőlegesen beépítve) a kabin fölött.
Végül magyar részről talán Szaddam Huszein örökségének egyik darabja, a 6215-ös vett részt (persze lehet, hogy ez volt a kutató-mentő, illetve annak váltása).
S amiről ezek miatt a gépek miatt ma lemaradtunk:
Az amerikai-magyar "folyami" átkelés helyszíne a Mosoni-Dunán Győr-Bácsánál.
A pakoló magyar műszakiak.
Ez pedig már az M19-esen guruló amerikai konvoj.
Zord