Ugyan a LégierőBlogger, mint magyar nemzetes újságíró lehetőségeit ezekben a napokban némileg korlátozottá tették, azért módjában áll a mai kecskeméti rendezvényről néhány képet közölnie. Köszönet ezért azoknak, akiket illet a Közösségből. De hogy a lényegre visszatérjek: miként a hivatalos híradásokból és korábbi eszmecserékből tudható (no meg a realitás is ezt diktálja), az Egyesült Államok alapvető szerepet játszik, játszhat a magyar Gripenek képességeinek alakításában-fejlesztésében. A forrás- és tudatszűke miatt ugyanis nem mindegy, hogy a felajánlott erők felkészítése (BAP, V4 EUBG CAS, stb.) során milyen amerikai támogatásra számíthatunk fegyverzeti beszerzés (GBU-12, GBU-49), képi adatlesugárzás (ROVER downlink), légi utántöltési és CAS kiképzés-felkészítés tekintetében. Úgy is lehet fogalmazni a kérdést, hogy a Colleen Bell nagykövetasszony fémjelezte pozitívabb hangnem kiterjed-e erre is, megspórolva a HM-nek néhány milliárdot – ami az eddig a célra allokált összegen felül nyilvánvalóan szükséges? Arra persze nincs mit mondani, hogy az „úgysem hívják le - ha meg mégis kell, úgysem adjuk” pozíciójából nézve az amerikai segélyre sincs igazából szükség.

Távolságtartó kísérés, "Itt szálljon le!" fázis. Magyar Gripen és a követségi C-12

A vendég elhagyja a Huront

Bell hallgatja Ugrik ddtbk Gripen-kabintrenázs előadását (x)

Zord és még sokan mások