A Gripen-üzemeltetés tíz évét ünnepli ezen a hétvégén a cseh haderő. S míg a kezdet kezdetén irreálisnak tűnően rövid rendszeresítési időt szabtak meg (ráadásul nagy technológiai lépcsővel kombinálva) a típusváltásra, hosszú távon a határozott elvárások, realista és az allokált repült órával összhangban lévő feladatszabás illetve a stabilitás éltanulóvá tette őket a családon belül. Nagyon fontos tényező volt a sikerben persze a magas szintű helyi repülőkultúra, illetve a rendszerváltást túlélt, majd a helyét nemzetközi értelemben is kereső, és jó párszor meg is találó itteni repülőgépipar létezése. Mint mindig, most is, a magyar Gripen-történet mélypontján is nagyon figyelnünk kell a csehekre. Nem szégyellni tanulni tőlük - ez persze elsősorban nem a szakmára, hanem a döntéshozatalra, a rendszerszintű feltételek biztosítóira vonatkozik, ami a mi esetünkben elégtelen, a cseheknél viszont optimálisnak tűnik.
A példaértékűen megrendezett, a programban részt vettek meghívását és megajándékozását is magába foglaló ceremónia alkalmából emlékérmet is verettek: Gripen 2005-2015 Czech Air Force/21. Zakladna Taktickeho Letectcva Caslav Vzdusné Síly ACR felirattal. Érdemes lenne elkérni a kottát a csehektől, mert idehaza jövőre hasonlót kell tartani (a közel fél éves időkülönbséget tekintve a repülőnappal nem összekeverve). Kár, hogy magyar részről senki nem vett részt a caslavi emlékülésen két újság/szakírón kívül...természetesen nem a Lion Effort kontingens tagjait hiányolom, hanem az elöljárói szintet.
Az alkalomnak tisztelgő kötelékben volt a csehek mellett svéd és magyar gép is.
És igen, a díszelgők között ott volt a kecskemétiek 43-asa is. Tehát nemcsak a típus, nemcsak a magyarok, hanem az egyszem megmaradt UTI is repült.
Zord
