Ma a trianoni békediktátumra emlékezik a magyarság, mely - második világháborús vereségével együtt - mindmáig megszabja nemzetközi létezésének, benne biztonság- és katonapolitikai lehetőségeinek külső kereteit is. A fő kérdés nem változott: létezhet-e kitörés a legyőzetett szerepéből, normalizáció és a térségi egyenrangúság visszaszerzése, az aránytalan kiszolgáltatottság felszámolása? Itt természetesen nem határrevízióról van szó, hanem az elszakított területeken élő magyarság széleskörű (dél-tiroli szintű) autonómiájának megadásáról - meggyőződésem, hogy mint valami geopolitikai lakmuszpapír, ez lehetne ennek a leghűebb visszajelzése.
Egy biztos: a védelmi szektor hatékony és korszerű ("előretartással" számoló) rehabilitációja, a saját "hang" megtalálása alapfeltétele a komolyan vétel elérésének.
Annál is inkább, mert napjaink folyamatai nem arra engednek következtetni, hogy az internacionalizmus euroatlanti változata, az identitás fogyasztásba fojtásának modellje beláthatatlanul hosszú, megfellebbezhetetlen és teljességgel kielégítő perspektívát kínálna számunkra.
A LégierőBlogger székesfehérvári repülők kedves invitálásának eleget téve csatlakozhatott a megyeszékhely feletti emlékrepülésükhöz.
Zord
