Air Power Blog

A repterek és a lőterek távolsága miatt roppant ritka, ha a fotós elcsípheti egy bombázófeladat minden mozzanatát, a függesztéstől a bombázó felszállásán át a bombavetésig, sőt, még a célba csapódást is. Roppant ritka, kivéve, ha az embert  sorsa egy repülőgép-hordozó hajóra veti, ahol éppen egy "air power demonstration" van soron, melynek célja elsősorban a legénységnek bemutatni, hogy miként is működik a "lándzsa hegye". A képek 2005-ben készültek a USS Truman F/A-18-asairól.

BDU-45-ös, az Mk-82-es bomba gyakorló változata féklapos farokrésszel a VFA-105 Gunslingers század egyik F/A-18C gépének szárny alatti külső pilonján; ugyanez a bombatípus a VMFA-115 Silver Eagles egyik F/A-18A+ gépén; dupla bombavetés;  becsapódás a tengeren úszó célra (füstképző anyagra).

Zord

Politikai gesztusokkal kísérve adták át hivatalosan a nemrég Oroszországból megérkezett Pancir-Sz2 kombinált légvédelmi komplexumokat a Szerb Légierő és Légvédelem csapatainak. A rendezvényen főszerepet játszott az államelnök; visszakapta történelmi számozását a jakovói helyszínt biztosító "lopakodólövő" 250/3 rakétaosztály; a dandárparancsnok pedig, aki anno rávezetőtisztként tevőlegesen részt vett a jelenlegi amerikai légierő vezérkari főnök F-16-osának lelövésében, az F-117-es darabját tartalmazó emléktárgyat adott át a díszvendégnek. Végül, de nem utolsó sorban a ceremóniára éppen az utóbbi harci tett 21. évfordulóján, május 2-án került sor. Függetlenül a Szerbia különleges geopolitikai helyzetéből adódó tartalomtól, arra nézve mindenképpen követendő példával szolgál mindez, hogy milyen valós és szimbolikus jelentőséget illik tulajdonítani a légvédelemnek egy szuverenitása megtartására törekvő állam részéről.

Fotó: Szerb Védelmi Minisztérium

Zord

Benedek Levente barátom tollából rendkívül érdekes és eredeti (felszabadított) dokumentumokkal illusztrált cikket olvashatunk a magyar Sz-300-as sztoriról az árusokhoz ma került májusi Aeromagazinban. Egy nagyobb erőfeszítés első lépcsője ez, egy kísérleté, mely az eddig javarészt anekdotákon keresztül "ismert" történetet igyekszik a fellelhető tényanyaggal alátámasztani, pontosítani. Remélem, a mostani publikációt újabbak követik majd a témában, s ez talán az egykori résztvevőket is arra sarkallja, hogy visszaemlékezéseikkel járuljanak hozzá a történet még részletesebb megismertetéséhez. Ezúton fejezném ki köszönetemet Hérincs István barátomnak is, aki felhívta a figyelmet a légierőtörténeti kutatásai során fellelt lérakos anyagra. 

Mivel tényleges magyar Sz-300-as nem materializálódott, a program eredeti dokumentumai (a mintaoldalon lent) mellé kompromisszumként a valós (cseh)szlovák komplexum elemeiről készült képeket (a mintaoldalon fent) illesztettünk illusztrációként. Erre az adott lehetőséget, hogy északi szomszédunknál pontosan ugyanolyan Sz-300PMU áll rendszerben a mai napig, mint amilyen 1990 végére belépett volna a magyar haderő (a forrásanyagban MN, a történelem miatt már MH) hadműveleti rendszerébe.  

Zord