(Sajnos az eredeti bejegyzés írásakor kissé elavult, 2006 előtti információkból indultam ki. Azóta tovább kutakodtam a neten, sikerült felvennem a kapcsolatot az ANG-vel és elolvastam a megvásárlás óta porosodó februári AFM-ben Ted Carlson cikkét a témában. A cikket ezek alapján átírom, az eddigi hozzászólásokat törlöm és elnézést kérek a kommentezőktől).
Jövő pénteken kezdődik a magyar vadászrepülők idei legkomolyabb, hazai rendezésű nemzetközi gyakorlata. A kecskemétiek június 13. és 29. között illusztris típust látnak vendégül. Csak úgy zsong a hazai repülős újságíró/perverz/spotter társadalom a hírre.
A Louisiana-i Légi Nemzeti Gárda 159. vadászezredének 122. százada (JZ, mint jazz) települ Magyarországra F-15A/C gépeivel, előre láthatólag mintegy tíz példány érkezik az alföldi bázisra a világszerte respektált öreg sasból. Bár mindenki előtt ismert, hogy az elmúlt közel másfél évtizedben a Honvédség zsugorodó vadászerői milyen jelentős szerepet játszottak az eredeti (nyugati) NATO-tagok agresszor-igényeinek kielégítésében, F-15-össel, a vadászrepülőgépek 4. generációjának (na most húzok nyakamba egy vitát?) legeredményesebb képviselőjével (több mint száz lgy.) még nem kerültek szembe legjobb tudomásom szerint.
Bár kézenfekvő lehetett volna közös gyakorlatok megrendezése, az USAFE egyetlen 15-ös alakulata, a Lakenheath-i 48. ezred csak ersók alkalmával tette tiszteletét nálunk. Mitöbb, nem volt olyan magyar résztvevős külföldi helyszínen rendezett gyakorlat sem, ahol a magyar vadászok szembekerülhettek volna a típussal. Ez azért is furcsa, mert minden nyugati negyedik generációs típussal már harcoltak (a többi F-tinédzser, Mirage 2000, Rafale, EF már "megvolt"). Most ugrik a majom a vízbe...mondhatnánk.
A vendégek a Katrina hurrikán árvízétől sújtott New Orleans (ejtsd helyiesen: Nólinsz) összhaderőnemi légibázisáról érkeznek, és ez a tény is fokozza specialitásukat a műkedvelők számára. NAS JRB New Orleans. Nem sok ilyen hivatalos megnevezéssel találkozunk az amerikai légierők bázisai (általában AFB, AB, NAS, MCAS stb.) között: pontos fordítása haditengerészeti légitámaszpont, összhaderőnemi tartalékos bázis. Megéri egy pillantást vetni, és az állóhelyeken látható típusok alapján megerősítést nyer az elnevezés. Orion és Hornet alakulat, Parti Őrség, de még egy A-10-es kapuőr is felfedezhető a korábban itt szolgáló varacskos disznó alakulat mementójaként. Egy kattintás, és látható a 122. vadásszázad fedett keszi állóhelye, mellette egy 15-össel. 
(Copyright GoogleEarth)
A reptéren található két zajcsökkentővel ellátott hajtóművező hangár (hush house) is, melyek jelzik, hogy néhány éve ide "racionalizálták" az Egyesült Államok délkeleti részén található P&W F100-as hajtóművek javítását. Mitagadás, lehetne mit fotózni itt is.
De térjünk vissza Kecskemétre! A vendégeskedő gárdista alakulat 2007-ben kezdte meg az átfegyverzést Aladárról Csárlira, azaz A-ról C változatra. Az átállás idén folytatódik, és a maradék Aladárokat 2009-ben adják le Davis-Monthan-on. Az átfegyverzéssel párhuzamosan a gépállományt 15-ről 18 gépre növelik. Természetesen nem tudni előre, hogy melyik gépeiket hozzák el, vagy esetleg nem lesz-e vegyes az áttelepülő géppark.
A nagy kérdés az, hogy mit tud APG-63/70-es radarjuk, illetve az hogyan viszonyul a svéd csodafegyverhez, a Gripen orrába szerelt hármas sorozatú PS 05/A lokátorhoz. Bár a hazai légterek méretei nem adnak lehetőséget a maximális detektálási távolságok kipuhatolására (legfeljebb földhátteres szituációknál), a számításba nemcsak a lokátorok egymáshoz viszonyított paramétereit kell bevenni (pl: az APG-63 régebbi technológia, de antennafelülete saccra kétszer akkora, mint a PS 05/A-é), hanem a gépek hatásos visszaverő felületeit is. A 15-ös ebben a tekintetben marha nagy hátrányban van. 
BVR-nél számításba kell venni azt is, hogy immár a teljes 15-ös flottán integrálva van a Link 16/Fighter Data Link (FDL), míg idehaza még nincs Link-16 és titokvédelmi problémák miatt késik a svéd TIDLS üzembe helyezése is.
Elektronikai hadviselési vonatkozásban (már amennyiben lesz a gyakorlatnak ilyen aspektusa) jelentős különbség van az A és a C között, a beépített ALQ-135-ös zavarórendszer tekintetében. A Louisiana-i C-ken látni a rendszer pótlólagosan beépített mellső zavaróantennáit, az A-kon nem. A gépek ALR-56C besugárzásjelzője korszerűsítés előtt áll, digitális vevőt kap a jövőben. A Nemzeti Gárda rendszeresítette a svéd BOL csapdaszórót, bár ezek aligha dolgoznak majd Magyarországon, a korlátozásokból fakadóan. A Gripenek EWS 39-ese ezzel szemben integrált rendszer, korszerűbb technológiával, hatékonyságát a fenyegetettségi és ellentevékenységi könyvtár programozásának állása szabja meg. A gyakorlat jó alkalmat kínál az APG-63/70 jobb megismerésére ilyen téren. A BOP/C csapdaszórókat már kipróbálták idehaza is, de alkalmazásuk a gyakorlaton kérdéses.
Az eddigiekből is kitűnik, hogy a 29-es "flotta" gyalázatos hadrafoghatósága, és korlátozásai miatt immár a Gripenek húzzák a prímet a gyakorlat során. A manőverező légiharcok tekintetében az instans (Gripen) és a fenntartott (F-15) manőverek csatája várható, különös tekintettel arra, ha a 15-ösök legfeljebb csak a törzs alatti 600 gallonost viszik magukkal. Azt a nagyérdemű is tudja a bemutatókról, hogy a "sas nem kapkod legyek után" azaz nem pörög-forog (nagy inercia minden tengelyen), de óriási tolóerőfeleslegének hála sebességvesztés nélkül bírja a nagy túlterhelésű manővereket. Nagy állásszögekre képes, és ha kell, "lassú harcos" is tud lenni, amiből a két F100-as (akár -100, akár -220-as változat) rövid idő alatt ki tudja tolni. Fegyverrendszer tekintetében sajnos nem jó a helyzet (mármint a Pumák, kevésbé a Dongók számára): a Louisiana-i 15-ösökön (legalábbis egy részükön) már integrálva van az AIM-9X, amit JHMCS-sisakkal együtt tudnak alkalmazni a nagy szögeltérésű célmegjelöléshez. Akárhogy is, most a kecskemétieknek jól jöhetne az IRIS-T az AIM-9L/I-1 helyett. Javíthat a mérlegen a 29-esek szereplése a sisakcélzó/R-73E kombinációval.
Az F-15-ösök hátránya közeliben: "repülő teniszpályák", azaz vizuális észlelésük, megtartásuk sokkal könnyebb a Gripenhez képest, melyet kifejezetten nehéz észlelni kis méretei miatt. Kabinjuk hibrid, azaz jóval munkaigényesebb az ergonómia egyik csúcsának számító Gripen C/D pilótafülkéhez képest. Lényegesen többet kell befelé nézniük.
Ha már hátrányokról esik szó, a gyakorlatnál akár jelentős szerepet kaphatnak a részvevő gépek korlátozásai: a 15-ösök hetvenes évekből származó darabok, többezer órával, és azt a szétesős Missouri eset óta biztosan tudni, hogy vannak egyedi korlátozások a flotta bizonyos gépein (túlterhelés, vmax). A magyar 29-esek némelyikén van túlterhelési korlát, és a hajtómű-éhség miatt a forszázshasználat korlátozott.
Az amerikai hajózóállományról értelemszerűen nem sokat tudni, de abból, hogy gárdista valaki, több dolgot le lehet szűrni: USAF átlaghoz képest idősebbek, tapasztaltabbak, ennek minden nyilvánvaló előnyével és kevébé nyilvánvaló hátrányával együtt. A Louisiana-i csapat nem sokat települ, éves kiképzési tervüket nem szaggatják meg kizárólag őrjáratozással eltelt (bizonyos jártasságokat koptató) hónapok. Persze a Noble Eagle művelet keretében őrjáratoznak, és NORAD-keszit adnak a Mexikói-öbölre.
Végezetül illik megjegyezni: nem ez az első eset a típusok közötti találkozóra. A svédeknek már volt alkalmuk sashúst enni (hogy a griffnek milyen volt az íze, azt senki sem tudja...), Angliában a Lakenheath-i ezred, Alaszkában az Elmendorf-i ezred madarait kóstolgatták.
Zord
Ui: Tudósítok, tüzön-vízen át, kerítésen innen és túl...
Bár korábban októberre igérték, és a bemutatási ceremónián is csak azt nyilatkozták, hogy „még az idén repül”, már most, májusban végrehajtotta első repülését a Gripen következő generációs demonstrátora a Saab repülőterén, Linköpingben.
