Air Power Blog

A riportútról készült videót megtekinthetitek itt:

Toxic Trip 08 (NBC gyakorlat Pápán) 

Nem, ezúttal nem kirándulók és gyilkos galócák kapcsolatáról lesz szó, hanem egy NATO szintű vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris légierő vegyvédelmi gyakorlatról, mely során Pápa Bázisrepülőtéren működtek együtt 15 ország résztvevői és megfigyelői. A szeptember 7-13 között zajló rendezvényen vizsgázott a honi Riasztási és Értesítési Rendszer (MH ABV RIÉR), a scenáriók között pedig volt atomerőművi baleset, kutató-mentés sugárszennyezett területen, vegyi támadás harcanyag-felhőjén átrepült gépek fogadása, a technika és a személyzet ellenőrzése és mentesítése.

Egy szolnoki Mi-24V (712) ismét bizonyítván a típus sokoldalúságát, ezúttal felderítő feladatkörben tündökölt. A bal szárnycsonk belső pilonján magyar fejlesztésű (Egykori HTI, Gamma Rt.) sugárfelderítő konténert hordozott, mellyel raszteres útvonalon egy óra alatt 300 négyzetkilométer felderítését képes megoldani.

A sugárzásmérő adatait számítógép dolgozza fel és küldi tovább digitális rádión (gyaníthatóan a Konsberg cég termékén) a földi kiértékelő központba többek között földrajzi helyzetadatokkal együtt. Az eszközt 2005-ben rendszeresítették, és a platform egyedi tulajdonságával (túlnyomásos, NBV-védett kabin) párosítva különleges képességet biztosít a NATO-n belül is.

A scenárió szerint a felderítés közben kényszerleszálló Mi-24-es személyzetének sérült tagját helikopteres kutató-mentő emeli ki, akit alpin-módszerrel leereszkedő mentőszemélyzet vesz ki a gépből. Ennél a mozzanatnál láthattuk először a Szolnokra néhány hete, hosszúra nyúlt oroszországi nagyjavítást követően visszatért 704-es Mi-17-est (lásd külön bejegyzést).

A kimentett hajózót mentesítés után egy An-26-os szállította tovább. A mentesítésben központi szerepet játszottak az "ufóboncolónak" csúfolt fehér, csuklyás kezeslábasban dolgozó szakemberek.

A szennyezett gépek fogadására, felderítésére és mentesítésére felkészült gumiruhás szakemberek munkához látnak.

VV hajózóruhát viselő Alba-pilóta immár "poncsóba" öltöztetve száll ki gépéből.

Igazolt jelmezbál. A Gripent és az Albát vegyvédelmibe öltözött műszakiak fogadták, és egy specializált német alakulat vette kezelésbe. A Gripen hajózója nem éppen könnyed alapfelszerelésén kívül most már a műanyag alatt is izzad. Nagyon.

Német vegyvédelmis a magyar hajózót szabadítja meg a poncsótól.

Mivel egyelőre nincs a Gripenhez "VV" hajózó, a kiszállást követően két, a mentesítés gyakorlására alkalmas hajózóruhába öltözött úriember játszotta el a szennyezett Gripen-hajózók szerepét. A német szakember vezeti őket a többfázisú eljárásnak helyt adó "dokkok" felé.

Bevallom őszintén, nem értek a témához, de rendkívül érdekes volt látni a légierőnek ezt az aspektusát is, egy olyan képességet, amelyre remélhetőleg sohasem lesz szükség...Bár a történelemben nem hemzsegnek a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris támadások, a váratlan helyzetek igen, melyek közül csak egyszer kell ilyennek előfordulnia, és máris igazolódik a felkészülés jogossága.

Zord  

A cím nem elírás, ugyanis a 15. alkalommal megrendezett cseh nemzetközi légi fesztivált (CIAF) ezúttal először a kerítésen túlról (péntek érkezés) majd belülről (szombat első nap) vettük szemügyre Devil 505 kollégával. A pénteki nap különösen érdekes volt az érkezések miatt, és azért, mert a 10-es pályára érkező gépeket a beton déli oldaláról (azaz naphelyes irányból), egy kis gyümölcsösből fotózhattuk végig.

Péntek fénypontja a Lakenheath-i 48. ezred F-15C gépeinek érkezése volt, különös tekintettel, hogy a gépeknek volt kerójuk (és alighanem a hajózóknak kedvük) három impasszra, kitűnő lehetőséget kínálva a továbbmenetel fotózására. Ezzel kapcsolatban eszünkbe jutott, hogy nem is lenne hülyeség az airshow-meghívókba beleírni, hogy egy-három átstart ajánlott minden vendég számára...A 493-ik század azzal sem rontott a hírnevén, hogy egyik tagja - a század 1999-es killjeiről folytatott beszélgetés folyományaként - szombaton beinvitált minket a kordon mögé, és körbemutogatta a gépet. Sikerült belőle kihúzni, hogy melyik a Fighter Data Link (FDL) antennája (gép orrán, négyzetes panel), és azt, hogy néhány éven belül ők is megkapják az AESA antennát. A Mildenhall-i KC-135-ös jelenléte miatt kézenfekvőnek tűnt, hogy azzal jöttek műszakiak a gépek hétfői újraelőkészítéséhez, de kiderült, hogy a hajózók ezt maguk teszik meg. A 15-ös hasán lévő egyik, gyorszárral nyitható panel mögé elpakolhatóak a földi biztosítékok és takarók, a beépített létrával beszállhatnak a gépbe, úgyhogy csak a féktuskó elhúzásához van szükségük segítségre az indításnál. 

A többek között történelmi témájú beszélgetéshez jó hátteret nyújtott, hogy a géppár egyike az a 86-0159-es gép volt, mellyel Mike "Dozer" Shower az Allied Force első éjszakáján az északi package egyik söprögetőjeként lelőtt egy szerb MiG-29-est. Vendéglátónk, Jesus búcsúzóul a század által tavaly harmadjára elnyert Raytheon Trophy emlékérmét nyomta a markunkba. 

Az AWACS, melynek jelenlétét Brünnben nem lehetetlenítette el a hülyeség szintén két továbbmenetelt csinált pénteken a gyümölcsöskertnél összegyűlt százas nagyságrendű bámészkodó és spotter örömére.

A francia légierő egy speciális festésű Alpha Jettel és egy standard festésű példánnyal vett részt.

A standard példány ezüstös hasát mutatja.

Farokkerekes román Jak-52-es.

ALCA műrepülés közben, nyitott törzsféklappal. Kezdhetünk hozzászokni?

Spanyol CASA 295-ös "műrepül" (azért jóval szelídebben, mint riválisa a C-27J). Csehországban ugyan már jó ideje húzódik az Ancsák majdani leváltását célzó gépek csatája, döntés egyelőre nincs.

A 295-ös hasa a bemutató közben.

A belga demo 16-ost mindenki jól ismeri, Kecskeméten is láthattuk, de ez a brünni kép, a fények megtetszettek. A törzs hátsó részében láthatóak a betöltött infracsapda-kazetták.

Egy klasszikus forma, melyet már nem sokáig láthatunk repüni: Sea King Belgiumból.

Magyar részről az egyik vendég a már ismert "zsiráf", "patkány" illetve egyéb, nem túl hízelgő nevekkel illetett speciális "szarvastehén" festésű 714-es Mi-24V, és nagyon kedves, no meg lelkes személyzete volt.

A másik vendég a 119-es oldalszámú L-39ZO, a Cápeti II volt, melyet egy sorba állítottak két ALCA-val és egy szintén cseh L-39ZA-val, mely a típus első felszállásának 40. évfordulóját ünneplő speciális festést kapott. A gép svancáról a főtervező, Jan Vlček (és nem a főpilóta Rudolf Duchon, mint eredetileg írtam! Mea culpa, me maxima culpa) néz vissza ránk.

A cseh Gripen műrepülését ezúttal infracsapdákkal dobták fel. Bár a bohémek 2005-ben úgy kapták meg a gépeiket, hogy az EWS 39-es EH rendszer nem volt üzemképes, azóta láthatóan pótolták a hiányosságot.

Ezen a nagyításon látható a három felső BOP/C kazetta.

A Brno-i repnap legnagyobb hiányossága, hogy a bemutató a közönség helyzetéből fotózhatatlan (azaz nappal szembe lehet csak dolgozni). Ezen a gyenge képen azért látszik az alsó egyszem BOP/C kazetta.

A reptértől látótávolságnyira, Sokolnice község mellett, (az Austerlitz-i csata emlékművétől kevesebb, mint egy kilométerre) található - egy korábbi radarszázad települési helyén - a Cseh Légierő egyik (szintén NATO-finanszírozású) RAT-31DL gerincradarja. Bár a helyiek még tiltakoznak és kompenzációért a markukat tartják, van egy nagy előny: a radar megépült és üzemel. (a fotóért kérem a HM-pályázat díját....!!!).

Zord

Bár nem katonai, de szép: a ocsovai Cmelákok határozott behelyezkedése leszálláshoz.

Az elmúlt héten került sor az immár hagyományosnak tekinthető Cooperative SAREX nemzetközi és „szervközi” (MH, mentők, rendőr) kutató-mentő gyakorlatra. Devil 505-nek köszönhetően néhány képet közölhetek itt.

Magyar (iraki) Mi-8T, szlovén és török Cougar kötelékben...a modern SAR-követelmények teljesítésének sorrendje fordított. A török gép FLIR-jével, radarjával jelentős előnyben van észak-balkáni típustestvérével szemben, még akkor is, ha a szlovénok is rendelkeznek NVG-vel és kompatibilis pilótafülkével (az ugye megvan, hogy az NVG nem FLIR?). A magyar Mi-8-as lehetőségeit ebben a feladatkörben szerintem nem kell ecsetelni...magáért beszél. 

A legcombosabb SAR-gép a gyakorlaton a Török Légierő (Turk Hava Kuvvetleri) Eurocopter Cougarja volt (AS 532UL Cougar Mk 1), mely történetesen az élő és viruló hazai repülőgépgyár (TAI) soráról gördult le. Mindazonáltal megjegyzést érdemel, hogy ebben a konfigurációban ez a gép sem CSAR-képes. A légierő 14 ilyen forgószárnyast kapott, míg csak hat példányt önvédelmi rendszerrel, gépúgyúkonténerrel felszerelve valódi CSAR/Special Ops-célra.

A TAI termékeinél maradva a SAREX-en vendégszerepelt az EADS (CAS) 235-ös is, melyet szintén gyártásba vett a török repülőgépipar. Hasonlóan a Cougarhoz, ez is egy „vanilla” platform, láthatóan nem sok önvédelmi képességgel.

Munkában a szlovák SAR-csapat. Alapvető navigációs és kommunikációs modernizáción átesett Mi-17-esük melletti látható érdekességük, hogy helikopterszemélyzetként a vadászgépeken jellemző ZS-7 sisakot visel három emberük.  

A gyakorlat pénteki sajtónapján bemutatott scenárió része volt némi közvetlen légi támogatás is. Itt az 582-es oldalszámú Mi-24D a lőtér főirányával ellentétesen húz el a nullponttól északra. Megjegyzés: az egyszem Albával egyetemben a krokodil is csak látványos Sandy-pótlék egy mai CSAR-hoz. Sz-5-ös nem irányított rakétákkal fedezni egy mentést a XXI-ik században? Ahhoz pedig – a blogon már tárgyalt – jelentős módosítások kellenének, hogy a Mi-24-es CSAR-platformként új életet nyerjen. Bár úgy lenne...a hazai ipar hiánya és az orosz ipari bázis jelentette modernizációs és rendszerintegrációs korlátok erőteljesen kérdésessé teszik egy ilyen projekt kivitelezhetőségét.  

Rövid útjukra indulnak az Sz-5-ösök. Csak MANPADS ne legyen a környéken...

Zord