Air Power Blog

Az erdetelieg tervezett 15-e helyett ma ténylegesen átvették a Fegyveres Légtérvédelmi Készültségi Szolgálatot (FLKSz) a MiG-29-es közösségtől a Gripenesek. Amíg fut az orosz típus, 3 hetenként cserélnek: a jelenlegi hivatalos információ szerint a jövő év végéig. Majdan meglássuk, úgy legyen!

1113, Tangó Viking módra: A bázisparancsnok-helyettes, Kilián Nándor ezredes a 40-essel kigurul a 30-as pályára a felszálláshoz.

A kísérő, Asztalos „Sztali” István alezredes, a Pumák főnöke a 36-osban, közvetlenül rotáció előtt.

Sztali airborne, jön a futó befelé. Ezen a képen is jól látszik, hogy az APU be- és kiömlőnyílásainak zárólemezei nyitva vannak. Háttérben a 12-es pálya siklópályaadója, egy UAZ és egy MiG-15-ös.

Egy csapat vad(liba) légtérsértő a reptér felett. A kötelék tartása kifejezetten gondot jelentett.

49 perc eltetével újra a beton felett, az alacsony felhőalap környékén.

Precíz géppárbejövetel és leszállás a 30-ason.

A vezérsík megy át fékező kitérésbe, a féklap már teljesen nyitva: megérkezett a 36-os.

„Ajtó-ablak nyitva”, amivel csak lehet, fékeznek a Gripenek.

A kopottorrú 40-es visszagurul a keszibe leszállás után, háttérben a közelkörzeti radar.

A cseh tapasztalatok dacára egyelőre a törővégre függesztve repül a Sidewinder AIM-9L/I-1 a magyar Gripeneken.

Zord

Kesziátadás után: Zsámboki Tibor alezredes, a Dongók parancsnoka közösségi feladat ellátása közben a kecskemétiek karácsonyi ünnepségén. Köszönjük a szolgálatot!

PS 1: Egy kedves olvasónk a tengelyben jelen volt az első Gripen keszi-fel-, és leszállásnál. Íme egy kép a hidegből:

PS 2: Nemrégiben GSF kolléga küldött képet, melyet 090326-án készített a keszi leszállásáról (köszönöm!):

November végén hazatért svédországi átképzéséről a negyedik magyar Gripen hajózócsoport. Gondoltam – összhangban azzal, hogy a nehézségek ellenére igyekszem megörökíteni a program mérföldköveit – néhány kép kíséretében gratulálok nekik, kívánok sikeres további munkát, és sok repidőt a Combat Ready státusz mihamarabbi eléréséig.

Az Satenas-i F7 ezrednél frissen végzett magyar századosok svéd oktatóikkal, Carl-Johan Wallberg és Leif Holmén őrnagyokkal. A háttérben a Vörös Gusztáv felirat az helyi első századot jelöli, alatta stilizált Gripen-nyomat: minden innen kibocsátott hajózóról készül itt fotó.

A 139-es Alfa „Sátános” felett. Alul a Herky század előtere két vassal. Háttérben a Vanern-tó; maga a bázis is a vízparton terül el.

Ez „Sátános” a GE szemével. Jól látható az X-elrendezés.

A szoktatórepülésekre Sk60-assal kerül sor. Itt a magyarok azzal a négy cseh pilótával állnak a gyakorlógép előtt, akik röviddel korábban végeztek. (a képekért köszönet Hakan Brandtnak és annak, akit illet).

FORRÁS: F7

Zord

Ps.: A negyedik Batch-al eddig összesen 17 fő kapott átképzést Satenasban, akik közül 16-an vannak rendszerben, bár ebből nem mindenki ad majd keszit. A készültség egyelőre nem kizárólagos átvétele – mint arról korábban írtam – december folyamán meg fog történi, ebbe természetesen az újonnan hazaérkezettek még nem szállnak be.

Ps2.: Ha már Sátános került szóba, megosztom veletek az ottani légtérben készült néhány fotómat, melyek közül eddig csak fekete-fehérben (Képeslap) illetve egyszem magában (CA) publikáltam...hátha sikerül valamit visszaadnom a helyi milliőből! 2005-ben, az első (oktatói batch) átképzésének a végén volt alkalmam egy Sk 60-asból lencsevégre kapni a 809-es és a 811-es Bravót, melyek magyar pilótákkal repültek. Bár aki a levegőben fotózhat, az ne panaszkodjon (SŐT, AZ CSAK FOGJA BE!!!), de azt elmondhatom, hogy életem eddigi kilenc merevszárnyú A-A fotózásából a legnehezebb eset volt: no briefing, fejesugrás a gépbe; elég nagy borultság, nem túl sok fény; kis magasság (~200-500) intenzív turbulenciával; bal hátsó ülés (a képekről látszik, hogy végig bal kísérők voltunk), komoly torzítások a dekken...és a fordulókban úgy 2,5 g...súlyilag hirtelen profi géppé vált a D70-esem! Bár szokásom minden nyers kockát eltenni, az igazság az, hogy az ezen a repülésen készültek ~80-90 százaléka életlenség, torzítás, bemozdulás, reflexió, kilógás miatt Lomtárat érdemelne! Következzen a jobbak néhány példánya (Photoshop: curves, unsharp mask - morálisan vállaható mértékben).

Ez a bedöntés tipikusnak mondható erről a repülésről. Nem volt jellemző a vízszintes szárny.

Most kicsit laposabban...a repelőtti fotóelig hiányának eredménye, a magassági lépcső hiánya...a legtöbb képen "összeérnek" a gépek, ami jó néhány kocka erejéig, de!

A kevés képek egyike, amin ha hajszállal is, de különváltak a "sziámi ikrek". Az Sk pilótája azzal tudott segíteni, ha a Gripenek bedöntésének síkja alatt tartotta...hálistennek ez néhányszor sikerült.

Erdő-erdő-erdő skaraborgi kerek erdő. Gripen lakik abban, Gripen lakik...tizenkettő? (szerintem több). Szép a fenyvesben az a lilás "lomb"...

A Lackö-kastély, a helyi "must see", negyven kilométerre északkeletre Satenastól. Ma már a magyar vadászlegenda része.

A Vanern-tó víztükre felett. Szépnek szép, különösen a partján és apró szigetekként kiálló gránitszikláival, de átlaghőmérséklete egyben indokolttá is teszi a gumiruhát (a 156-os pilótájának 1999-ben alighanem használt, hogy volt rajta).

A fotózás után a futárkonfiguráció korlátozásain belül kaptunk egy-két-három-négy késélfordulót pilótánktól, BJÖ-től. 

Besiklás a 01-es pályára, a tópart felé, ilyenkor reménykedik igazán az ember, hogy megállunk. Megálltunk.

BJÖ a 24-es oldaszámú (egykori felderítő Sk 60C) gépet kiszolgáló műszakival. Örök hála nekik és persze a 809-ben és 811-ben ülőknek! 

Úgy tűnik, egy specifikus területen befejezte az élő embereken folytatott kísérletezést a HM, és a hibás, körülményes beszerzési rendszer (ezúttal helyes) megkerülésével végre működőképes, harcban bizonyított pilóta nélküli repülőrendszert vásárol az afganisztáni magyar tartományi újjáépítő csoport (PRT) számára – ez derült ki az ismét Puli-Kumriban tartózkodó, Szekeres „Trutykóval PRkodó” Imre néhány elejtett mondatából. Bár az együttutazásra lehetőséget kapó média arra sem volt képes, hogy a beszerzés részleteire rákérdezzen, kizárásos alapon biztosra vehető, hogy a Honvédség az Elbit Skylark I-es UAV-it kapja meg, miután a nyílt eljáráson 2006 decemberében győzelmet arató „lengyel” WB Electronics senki által nem használt Sofar UAV-je kudarcot vallott. 

(081208 hétfőn megerősítették „egy közel-keleti országból” számomra, hogy a típus valóban Elbit Skylark I; kiderült az is, hogy Afganisztánban Szekeres nem magától, hanem egy dícséretre méltó közszolgálati újságíró kérdésére bökte ki, hogy beszerezték a gépeket). 

Le Bourget 2007: az izraeli kiállítási területen a legsikeresebb "over the hill" UAV, a Skylark I (fent), és nagyobb Skylark II. Ez utóbbi kategóriára (rmax~100km) is van magyar követelmény, a felderítő zászlóalj számára.

A javarészt ismeretlen, de minden bizonnyal ostoba, merev szemponrendszer szerint operáló beszerzési apparátus miatt 2007 első féléve helyett 2009 második félévében nyernek önálló felderítő UAV-ket a missziós katonák. Lehet magyarázkodni, de a tények makacs dolgok: majd három évvel késik egy ma már alapvetőnek tekinthető képesség, mely az erők megóvásának kiemelt eszköze lehet; ez a hiányosság hozzájárult a force protection nem kellő színvonalú megvalósulásához, és két magyar tűzszerész katona halálához. Ez akkor is igaz, ha bizonyos információk szerint a Bundeswehr időről-időre biztosít a magyaroknak UAV-lefedettséget a hadműveleti területen. 

Farnborough 2008: az Elbit UAV-i "kötelékben repülnek" az izraeli cég standján. Alul a Skylark I.

Nem vagyok híve a kiszervezésnek, de szerintem a teljes eddig ráfordított összeg és erőfeszítés töredékéből egy privát cég megoldotta volna ezt a kérdést a PRT számára.

2007 augusztus, kecskeméti repülőnap: a HM FLÜ még büszkén mutogatta a nagyérdeműnek a Sofart.

Érdemes visszaolvasni a 2007-es Air Power értékelésemet, amiben ujjongok a Sofar-ok beszerzésével megjelenő képesség felett és levonni a tanulságot, hogy papíron sok minden lehet szép, de az még távolról sem jelent működő haditechnikát a fronton.

2007 december, C+D fegyvershow: a Sofar még tartja magát, mígnem 2008 nyarán a nyilvánosság előtt is kiderül, hogy megbukott.

Zord

Hogy mennyire nem vagyunk a spiccen, arra rávilágít, hogy a (magyar után tíz évvel NATO-hoz csatlakozó...) horvát haderőben már rendszerben áll a Skylark I. Az alábbi képeket idén májusban Károlyvárosban (Karlovac) készítettem, a hagyományos ünnepi szemle során.

Mercedes terepjáró a pacsirta platformja. A háromlábún az adatközlő antenna látható. Jobbra a hordozó hátizsák, ha az kell éppen.

A törzs-szárny alatti gondola orrában elhelyezett szenzortornyot a földön textil kotonnal védik a portól.

Míg a Skylark új beszerzés, a horvátok a honvédő háború óta használnak UAV-ket. Ez itt a szintén izraeli beütésű M99 Bojnik.