Air Power Blog

Ma még jobb napja volt a LégierőBloggernek. Mert szép időben harci gépeket fotózni jó ugyan, de olyan harci gépeket, melyeken függesztmény is van, még jobb.

Litening G-III konténer a 35-ös gépen. Jól látszik a forgatható szenzortorony és a test végén, jobb oldalon a kondirendszer beömlőnyílása.

Bár örvendetes, hogy ez a ma már nélkülözhetetlen és széleskörűen elterjedt képesség immár megjelent a Honvédségben is, a károgó LégierőBloggerben felmerül a kérdés, hogy miért pont most kell repülni a pod-okkal, amikor a keszi teljes átvétele, a hajózóállomány át- és kiképzése van napirenden (igen, a 29-esek immár visszavették a keszit...) 

A 43-as kétüléses, egy zsokéval gurul a 12-es pályára. A sötétszürke konténer jól elüt a gép színétől.

De mire is jó egy ilyen konténer? A korai berendezésektől (Pave Knife, Pave Spike, stb.) eltérően ezek képesek célkoordináta-generálásra. A pod tudja hol van, hova néz, és lézer távmérővel távolságot mér, így meg tudja határozni a cél helyzetét. Ennek műholdas fegyverek bevetése esetén van jelentősége, a lézereseknek elég a megvilágítás. A Gripennél egyelőre ez utóbbi releváns, de ehhez bomba is kellene, ami nincs. Meghát lőtér is kellene, kérdés, elkezdtek-e már ezzel foglalkozni az illetékesek. A hazaiak fizikailag megfelelnek, ez biztos, úgyhogy a VSHORAD-ot követően nem kellene már bombázni is külföldre menni.

Konténer a géppár mindkét tagján. A ma repült öt oldalszám közül a 32-es, a 35-ös, és a 43-as repült Liteninggel. Vajon helyes dolog ebből a státuszra (edícióra) következtetni, vagy ma csak három pod volt az ötből elérhető?

A 32-es siklik be leszálláshoz. A konténer minden bizonnyal számos korlátot hoz túlterhelésben, állásszögben, sebességben, mint a 16-oson.

A jobb főfutó fényszórója a konténer hátsóját világítja meg.

Besorolásnál még "nyitva vannak a konténer szemei". Leszállásnál, a kikapcsolással hátra fordul a szenzortorony a sérülések megelőzése érdekében.

Haslövés. Látszik, hogy a hossztengellyel nem párhuzamos áramlás miatt a szívócsatorna alatti pilon, és a rajta lévő pod is bandzsít.

35-ös jön be leszállni. A fehér pöttyök a szállingózó juhartermések.

A neten találtam egy HM-es xls fájlt, amiben a következő olvasható a Litening-szerződésről: kezdete 2005 december 20. lejárta 2009 december 31. Teljesítési összegek 2007-ben 73 millió, 2008-ban 2 milliárd 307 millió, 2009-ben 1 milliárd 191 millió forint.

Ezen a hátulról készült felvételen is látható a konténer "bandzsítása".

Valószínűleg így néz ki a Gripen egyik többfunkciós kijelzőjén a Litening oldal. A kép egy FMV-s prezentációból való, s mint arra már volt példa a radar esetében (a letapogatási zóna függőleges metszetével) a magyar megjelenítés nem feltétlenül úgy néz ki mint a svéd, illetve a marketing brossúra.

Elvileg a jobb oldali kijelzőn (Multi Sensor Display - MSD) jelenítik meg ezt a képet, bár kérdés, hogy a radar ilyenkor hol látható, a balos FDD-n, vagy a középső HSD-n. Továbbra sem tudható bizonyosan az integráltság foka, azaz a különböző szenzorok miként tudnak együttműködni, látóvonalukat (LOS) párhuzamosítani. Például ha térképező üzemben dolgozik a radar, akkor a kijelölt célra ráhúzható-e a pod, vagy az csak navigációs rendszerbe betáplált koordinátákra nézhet rá? Ez alap dolognak tűnik, de távolról sem olyan biztos. A szenzortorony direkt forgatása a gázkar tetején lévő kurzor-joystick-kel bizonyosan működik (enélkül az egésznek nem lenne értelme), de ez önmagában kevés, a szűk látószög miatt nagyon nehéz megtalalálni egy célpontot csak a pod-ot használva. Ugyanez kérdés A-A vonatkozásban is, ahol a Litening elvileg alkalmas lehet BVR-célazonosításra, ha oda tud nézni, ahol a radarnak befogása van (az, hogy elvileg alkalmas lehet önálló A-A célkutatásra, egy másik dolog).

Zord

Pető István helyett immár Kilián Nándor irányítja a kecskeméti repülőbázist - az átadás-átvételi ceremónia szokatlan keretek között, a város főtéren zajlott le ma délután, egy bizonytalan állású honvédelmi miniszter vendégszereplésével, aki az elmúlt napokban (természetesen csak nem hivatalosan) miniszterelnökségről, pártelnökségről és NATO-főtitkárságról egyaránt lecsúszott.

Az új tábornokra nem kevés feladat vár, a kurrens technikával, annak lehetőségeivel kapcsolatos közvetlen tapasztalatait felhasználva meg kell értetnie a jelenlegi és jövőbeli legfelső vezetéssel, hogy miből mennyi fér. Ez az ő legfontosabb missziója. A LégierőBlogger mindenképpen jó ómennek tekinti, hogy tőle származott a nap egyetlen őszinte és nem 100% bullshit mondata arról, hogy "a végrehajtás körülményei nem ideálisak".

Antipéldaként szolgálhat számára elődje, aki a "meg tudjuk csinálni" jelszó szellemében tevékenykedett, annak minden következményével és "költségével" (két ember, három gép) együtt, hogy a "30 milliméteres apróját" nagyvonalúan ne is számoljuk. Ha szívünkre tesszük a kezünket, akkor erre a váltásra bizony tavaly nyáron, azon a szomorú napon, nem ilyen ünnepélyes körülmények között kellett volna sort keríteni, egy "Mi a (...) folyik maguknál tábornok úr?!" telefont és azonnali személyi intézkedést követően. De alighanem közhelyes lenne itt a következmények nélküli országról és annak mutatóba meghagyott katonai merevszárnyú közösségéről beszélni. Ahhoz már túlságosan is szét vagyunk csúszva morálisan, nemde? Poggio Renatico...! Ez valami olyasmi, mint amikor fölfelé hat a gravitáció. S hogy a jövőben, egy másik rendszerben is megcáfolhassuk Newtont, fontossá válik, hogy ki volt az ember focipartnere. 

Na de mindez a felső szférák zenéje. Sokkalta fájdalmasabb, amikor egy feladat érdekében nem működik a kollegialitás, a racionális munkamegosztás lent, az "igahúzók" közt. Azt még az ilyen eccerű és provokatív egyén, mint a LégierőBlogger is tudja, hogy amikor a zenakarhoz, másodpercre kell igazítani egy jelenést, akkor inkább a GPS-moving map-autothrottle stb. technikát küldöm előre, nem a fejszámolóst. Az uccsó kilométereken pedig még lehet helyet cserélni, és akkor az Isten Adta Nép előtt az a formáció jelenik meg, ami meg lett álmodva a marketingosztályon. 

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy végül sikerült. Köszönet mindenkinek, aki részt vett a díszelgésben!  

Zord

A héten Szerbiában jártam az Allied Force légi hadművelet kezdetének tizedik évfordulóján, hogy egy kimerítő tanulmányút keretében kutassam a támadók és a légvédelmi erők harcának szóbeli, tárgyi, és dokumentum-emlékeit. Elsődleges forrásom és kalauzom Dani Zoltán nyugállományú ezredes volt, aki a Belgrádot védő 250. légvédelmi rakétatandár 3. osztályát (Nyeva) vezette. A blogot látogatóknak aligha kell őt bemutatnom, elég ha annyit mondok, hogy ő az „a székely, aki levette a lopakodót”. Legnagyobb sikerének mindazonáltal azt tartja, hogy felkészítette embereit a harcra, illetve személyi és anyagi veszteség nélkül csinálta végig a 78 napos háborút. Ez a bejegyzés percre pontosan az F-117-es lelövésének tizedik évfordulójára van időzítve. 1999-ben ekkor szedték le a Simanovci falu melletti tartalék (eredetileg Dvinának épült) tüzelőállásból Dale Zelko alezredes gépét.

Dani Zoltán és Goro Redžić, az egykori 6. osztály egyik rávezetőtisztje (ma Szendrő város képviselőtestületének elnöke) a Lipe falu mellett elesett lérakosok emlékművénél ma délelőtt. 1999 április 19-e éjjelén ezen a helyen amerikai harci gépek meglepetésszerű csapást hajtottak végre a túl hosszú ideig nem áttelepített osztály tüzelőállása ellen. Két,  valószínűsíthetően Paveway III-as egytonnás bombát kaptak, az UNV antennaposzt és az UNK tűzvezető kabin megsemmisült. A magyar-szlovák származású Robert Lajcák százados azonnal meghalt, míg Blagoja Radics őrnagy ugyan kiugrott a kabinból, de oldalába repeszt kapott. Reggel kilenc után halt meg egy belgrádi kórházban. Hárman megsebesültek. Ez a tapasztalat is rávilágított, hogy a harci váltásnál nem szabad félvállról venni a golyóálló mellényt és a sisakot.

Dani egykori osztályának UNK-kabinja, immár a 250/2 osztály tüzelőállásában, Jakovóban, ahová ellátogathattam a szerb védelmi minisztérium és a dandár jóvoltából. A kabinajtón az ismert és eddig ismeretlen, igazolt és nem igazolt, bizonyított és nem bizonyított lelövések szimbólumai. Csak annyit még a képhez, hogy ma már nem minden nyilvánvaló, ami egykor annak tűnt...

A jakovói Nyeva osztály egyik rakétaindítója (5P73) négy éles rakétával. Belgrádot máig légvédelmi rakéta készültség oltalmazza a nap 24 órájában.

A modernizált Nyeva-M1T komplexum UNK-kabinjának belseje, a rávezető tiszt munkahelyével.

Ez már a Kalamegdan, Belgrád vára (az egykori Nándorfehérvár), annak is a Hadtörténeti Múzeuma. Az 1999-es emlékkiálltás egyik vitrinjében a lelőtt F-16-os pilóta, David Goldfein akkor alezredes (555. FS CO) sisakja és ejtőernyő-hevederje, Dale Zelko F-117-esének egyik futóakana-ajtaja, és egy ballonos hőmérsékleti szenzor. 

A 250. dandár parancsnoki épületében, Belgrád Banjica negyedében, a folyosón ki van állítva az 555. század parancsnoki gépének a jobb szárnya a középső tartóval, illetve az ALE-50-es külső pilonba épített kazettájával. A sarokban egy HARM kiégett hajtóműve, melyhez hasonló számtalan helyen megtalálható Szerbia-szerte, a légvédelem elnyomásának költséges mementójaként...

A rumai Helytörténeti Múzeum folyosóján található ez az üres AGM-154-es műholdas irányítású kazettás siklóbomba. Kizárásos alapon, 1999-ben ezt vagy a Theodore Roosevelt repülőgép-hordozó, vagy a taszári tengerészgyalogos MAG Hornetjei indíthatták útjára.

Zord