Air Policing kottából, a nyájtól elkószlált MiG-29-es földre kényszerítése a nemzetközi ellenőrök szeme előtt. Ezt láthattuk ma Kecskeméten a "Minden napra egy delegáció" című folytatásos tragikomikum "Hogyan hátráltassuk az SzDRB hatékony munkavégzését" epizódjaként. Még mielőtt azonban a LégierőBlogger azt a szemrehányást kapná, hogy ismétcsak károgni tud, gyorsan hozzáteszi: paradicsomszemét nyitva tartva észlelni igyekezett a pozitívumokat is. 1. Meglepően sok helyi repülőgép volt a levegőben ma - 4xJAS, 3x29, 1xALCA, 2x26. 2. Épül-szépül a központi zóna. 3. A Gripenek egy (legalábbis számomra és itthon) újabb függesztmény-konfigurációval (két pótos)mutatkoztak. 4. Ugyanakkor cáfolhatatlan tudományos bizonyíték került elő, hogy a tábornoki kinevezés nem jár a biciklizés képességének elvesztésével - más hatások egyelőre óvatosan optimista hangulatú vizsgálat tárgyát képezik. 5. Ja, és benn lehettünk, jó helyről fotózhattunk. 6. Bárki intézte, az idő is jó volt.

A demonstráció céljára nem a keszit, hanem a napi kiképzési repüléseken részt vevő Gripen-géppárt használták fel. A 43-as kétülésesen szemből jól látszik a két darab  1100 literes pótos masszív mérete. Hogyismondjam, "a gép kissé emberesebben néz ki velük".  A háttérben a pusztulás virágai.

Az "elfogó géppár" együléses tagja, a 35-ös gurul, mögötte a defektort alaktó 29UB. Kérdéses, hogy elfogási feladatra a Litening-konténer használata célszerű-e. A nagy távolságú VID áll szemben a nyilvánvaló sebességi korlátozással. * Márpedig QRA-ban a korlátozás nem ildomos: a Gripenek első magyarországi éles elfogásukkor, áprilisban kis magasságban átlépték a hangsebességet. 

Kilián Nándor dandártábornok, kerékpáron közelítette meg a demonstráció helyísznét, a bázis város felőli végét. Milyen előjelnek vegyük ezt a frissen kinevezett bázisparancsnok jövőbeni teljesítménye szempontjából? Van-e ennek egyáltalán valami jelentősége? Mint a bevezetőben utaltam rá, a LégierőBlogger hajlik rá, hogy óvatos optimizmussal szemlélje ezt a mozzanatot (egyben szívesen veszi korábbi ezred- és bázisparancsnokok datált, biciklis képeit közlésre...)

A demonstráció közben folyt a normál üzem, itt az UZR-73-assal függesztett spec. festésű 11-es nagyvas lebegtet a hajtóművező hely vonalában.

Már földön a defektorok a 27-es UB-ban.

A 35-ös Gripen Liteninggel és két pótossal a 12-es pálya küszöbe előtt, az ATU-2-es majomfogó fölött. A háttérben az Il-28-as, mely jelenlétével szinte igazolóstempliként azonosítja a kecskeméti helyszínt. Tehetné ezt majd egyszer restaurálva is...

Számomra a nap hősei a defektor MiG-29-es hajózói voltak. Nehéz nem szimbolikusnak látni az általuk eljátszott szerepet, a legyőzöttek, a lekényszerítettek szerepét. De mégis, ők azok, akik "megfogyva bár, de törve nem", elbukva, de mindig feltápászkodva továbbra is repülik a típust, és védik az ország légterét, ahogy teszik azt 15 éve. Nekem, mint kívülállónak nehéz megérteni motivációjukat, egy magyarázatot találok csak: Szent Megszállottak ők, egy kiirtott lovagrend utolsó túlélői, akiknek neve a magyar katonai repüléstörténet arany lapjaira kívánkozik, a tragikus, de felemelő históriák közé.

Zord

Haslövések napja

A jó spotter akkor is kimegy a tengelybe, ha egyébként bemehet a reptérre. Kedden is követtük ezt az elvet, és néhány bejövetelt sikerült meglőni a meglehetősen aktív üzemnapon. Itt a 31-es együléses jön be.

A keddi nap egyedül a 35-ösön volt Litening, melynek "kancsalsága" itt is nyilvánvaló. * Ehelyütt korrigálom fenti súlyos tévedésem, miszerint a pod függesztése sebességkorláttal jár. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy sem g, sem alfa, sem v limitet nem okoz a konténer, így legfeljebb annyiban akadályozza az elfogási feladatot, hogy nagyobb a gép ellenállása és súlya. Az igazság az, hogy a 16-osból indultam ki, bár ott a függesztési pontok jóval véznábbak, mint a Gripennél, ahol tulajdonképpen rendes pilonra megy fel a Litening. 

Ezen az utánlövésen jól érzékelhető a masszív 1100 literes póttartályok relatív mérete a törzskeresztmetszthez képest.

Három gépes MiG-29-es üzem elég ritka manapság...itt a 11-es jön be UZR-73-assal, R-27 súlymakettel és pótossal. A nagyvas, ahogy mi szeretjük!

Haslövés az ALCA-ról is, mely a múlt hétvégén otthon járt, és Caslavban bemutatót tartott. Teljes csend honol a HM-ben mind az ALCA, mind a Gripen-program kibővítési projektekről. Nem tennék rá sok pénzt hogy a Bajnai-kormány lépni fog a választások előtt.

Kitartás a végsőkig. Ancsa a fájnelen. A lengyelek kivonták az év elején (C-295-öseik mellé megkapták Herculeseiket), a csehek döntöttek a C-295-ről, ahogy a szlovákok is az C-27J-ről. Románia, Bulgária, Litvánia korábban döntött a Spartanról. Az utóbbi kettő már üzemelteti is.

Vadászaink alulnézetben

Tanulmány a Gripen hasáról.

A 10-es berepülése során továbbmegy. Az orrfutó még nincs teljesen a helyén, a főfutó burkolólemezei sem záródtak még be teljesen. Érdekesség, hogy átlátni a kopoltyúkon.

A cseh haderő 211. repülőszázadának települt állománya május elseje óta – hazai kötelezettségeinek teljesítésével párhuzamosan – őrzi a NATO-szövetséges balti köztársaságok légterét is a litvániai Siauliaiból a NATINADS keretében. Szombaton honi bázisukon, Caslavban jártunk ismét Devil és Stonefort kollégákkal, ahol a külföldi szerepvállalás ellenére sem okozott gondot sikeres, több tízezres nagyságrendű tömeget vonzó, ingyenes nyílt napot rendezni – mint az megszokott már évek óta.

Nem először írok róluk és nem is utoljára, ami természetes, hiszen nincs más, akikhez igazságosabban mérhetnénk saját nagysebességű (vadász)erőnk helyzetét és az azzal kapcsolatos döntéseket.

Bár már leírtam bejegyzésekben és kommentárokban egyaránt, de azúttal megismétlem. A jelenlegi magyar Gripen-program egyetlen reális célkitűzése a hazai bázisú és az Európán belül korlátozott időtartamra telepíthető légtérvédelmi készültségi szolgálat biztosítása. Ennek kell minden erőforrást alárendelni és elérésének szolgálatába állítani.

A logika azt diktálná, hogy ha a csehek 2005-ben kapták meg a gépeiket, és 2009-ben mentek a Baltikumba, akkor a magyarok, akik 2006-ban kapták meg a Gripeneket, 2010-ben menjenek. Nincs róla szó, hogy így lenne, január elsejétől a hazai készültségi szolgálat teljes átvétele van napirenden, illetve a szlovéniai és horvátországi „bedolgozás” (ez utóbbi hosszabb távon is feladat lehet, ha további késedelmet szenved a MiG-21-esek leváltása). 

Ennek kapcsán élne egy felvetéssel is a LégierőBlogger: nem lenne-e érdemes megvizsgálni, hogy e két ország légterének (vagy részének) védelme érdekében bizonyos „előretolt település” fokozná a hatékonyságot? Arra gondolok, hogy a magyar felelősségvállalás időszakában a készültség nem feltétlenül Kecskemétről dolgozna, hanem közelebb a AOR-hez. Ha egy külön géppárt allokálnak a feladatra, akkor Szlovénia vagy Horvátország megfelelő repülőterére. Ha ez nem lehetséges, és „a” keszi géppárral kell megoldani a feladatot, akkor nem marad más hátra, mint Taszár, Sámellék, vagy Pécs. 

Az elfogás fizikája szempontjából nyilvánvalóak az előnyök, az a 150-200 kilométer nem mindegy semelyik vadásztípusnak, így a Gripennek sem. Az országon belüli civil repülőtérre település gyakorlása esetleges külföldi missziók előtt sem utolsó szempont. 

Nyilvánvaló, hogy a szervezési kérdések jelentik a legnagyobb problémát túlbürokratizált hazánkban, s ez az, ami az öncenzúra miatt még azelőtt megölheti ezt a gondolatot, hogy hivatalosan felvetnék. „Nem lehet éles fegyverzetű gép civli repülőtéren!”, „Hogyan vigyázunk a Gripenre Kecskeméten kívül?” ilyen és ehhez hasonló gondolatok azok, melyekkel gyanúm szerint nem tud a rendszer mit kezdeni.

Meggyőződésem, hogy ilyen dolgokkal kellene inkább foglalkozni a szűkös erőforrásokból, semmint díszelgések, demók, és a Nevetséges Irány. A vadászerő hazai és külföldi, NATO-színtű fokozott „láthatósága” valós feladat végrehajtása közben – a LégierőBlogger szerint ez a jó cél.

Zord

A riportútról készült videófilm itt látható.

A napokban fejeződik be Csehországban a cseh és a brit haderők immár hagyományos Flying Rhino hadgyakorlata, melynek fókuszában a szárazföldi és légierők együttműködése áll. Idén minden korábbinál nagyobb részvételi szám jellemezte a manővert, több mint kétezer fővel.

A gyakorlat rávilágított, hogy az "új" NATO-tagok egyike szorgos munkával, stabil partnerrel, következetesen építi fel képességeit, melyek expedíciós és honvédelmi hadviselésben éppúgy relevánsak. A "régi" NATO-tag partner számára a gyakorlat konkrét alakulat, konkrét háborús felkészítését (Afganisztán) jelenti. A jelzők legfontosabbika a következetesség, mely a védelmi tervezés határozottságára és stabilitására alapulhat csak. Nem lehet belekapni valamibe és otthagyni néhány iterációt követően, a célzott képesség elérése nélkül, mert az az erőforrások pazarlásával, s így hiábavalóságával egyenértékű. Csehország nem züllesztette le haderejét az elmúlt húsz évben, expedíciós képességeinek fejlesztése nem honvédelmi képességei rovására történt. Ennek eredményeit pedig egy valós, éles gyakorlaton képes bemutatni, nem pedig egy olyanon, mely eleve csak kommunikációs-demonstrációs célzatú.

A repülő erők központi bázisa Námest nad Oslavou repülőtere (22. légibázis) volt, de a brit (szárzaföldi) parancsnok is itt helyezte el vezetés-irányítási komplexumát, ami kellőképp rávilágít a hadviselés új irányzataira. A képen látható sátorban berendezett vezetési ponton lévő munkahelyek mindegyikénél specialisták foglalnak helyet, akik az nemzetközi, összhaderőnemi, és összfegyvernemi tűztámogatást szervezik és vezetik, legyen szó légi vagy tüzérségi megsemmisítő eszközökről, felderítésről, vagy éppen jogi megfontolásokról (pl. járulékos károkozás).

A térképen láthatóak az igénybe vett lég- és gyakorlóterek, melyeken a fokozatosság elvének betartásával mentek végig a gyakorlaton: Jerboa - "száraz" CAS kezdőknek, RAT - száraz CAS haladóknak, Libava - "száraz" CAS red air és red GBAD, valamint 'smokey SAM' szimulációval, Jince - "forró" CAS, azaz éleslövészet.

Tornado GR 4-esek az egyik námesti zónában. A 31-ik század őszi - Harriereket leváltó -afganisztáni településére készülve a CAS-ra fókuszál Csehország fölött.

TIALD célmegjelölő konténer az egyik Tornado hasa alatt. Bár a hadműveleti területek szigorú követelményei miatt modern, közepes magasságú CAS-ra már nem használhatóak, gyakorlásra még alkalmazhatóak a gyegébb TIALD-konténerek. Használatuk persze kényszer is, hiszen a meglévő Litening-ek harcban vannak, kevés jut csak gyakorlásra.

Az egyetlen Litening IIIRD, amit a RAF biztosítani tudott a Flying Rhino idejére. Nikki Thomas őrnagy, a 31. század egyik pilótája szerint 6 felszállás (angol terminológia szerint: trip) kell előzetes LDP-tapasztalatok esetén az átképzésre, míg nulla tapasztalattal kb. 25 felszállásból lehet elsajátítani az LDP-kezelését (a Tornadón KÉT FŐS a személyzet). A pilóta és az operátor közötti együttműködés egyik fontos eleme, hogy a gép úgy mozogjon a térben, hogy a sárkány ne takarja ki a célt (például nagy bedöntésű fordulóban). Ilyenkor megszűnik az elektrooptikai követés, és a befogás szépen "lecsúszik" a célról, úgyhogy oda kell figyelni. Bár a Tornado egy "sürgős műveleti követelmény" (UOR) program keretében kapta meg a Liteninget, és az integráció nem teljes, specifikus koordinátákra (lat, long, elev) oda tud nézni a pod, továbbá fel van szerelve video-lesugárzást lehetővé tevő Rover-kártyával. A nagy kihívás egy mobil cél követésekor jelentkezik, ami a mai iraki, afganisztáni nem hagyományos hírszerzési, megfigyelési, célmegjelölési, és felderítési (NT ISTAR) feladatok sava-borsa. 

A Liteninges Tornadót fogadja a földi személyzet a zónában. Az egyik másik törzs alatti tartón gyakorlóbombák vetésére alkalmas tárat függesztettek.

A 31.ik század díszfestésű Tornadója bejövetel közben, standard konfigurációban: két pótos, gyakorlóbomba tár, BOZ-szóró, Sky Shadow zavarókonténer, TIALD célmegjelölő konténer, és egy gyakorló Sidewinder.  

A gyakorlat kuriózuma, egy litván L-39ZA, klasszikus szovjet-típusú oldalszámmal.

Az egyik vendéglátó, a 222-es harci-gyakolró század két L-39ZA-ja felszállás közben. Minden Caslavba, Gripenre vagy ALCA-ra készülő hajózó a pardubicei alapképzés után ide kerül egy időre. Egy részüknek sikerül, a többiek kiesnek, vagy maradnak oktatói állománynak. A helyiek másik specialitása a közvetlen légi támogatás.

Visszatérőben az egyik helyi Alba, a pilótafülke alatt jól látható a ZA jellegzetessége GS-23-as kétcsövű gépágyú.

A DV-nap fénypontja számomra egy végre "érdemben" függesztett ALCA volt. Méghozzá egyből asszimetrikusan: a bal belsőn egy pótossal, a jobb belsőn egy 500 fontos Mk 82-es (gyakorló - kék) harci résszel szerelt GBU-12-es Paveway II lézerirányítású bombával.

A cseh fegyveresek sem haboztak, meghatározhatatlan pofázmányt festettek erre a Paveway-kitre.

Pont úgy jött ki a lépés, hogy felszállóban, naphelyes irányból is sikerült megfotózni az asszimetrikusan függesztett 6058-as oldalszámú gépet. A gyakorlaton ez volt a harmadik éles dobási feladata a 212-es századnak ebből a fegyverből. 

A bombavetés után visszatérő ALCA a pont fölött. Bár titokban szurkoltam kicsit, hogy hozza vissza a bombát, és leszállóban is le tudjam fotózni, végül is a dolgok a rendnek megfelelően alakultak, "elment a malac".

Azért az sem rossz, ha ugyanazt a gépet a földön és felszálláskor, egzotikusan függesztve, majd üres tartóval is meg tudja "gyártani" az ember leszállás közben. A pótos a bal szárny alatt persze maradt..!

Újabb ok a magyar kesergésre cseh földön. Szojka III pilóta nélküli felderítő repülőgép startja Námestből. Felszálláskor az előtérben a tripodnál álló fülvédős tiszt vezeti a gépet, később autonóm módon repül. A Tatra mögötti port a felvétel pillanatában már kiégett starthajtómű verte fel. Sokan hajlamosak elfejelteni (vagy inkább szeretnék elfelejteni), hogy a Szojka magyar-csehszlovák projektként indult a nyolcvanas években, csak mi kiléptünk belőle...sebaj, Csehországban szolgálatban van, és képességet biztosít. A világ már csak olyan, hogy elrobog mellettünk...  

Feladata végeztével a Szojka visszatért Námest légterébe (más forgalom ekkor nem volt), fűnyíróhangjával tett két kört alacsonyan, majd behelyezkedett leszálláshoz (lásd).

Nem tudom, de magyarként engem nem az dob fel ezen a képen, hogy látom rajta a cseh 25. lérakdandár lézeres-vezetősugaras RBS-70-es kvázi MANPADS (három fő) komplexumát (Saab gyártmány). Hanem az a bizonyos "lap" a vetőcső és a lövész jobb oldalán. Mert ez az IFF-interrogátor berendezés jelenti a valódi képesség és az óriási pénzkidobás és erőforrás-pazarlás közti különbséget. Elvtársak fönn! Tessék már megérteni, hogy KELL az azonosítási lehetőség az FU szintjén is, nemcsak az acq radarnál!!! (Mistral ATLAS Hongrois) 

A két vezető nemzet mellett mások is részt vettek, így a dánok is jelen voltak a Flying Rhinón. Itt a helyi légihelyzetkép előállításáért felelős álcázott dán radarőrs egy aktív és egy tartalék Thales RAC 3D közepes hatótávolságú "zsiráf" lokátorral.

Szintén a bázison települt egy brit MBDA parancsközléses irányítású Rapier FSC (exportra: Jernas) SHORAD-komplexum. A nyolc rakétás indító közepén az elektrooptikai célkövető torony látható, ami jó időben elláthatja a célkövető radar funkcióját.

A Rapier FSC operátora, képernyőjén most a Dagger célmegjelölő radar indikátora, melyen látható, hogy a repülőtér pályatengelyében kijelöltek egy "csokornyakkendő zónát" a fel-leszálló saját repülőgépek számára. Talán ezzel függ össze, hogy még a helikopterek is a hagyományos "beton szerinti" indulási és érkezési eljárások szerint repültek, nem repültek ki a légtérbe egyenesen az állóhelyeikről, és nem tértek oda vissza közvetlenül. (Ez egy tipikus azonosítási eljárás: ha nem felszálló vagy leszálló, tehát nagy szögben jön a betonra, akkor az hostile, vagy legalábbis "komolyabban vesszük"). 

A helyi 221. század Mi-24-esei bevetésre indulnak a beton fölött 13-as irányba, háttérben a námesti torony. Elavult fegyverzetétől függetlenül a típus megbízható platform (rádaásul az új cseh gépekben elegendő üzemidő van arra, hogy később nekiugorjanak egy komoly korszerűsítési programnak, MÉG LÉTEZŐ cégüknél, a LOM Praha-nál). Mint a harcálláspontoton egy brit tiszt elmondta nekem, a FAC-okat és a JTAC-okat arra is ki kell képezni, hogy jön egy régi masina "just guns, rockets, and unguided bombs, no LDP", és azt is rá kell tudni vezeti a célra. Nem mindig F-15E-k szerepelnek az ATO-ban gépenként tíz JDAM-mal... 

Egy leponyvázott Mihu, gyönyörű erdőháttérrel a námesti bázis egyik új állóhelyén. A sárgára festett, létrás kandeláberek jellegzetes tereptárgyai a bázisnak.

Lynx hovertaxizik a beton fölé, hogy onnan kezdje meg a felszállást.

A 2004-es Flying Rhino fájó emléke a reptér közelében az Oslava folyó mély völgyében. 040909-én egy Lynx nagyfeszültségű légvezetéknek ütközött és a sziklás mederbe zuhant. Őfelsége hat katonája veszett oda.

Zord

Ui: Köszönöm Devil 505-nek a szervezést. Ez a nap rengeteg újdonságot és idehaza is releváns tanulságot hozott, amire nem is számítottam! 

Ui2: Akinek van kedve, látogasson el ide. Ebből lehet látni, hogy milyen programokat is hozzá lehet csapni egy gyakorlathoz. Például családi napot.