Mondani is felesleges, hogy a vezető repülőgép- és hadiipari kiállításokon annyi minden van jelen, hogy teljes képet festeni lehetetlen. Éppezért pár éve én is úgy vagyok vele, hogy igyekszem a magyar vonatkozású, vagy potenciálisan magyar vonatkozású hírekre, fejleményekre koncentrálni. Hálistennek idén is volt ilyen bőven Párizsban, azaz Le Bourget-ban, mely ha lenyűgöző újdonsággal nem is szolgált, azért pezsgőnek bizonyult.
Számomra a legnagyobb csípés a Gripenek (magyar szemmel) nagy volumenű zavarótöltet-megrendelésének „felfedése” volt a légiszalonon. Az eddigi információk szerint két beszerzés volt, egy kezdeti kisebb (próba, és kizárólag infra), és egy későbbi nagyobb, több kategóriás.
Az elsőre a részvételi felhívást 2006 júliusi dátummal tette közzé a HM: 400 darab (+/-50 százalék) 118-as (1"x1"x8" méretű) zavarópatronra illetve 200 darab (+/-50 százalék) 218-as (2"x1"x8" méretű) zavarópatronra, melyeket a Gripen BOY-403-as (BOP/C) kazettáiból (törzshátsórész) lehet kivetni. Az elvárt üzemidő repülőgépre töltve 5 év, bontatlan gyári csomagolásban 10 év. A patronoknak biztosítani kell „a λ=3-5μm és 8-12μm hullámtartományban az IR vezérlésű rakéták elleni védelmet”. Ezt a fordulót a brit Chemring Group nyerte, és az ő infracsapdáikat láthattuk tavaly a Bevetési Irányon debütálni.
A második (a netről már eltűnt...), 2008 szeptemberi beszerzési fordulóban már jó nagy tételek szerepeltek. 7600 darab (+/-20 százalék) 118-as diplóltöltet, 8000 darab (+/-20 százalék) 118-as infracsapda, és 7600 darab (+/-20 százalék) 218-as infracsapda a BOY-403-asba. 2560 darab (+/-20 százalék) dipóltöltet illetve 3840 darab (+/-20 százalék) infracsapda a BOL-539-es csapdaszóróba. Az első beszerzéshez képest érdekesen változtak az élettartam-követelmények és a IR-tartományok is, mintha időközben megváltozott volna a világ is. Eszerint az gépre töltve legalább 3 hónapos, bontott csomagolásban 1 éves, bontatlan csomagolásban 9 éves üzemidővel kell rendelkezniük. Az infracsapdáknak a λ=1-2μm és 3-5μm hullámtartományban kell dolgozniuk, a dipóltölteteknek pedig a normál 2-18 GHz sávban.
Részletek és árak nem ismeretesek, de Le Bourget-ban megerősítették a LégierőBloggernek, hogy ezt a nagyobb falatot is a Chemring Group nyerte, úgy, hogy mindhárom leányvállalata részesedett. A 118-as RR170-es chaff-ot és a BOL chaff-ot a Chemring Countermeasures szállítja, a 218-as sima magnézium-teflon-viton (MTV) flare-eket a Kilgore, míg a BOL-ba való pirofórikus „special material” flare-eket az amerikai leányvállalat, az Alloy Surfaces. Azazhogy ez utóbbiakat csak szállítaná, mert exportengedélyezési problémák miatt a magyar kormánynak tárgyalni kell Washingtonnal az ügyben. Egy ismerősöm ezen nem csodálkozott, mondván, hogy a látható tartományban nem látható (nappal tényleg nem, éjjel is alig) infracsapdákat legfeljebb a briteknek adja oda gondolkodás nélkül a „nagy testvér”.
Chemringék standján ezt fotóztam a pirofórikus, és számunkra még a „levegőben lógó”, BOL-ba való infracsapdáról. Reméljük a legjobbakat, bár azért legyünk őszinték, a megbízhatóságunk mostanában hagy némi kívánnivalót...
Ez már a BOL-ba való dipóltöltet.
Ezek különböző 118-as és 218-as infracsapdák.
Pillantás a Gripen Demonstrátor jelenébe (na jó, közeljövőjébe), és talán a mi Gripenjeink távoli jövőjébe is? A Raytheonnal, a Thalessel való flörtölést követően a Saab végül az olasz/brit Selex Galileo Vixen 1000-es forgatható AESA-radarját rakja a mechanikus pásztázású Ericsson (ma már Saab) Microwaves PS 05/A helyére az átépített demógépbe, mely április óta áll az új berendezések beépítése miatt, készülve a berepülési program második fázisára. Az elforgatható megvalósítás lényege egyértelmű: 220 fokos letapogatási zóna (azaz BVR-támogatás beamingen túl is!), illetve földi célok folyamatos követése körberepülés közben, relatíve kis sugáron.
Pilantás a Gripen jövőjébe 2. Taurus 350 robotrepülőgép a Gripen-makett hasa alatt az MBDA-standján. Bár ide nem fér el, jelzi, hogy egy komoly IADS (Sz-300/400) leküzdésekor ilyen fegyverekre lehet szükség (a hibát észlelték, és két robotrepülőgépet szereltek fel másnap a makett belső tartóira, ahová tényleg (repülési teszttel igazoltan is) elférnek. A külső tartókon lévő Meteor integrációja is tervezett, de a törővégeken lévő ASRAAM-ok az MBDA-fantázia szüleményei. Eddig egyetlen Gripen-vevő sem igényelte ezek integrációját, a fő csapásirány az IRIS-T.
A háttérben zajlik a magyar Kubok majdani leváltásával kapcsolatos kínálgatás, már amennyiben megmarad a lérak fegyvernem hazánkban. Itt a MBDA MICA-ja, illetve annak hajtóműmetszete a Roxel standján. A VL MICA eddig két haditengerészeti és egy földi vevőre lelt. Hogy kikre, az nem nyilvános, de érdemes a MICA A-A használói között keresgélni. Miként az ma divatos, már nem komplexumokról, hanem hálózatról van szó.
Ebben nincsen külön felderítő, célmegjelölő, tűzvezető radar, és az indítók szétszórtan helyezkednek el, hogy a lefedettség optimális legyen. Igaz ez a VL MICA riválisára, a Diehl IRIS-T SL-jére is, mely kövérebb hajtóműre épül az A-A változatnál. 
Az AMRAAM SL változata a kiállításon. A rendszer immár számos konfigurációban létezik, és a 20 kilométeren belüli kategória éllovasa. Van hozzá 9X is, de ESSM rakéta is, jóval nagyobb kinematikai lehetőségekkel. A középen lévő omni antennán keresztül megy az MCU a rakétára, amíg az nem kerül a saját fedélzeti radar hatótávján belülre.
Ez az AMRAAM SL irányítópultja, ahol javarészt automatizáltan mennek a dolgok, a személyzet lényegében csak felügyeletet gyakorol. A radar egy MPQ-64 Sentinel.
A Gripen (majdani) fegyverzetéből kiindulva számomra a legszimpatikusabb megoldás a spanyol hadsereg és légierő követelményére épülő Sagitario, melyen AMRAAM és sima IRIS-T is helyet kap.
Késrepülés után talpra forgatják a C-27J-t bemutató közben, a bal szárnyvégi szellőzőből folyik a keró. Az Alenia demógépe új, sötétszürke festést kapott, világosszürke spártai sisakos fejekkel. Továbbra is ezt a típust látná szívesen a LégierőBlogger az Ancsák helyett a Honvédségben.
A francia hadsereg PPP-konstrukcióban, az Eurocopterrel szerződésben, EC-120-ason képzi forgószárnyas hajózóit. A magyar kiképzőhelikopter-tender(ek)ből a nyugatiak szerint tökéletesen látszik, hogy a vevőnek fogalma sincs arról, hogy mit akar.
Ezt a képet csak azért raktam be, hogy emlékeztessem napjaink önbizalomtól duzzadó AMRAAM-shooterjeit: semmi sem tart örökké. Ha nem az R-77-es, akkor majd a távol-keleti SD-10A. Bizony nem elhanyagolható az esélye, hogy a Nyugat vadászrepülői egyszer szembetalálják magukat ezekkel a fegyverekkel.
És akkor jöjjön még egy kis provokáció! Az Air Tractor cég AT-802U Air Truck-ja. A tűzoltás és a „kukacbombázás” világából ismert cég és típuscsalád könnyű támadó változata, nem irányított rakétákkal, géppuskakonténerekkel (precíziós eszközök sem kizártak a gyártó szerint: a gép papíron kilenc 500 fontost tud elvinni). Miért nem célozza meg ezt a kategóriát a Honvédség expedíciós munkákra? Biztos nem kíván „enni” annyit, mint egy szeuperszónikus típus...
(A Malév 30 gépes Szuhoj Superjet szándéknyilatkozata ugyan nem tartozik a LégierőBlogger asztalára, mégis megkerülhetetlen, ugyanis tökéletesen illusztrálja azt a geopolitikai-gazdasági környezetet, melyben a haderő(le)fejlesztés is zajlik és zajlani fog.
Röviden: van egy nemzeti légitársaság (az angol találóbb: flag carrier), mely a moszkovita magyar politikai irányzat miatt orosz kézbe, majd tényleg a csőd szélére került; jelenleg huszonegynéhány (civilesek, segítsetek...!) gépe van; ez a társaság aztán címlapra kerül azzal, hogy 30 gépet akar venni közel 200 millárd forint értékben; olyan típust, melynek gyártója most először csinál ilyesmit, s melynek éppezért nagyon fontos, hogy fel tudjon mutatni néhány „nyugati” megrendelőt az áttörés érdekében. A magyar repülés története alighanem egy újabb olyan fejezettel gazdagodik, amelyben nem repülőszakmai, hanem politikai döntések dominálnak. Igen, a gép szépet repült, de hát tudjuk, hogy ez csak a felszín.)
Zord
A törzs alatt 800-as pótos.