Air Power Blog

Több tényező szerencsétlen összejátszása miatt idén nem tudtam foglalkozni a magyar lérakos közösséggel. Az ELITE-em sajnos elúszott, Krétára (Rapid Arrow) pedig nem utazhatott magyar újságíró, márpedig ez a két esemény volt a fegyvernem egyetlen alakulata, az MH12 Arrabona számára a legfontosabb esemény, ha az éles oltalmazási feladatokat -melyek nyilvánvalóan voltak idehaza az idén - nem számítjuk. Hogy a blogon is legyen nyoma ennek a lérak szempontból is mozgalmas évnek, engedéllyel másodközlöm a honlapjukon megjelent egyik cikket, néhány fotóval megspékelve. Noha az itt megszokottól eltérően kissé drámai a hangvétel, igazán szép, életszagú írás, Székely Tamás hadnagy munkája.

"Hosszú felkészülés, fáradtságos kiképzés áll a háta mögött annak az ötvenhét fős kontingensnek, amely múlt hét csütörtökön midössze tíz óra alatt bőrén érezte a pokol szelét és a mennyország pörkölő napsütését.

Harcászati gyakorlaton tettek tanúbizonyságot a győriek a NATO ellenőri csoport előtt, hogy képesek harci helyzetben, izgalmak közepette ellenséges repülőeszközök megsemmisítésére. Kevesen mondhatják el büszkén magukról, hogy légvédelmi rakétát indítottak, de a Mistral osztály katonái joggal tehetik.

Leírhatatlan stressz uralta a légvédelmi rakétaüteg rádióvonalait, a célanyag szinte láthatatlan a tenger feletti párával telített levegőben, az elhalasztott tüzelés egy lehetséges kémhajó megjelenése kapcsán, a tápegység első indításnál bekövetkezett hibája csak fokozta az indulatokat.

Borzongó emberek üvöltése búcsúztatta valamennyi elindított rakétát, még azt az egyet is, amely az indítás után néhány másodperccel találat nélkül semmisült meg.Öt cél és hat rakéta, a fent említett hibás rakéta tükrében viszont sokkal eredményesebb a kalkuláció, öt-öt, valamint mesés egybeesés, hogy valamennyi cél más-más Mistralos légvédelmi lövész keze által semmisülhetett meg. Fényképek, kisfilmek végtelen sora őrzi az év legérzelmesebb és legsikeresebb pillanatait, melyek a múlt légvédelmi rakétás hagyományai előtt tisztelegnek és bizakodásra adnak esélyt a jövő kihívásaival szemben."

Csapatzászló a nemzeti lobogó mellett a heubergi gyakorlótéren. Háttérben az egyik SZPU, és az SZt.

Dolgozik a korszerűsített SzURN, de hogy az mi ott mellette, azt nem tudom.

Ezen a képen jól látható a SzURN és az indító közötti normatávolság. Ismét lenne egy kérdésem: mi a kép bal oldalán az a háromlábú? Valami referenciapont?

Zord

Ps.: Végezetül engedjetek meg egy képet, mely ugyan 2007 decemberében készült Thomas barátom révén Győrszentivánnál, mégis idevaló.

Ps 2.: Azért én mégsem vagyok boldog, mert ez az év sem telt el vesztség nélkül. Ha igazak a hírek, akkor a magyar légvédelem ismét képességcsökkenést volt kénytelen elkönyvelni. A MANPADS-kategória - mely a mai napig a legjobb költség/túlélőképesség/eredményesség arányt mutat fel minden lérak közül - megszűnt a Magyar Honvédségben. Igla már csak "mutatóban" van. Béke poraira! Alább néhány kép a múltból, vérző szívvel...(2005-ös ENSZ-adatok szerint 61 indítóberendezése és 119 rakétája volt hazánknak).

1999 június 3. Még folynak a légicsapások Jugoszlávia ellen, amikor lövészetet tartanak (az akkor még létező, 2003-ban felszámolt) drégelypalánki lőtéren. A főszereplő ugyan már a Mistral, de az új francia fegyver aktuális "eredményességével" kontrasztban sikert arat az Igla, ráadásul egy hasonló platform-konfigurációban. Ez a GAZ-66-ra telepített Láma, dupla indítóval, melynél a gyorszáraknak köszönhetően fennmaradt az a lehetőség, hogy a lövész kikapja a helyéről az indítócsövet, elhagyja a járművet, és MANPADS-ként folytassa. A GAZ vezetőfülkéjének anyósülése előtt elhelyeztek egy 1L15-1 elektronikus tervtáblát is, mely egy RH adatátviteli rendszeren kapta a céladatokat, pl. a PU-12-es vezetési ponttól.

2002 szeptember 10. Szolnok, 1. Könnyű Vegyes Ezred "kirakodóvásár". Igla-1 (9K310 komplexum) metszetei: felül a 9P322 vetőcső (a 9P519 indítóberendezés-markolat nélkül), lent a 9M313 rakéta. A vetőcsövön jól látható a 9B238 akkumulátor/hűtőgáztartály egység. Sajnos vagy nem volt ezen a metszeten, vagy letört és elveszett az Igla jelen változatának tripodos orrkúpja a érzékelőfej ablaka elől. A fej Cassegrain-tükre jól látszik.

A 10,8 kg-os, 72 mm átmérőjű, kacsa elrendezésű 9M313 rakéta irányítófejének metszete, jól láthatók a vetőcső-elhagyást követően előre kinyíló a penge-vezérsíkok is. Kevéssé ismert, hogy az Igla eme korai (export) változata még nem rendelkezett a széles körben ismert és ajnározott irányítófejjel, hanem a Sztrela 3 (9K34) módosított "szemét" kapta. 

A rakéta vége az oldalra nyíló, a vezérsíkoknál jóval nagyobb húrhosszúságú szárnyakkal. A fúvócső mögül itt hiányzik a starthajtómű.

Ez már 2004 márciusa, NATO (V)SHORAD illetve MANPADS konferencia Győrben az Arrabonánál. Kipakolták amink akkor még volt (pl. P-40-est azóta legfeljebb Zsámbékon látni).

A vetőcső színében is jól elkülönül az 9P519 indítóberendezés-markolattól. A katona a bal kezével a 9B238 akkumulátor/hűtőgáztartály egységnél fogva tartja a rendszert a vállán. 

Az erdetelieg tervezett 15-e helyett ma ténylegesen átvették a Fegyveres Légtérvédelmi Készültségi Szolgálatot (FLKSz) a MiG-29-es közösségtől a Gripenesek. Amíg fut az orosz típus, 3 hetenként cserélnek: a jelenlegi hivatalos információ szerint a jövő év végéig. Majdan meglássuk, úgy legyen!

1113, Tangó Viking módra: A bázisparancsnok-helyettes, Kilián Nándor ezredes a 40-essel kigurul a 30-as pályára a felszálláshoz.

A kísérő, Asztalos „Sztali” István alezredes, a Pumák főnöke a 36-osban, közvetlenül rotáció előtt.

Sztali airborne, jön a futó befelé. Ezen a képen is jól látszik, hogy az APU be- és kiömlőnyílásainak zárólemezei nyitva vannak. Háttérben a 12-es pálya siklópályaadója, egy UAZ és egy MiG-15-ös.

Egy csapat vad(liba) légtérsértő a reptér felett. A kötelék tartása kifejezetten gondot jelentett.

49 perc eltetével újra a beton felett, az alacsony felhőalap környékén.

Precíz géppárbejövetel és leszállás a 30-ason.

A vezérsík megy át fékező kitérésbe, a féklap már teljesen nyitva: megérkezett a 36-os.

„Ajtó-ablak nyitva”, amivel csak lehet, fékeznek a Gripenek.

A kopottorrú 40-es visszagurul a keszibe leszállás után, háttérben a közelkörzeti radar.

A cseh tapasztalatok dacára egyelőre a törővégre függesztve repül a Sidewinder AIM-9L/I-1 a magyar Gripeneken.

Zord

Kesziátadás után: Zsámboki Tibor alezredes, a Dongók parancsnoka közösségi feladat ellátása közben a kecskemétiek karácsonyi ünnepségén. Köszönjük a szolgálatot!

PS 1: Egy kedves olvasónk a tengelyben jelen volt az első Gripen keszi-fel-, és leszállásnál. Íme egy kép a hidegből:

PS 2: Nemrégiben GSF kolléga küldött képet, melyet 090326-án készített a keszi leszállásáról (köszönöm!):

November végén hazatért svédországi átképzéséről a negyedik magyar Gripen hajózócsoport. Gondoltam – összhangban azzal, hogy a nehézségek ellenére igyekszem megörökíteni a program mérföldköveit – néhány kép kíséretében gratulálok nekik, kívánok sikeres további munkát, és sok repidőt a Combat Ready státusz mihamarabbi eléréséig.

Az Satenas-i F7 ezrednél frissen végzett magyar századosok svéd oktatóikkal, Carl-Johan Wallberg és Leif Holmén őrnagyokkal. A háttérben a Vörös Gusztáv felirat az helyi első századot jelöli, alatta stilizált Gripen-nyomat: minden innen kibocsátott hajózóról készül itt fotó.

A 139-es Alfa „Sátános” felett. Alul a Herky század előtere két vassal. Háttérben a Vanern-tó; maga a bázis is a vízparton terül el.

Ez „Sátános” a GE szemével. Jól látható az X-elrendezés.

A szoktatórepülésekre Sk60-assal kerül sor. Itt a magyarok azzal a négy cseh pilótával állnak a gyakorlógép előtt, akik röviddel korábban végeztek. (a képekért köszönet Hakan Brandtnak és annak, akit illet).

FORRÁS: F7

Zord

Ps.: A negyedik Batch-al eddig összesen 17 fő kapott átképzést Satenasban, akik közül 16-an vannak rendszerben, bár ebből nem mindenki ad majd keszit. A készültség egyelőre nem kizárólagos átvétele – mint arról korábban írtam – december folyamán meg fog történi, ebbe természetesen az újonnan hazaérkezettek még nem szállnak be.

Ps2.: Ha már Sátános került szóba, megosztom veletek az ottani légtérben készült néhány fotómat, melyek közül eddig csak fekete-fehérben (Képeslap) illetve egyszem magában (CA) publikáltam...hátha sikerül valamit visszaadnom a helyi milliőből! 2005-ben, az első (oktatói batch) átképzésének a végén volt alkalmam egy Sk 60-asból lencsevégre kapni a 809-es és a 811-es Bravót, melyek magyar pilótákkal repültek. Bár aki a levegőben fotózhat, az ne panaszkodjon (SŐT, AZ CSAK FOGJA BE!!!), de azt elmondhatom, hogy életem eddigi kilenc merevszárnyú A-A fotózásából a legnehezebb eset volt: no briefing, fejesugrás a gépbe; elég nagy borultság, nem túl sok fény; kis magasság (~200-500) intenzív turbulenciával; bal hátsó ülés (a képekről látszik, hogy végig bal kísérők voltunk), komoly torzítások a dekken...és a fordulókban úgy 2,5 g...súlyilag hirtelen profi géppé vált a D70-esem! Bár szokásom minden nyers kockát eltenni, az igazság az, hogy az ezen a repülésen készültek ~80-90 százaléka életlenség, torzítás, bemozdulás, reflexió, kilógás miatt Lomtárat érdemelne! Következzen a jobbak néhány példánya (Photoshop: curves, unsharp mask - morálisan vállaható mértékben).

Ez a bedöntés tipikusnak mondható erről a repülésről. Nem volt jellemző a vízszintes szárny.

Most kicsit laposabban...a repelőtti fotóelig hiányának eredménye, a magassági lépcső hiánya...a legtöbb képen "összeérnek" a gépek, ami jó néhány kocka erejéig, de!

A kevés képek egyike, amin ha hajszállal is, de különváltak a "sziámi ikrek". Az Sk pilótája azzal tudott segíteni, ha a Gripenek bedöntésének síkja alatt tartotta...hálistennek ez néhányszor sikerült.

Erdő-erdő-erdő skaraborgi kerek erdő. Gripen lakik abban, Gripen lakik...tizenkettő? (szerintem több). Szép a fenyvesben az a lilás "lomb"...

A Lackö-kastély, a helyi "must see", negyven kilométerre északkeletre Satenastól. Ma már a magyar vadászlegenda része.

A Vanern-tó víztükre felett. Szépnek szép, különösen a partján és apró szigetekként kiálló gránitszikláival, de átlaghőmérséklete egyben indokolttá is teszi a gumiruhát (a 156-os pilótájának 1999-ben alighanem használt, hogy volt rajta).

A fotózás után a futárkonfiguráció korlátozásain belül kaptunk egy-két-három-négy késélfordulót pilótánktól, BJÖ-től. 

Besiklás a 01-es pályára, a tópart felé, ilyenkor reménykedik igazán az ember, hogy megállunk. Megálltunk.

BJÖ a 24-es oldaszámú (egykori felderítő Sk 60C) gépet kiszolgáló műszakival. Örök hála nekik és persze a 809-ben és 811-ben ülőknek!