Horvátország immár a NATO tagja, több fronton zajlik a haderő korszerűsítése. A két kiemelkedő már megvalósult fegyverzeti program az orosz Mi-17S-ek (adósság fejében történő) beszerzése, és az odahaza összeszerelt Patria 8x8 PSZH-k vásárlása.

Együtt a két játékszer a horvát fegyveres erők napján (tegnap) Karlovacban (Károlyváros). Itt állították meg a szerb offenzívát, s azóta itt rendezik meg a nagyszabású eseményt, melynek lebonyolításából lehet tanulni. Idén három magyar honvéd is részt vett lobogónkkal a díszelgésen (a Kalasnyikov-ügy máig rendkívül pozitívan rezonál a horvát tudatban).

Szerencsé(m)re nem a specfestésű UM, hanem egy normál horvát kamus példány műrepült.

MiG-21biszD-k "bandába verődve", hátul a Vihar Szárnyai. A minapi román döntéssel, hogy végrehajtják a Lancerek üzemidőhosszabbítását, lehetőség nyílik a horvát gépek továbbéltetésére is. A jelenlegi pénzügyi helyzetben, az elmaradó vadászgépbeszerzés miatt azonban nem lehetetlen, hogy legalábbis ideiglenesen megszűnik a horvát vadászerő, és a magyar Gripeneknek kell besegíteniük.

Forszázzsal dolgozik az R-25-ös. A törzs alatt 800-as pótos.

Demózik az egyik új 17-es, három ajtón három gyorköteles ereszkedéssel. Kreatív gondolkodással le lehet rövidíteni az LZ expozíciós időt.

Zord 

Air Policing kottából, a nyájtól elkószlált MiG-29-es földre kényszerítése a nemzetközi ellenőrök szeme előtt. Ezt láthattuk ma Kecskeméten a "Minden napra egy delegáció" című folytatásos tragikomikum "Hogyan hátráltassuk az SzDRB hatékony munkavégzését" epizódjaként. Még mielőtt azonban a LégierőBlogger azt a szemrehányást kapná, hogy ismétcsak károgni tud, gyorsan hozzáteszi: paradicsomszemét nyitva tartva észlelni igyekezett a pozitívumokat is. 1. Meglepően sok helyi repülőgép volt a levegőben ma - 4xJAS, 3x29, 1xALCA, 2x26. 2. Épül-szépül a központi zóna. 3. A Gripenek egy (legalábbis számomra és itthon) újabb függesztmény-konfigurációval (két pótos)mutatkoztak. 4. Ugyanakkor cáfolhatatlan tudományos bizonyíték került elő, hogy a tábornoki kinevezés nem jár a biciklizés képességének elvesztésével - más hatások egyelőre óvatosan optimista hangulatú vizsgálat tárgyát képezik. 5. Ja, és benn lehettünk, jó helyről fotózhattunk. 6. Bárki intézte, az idő is jó volt.

A demonstráció céljára nem a keszit, hanem a napi kiképzési repüléseken részt vevő Gripen-géppárt használták fel. A 43-as kétülésesen szemből jól látszik a két darab  1100 literes pótos masszív mérete. Hogyismondjam, "a gép kissé emberesebben néz ki velük".  A háttérben a pusztulás virágai.

Az "elfogó géppár" együléses tagja, a 35-ös gurul, mögötte a defektort alaktó 29UB. Kérdéses, hogy elfogási feladatra a Litening-konténer használata célszerű-e. A nagy távolságú VID áll szemben a nyilvánvaló sebességi korlátozással. * Márpedig QRA-ban a korlátozás nem ildomos: a Gripenek első magyarországi éles elfogásukkor, áprilisban kis magasságban átlépték a hangsebességet. 

Kilián Nándor dandártábornok, kerékpáron közelítette meg a demonstráció helyísznét, a bázis város felőli végét. Milyen előjelnek vegyük ezt a frissen kinevezett bázisparancsnok jövőbeni teljesítménye szempontjából? Van-e ennek egyáltalán valami jelentősége? Mint a bevezetőben utaltam rá, a LégierőBlogger hajlik rá, hogy óvatos optimizmussal szemlélje ezt a mozzanatot (egyben szívesen veszi korábbi ezred- és bázisparancsnokok datált, biciklis képeit közlésre...)

A demonstráció közben folyt a normál üzem, itt az UZR-73-assal függesztett spec. festésű 11-es nagyvas lebegtet a hajtóművező hely vonalában.

Már földön a defektorok a 27-es UB-ban.

A 35-ös Gripen Liteninggel és két pótossal a 12-es pálya küszöbe előtt, az ATU-2-es majomfogó fölött. A háttérben az Il-28-as, mely jelenlétével szinte igazolóstempliként azonosítja a kecskeméti helyszínt. Tehetné ezt majd egyszer restaurálva is...

Számomra a nap hősei a defektor MiG-29-es hajózói voltak. Nehéz nem szimbolikusnak látni az általuk eljátszott szerepet, a legyőzöttek, a lekényszerítettek szerepét. De mégis, ők azok, akik "megfogyva bár, de törve nem", elbukva, de mindig feltápászkodva továbbra is repülik a típust, és védik az ország légterét, ahogy teszik azt 15 éve. Nekem, mint kívülállónak nehéz megérteni motivációjukat, egy magyarázatot találok csak: Szent Megszállottak ők, egy kiirtott lovagrend utolsó túlélői, akiknek neve a magyar katonai repüléstörténet arany lapjaira kívánkozik, a tragikus, de felemelő históriák közé.

Zord

Haslövések napja

A jó spotter akkor is kimegy a tengelybe, ha egyébként bemehet a reptérre. Kedden is követtük ezt az elvet, és néhány bejövetelt sikerült meglőni a meglehetősen aktív üzemnapon. Itt a 31-es együléses jön be.

A keddi nap egyedül a 35-ösön volt Litening, melynek "kancsalsága" itt is nyilvánvaló. * Ehelyütt korrigálom fenti súlyos tévedésem, miszerint a pod függesztése sebességkorláttal jár. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy sem g, sem alfa, sem v limitet nem okoz a konténer, így legfeljebb annyiban akadályozza az elfogási feladatot, hogy nagyobb a gép ellenállása és súlya. Az igazság az, hogy a 16-osból indultam ki, bár ott a függesztési pontok jóval véznábbak, mint a Gripennél, ahol tulajdonképpen rendes pilonra megy fel a Litening. 

Ezen az utánlövésen jól érzékelhető a masszív 1100 literes póttartályok relatív mérete a törzskeresztmetszthez képest.

Három gépes MiG-29-es üzem elég ritka manapság...itt a 11-es jön be UZR-73-assal, R-27 súlymakettel és pótossal. A nagyvas, ahogy mi szeretjük!

Haslövés az ALCA-ról is, mely a múlt hétvégén otthon járt, és Caslavban bemutatót tartott. Teljes csend honol a HM-ben mind az ALCA, mind a Gripen-program kibővítési projektekről. Nem tennék rá sok pénzt hogy a Bajnai-kormány lépni fog a választások előtt.

Kitartás a végsőkig. Ancsa a fájnelen. A lengyelek kivonták az év elején (C-295-öseik mellé megkapták Herculeseiket), a csehek döntöttek a C-295-ről, ahogy a szlovákok is az C-27J-ről. Románia, Bulgária, Litvánia korábban döntött a Spartanról. Az utóbbi kettő már üzemelteti is.

Vadászaink alulnézetben

Tanulmány a Gripen hasáról.

A 10-es berepülése során továbbmegy. Az orrfutó még nincs teljesen a helyén, a főfutó burkolólemezei sem záródtak még be teljesen. Érdekesség, hogy átlátni a kopoltyúkon.

A cseh haderő 211. repülőszázadának települt állománya május elseje óta – hazai kötelezettségeinek teljesítésével párhuzamosan – őrzi a NATO-szövetséges balti köztársaságok légterét is a litvániai Siauliaiból a NATINADS keretében. Szombaton honi bázisukon, Caslavban jártunk ismét Devil és Stonefort kollégákkal, ahol a külföldi szerepvállalás ellenére sem okozott gondot sikeres, több tízezres nagyságrendű tömeget vonzó, ingyenes nyílt napot rendezni – mint az megszokott már évek óta.

Nem először írok róluk és nem is utoljára, ami természetes, hiszen nincs más, akikhez igazságosabban mérhetnénk saját nagysebességű (vadász)erőnk helyzetét és az azzal kapcsolatos döntéseket.

Bár már leírtam bejegyzésekben és kommentárokban egyaránt, de azúttal megismétlem. A jelenlegi magyar Gripen-program egyetlen reális célkitűzése a hazai bázisú és az Európán belül korlátozott időtartamra telepíthető légtérvédelmi készültségi szolgálat biztosítása. Ennek kell minden erőforrást alárendelni és elérésének szolgálatába állítani.

A logika azt diktálná, hogy ha a csehek 2005-ben kapták meg a gépeiket, és 2009-ben mentek a Baltikumba, akkor a magyarok, akik 2006-ban kapták meg a Gripeneket, 2010-ben menjenek. Nincs róla szó, hogy így lenne, január elsejétől a hazai készültségi szolgálat teljes átvétele van napirenden, illetve a szlovéniai és horvátországi „bedolgozás” (ez utóbbi hosszabb távon is feladat lehet, ha további késedelmet szenved a MiG-21-esek leváltása). 

Ennek kapcsán élne egy felvetéssel is a LégierőBlogger: nem lenne-e érdemes megvizsgálni, hogy e két ország légterének (vagy részének) védelme érdekében bizonyos „előretolt település” fokozná a hatékonyságot? Arra gondolok, hogy a magyar felelősségvállalás időszakában a készültség nem feltétlenül Kecskemétről dolgozna, hanem közelebb a AOR-hez. Ha egy külön géppárt allokálnak a feladatra, akkor Szlovénia vagy Horvátország megfelelő repülőterére. Ha ez nem lehetséges, és „a” keszi géppárral kell megoldani a feladatot, akkor nem marad más hátra, mint Taszár, Sámellék, vagy Pécs. 

Az elfogás fizikája szempontjából nyilvánvalóak az előnyök, az a 150-200 kilométer nem mindegy semelyik vadásztípusnak, így a Gripennek sem. Az országon belüli civil repülőtérre település gyakorlása esetleges külföldi missziók előtt sem utolsó szempont. 

Nyilvánvaló, hogy a szervezési kérdések jelentik a legnagyobb problémát túlbürokratizált hazánkban, s ez az, ami az öncenzúra miatt még azelőtt megölheti ezt a gondolatot, hogy hivatalosan felvetnék. „Nem lehet éles fegyverzetű gép civli repülőtéren!”, „Hogyan vigyázunk a Gripenre Kecskeméten kívül?” ilyen és ehhez hasonló gondolatok azok, melyekkel gyanúm szerint nem tud a rendszer mit kezdeni.

Meggyőződésem, hogy ilyen dolgokkal kellene inkább foglalkozni a szűkös erőforrásokból, semmint díszelgések, demók, és a Nevetséges Irány. A vadászerő hazai és külföldi, NATO-színtű fokozott „láthatósága” valós feladat végrehajtása közben – a LégierőBlogger szerint ez a jó cél.

Zord