Air Power Blog

Együléses Block 52+ az illeszkedő, valamint a törzs alatti ledobható póttartályokkal gurul a végső ellenőrzés felé, a 29-es pálya várópontjára. A csapásmérő és felderítő feladatokat általában ebben a konfigurációban repülik a lengyelek. Bár sajnos nem láthattuk, a 10. század specialitása a Goodrich DB-110-es felderítő rendszerével szerelt konténer (beszerezve hét darab) is.  

Ha valaki az Egyesült Államokban tanulta a szakmát, az bizony meglátszik az egóján, fellépésén - és ez valljuk meg, sokaknak nem tetszik idehaza, ahogy semmi, ami Amerikával kapcsolatos. De ha elmondom a Lengyel Légierő 10. századának (32. légibázis, Łask) parancsnokáról, Dariusz "Melin" Malinowski alezredesről (aki korábban MiG-21-es hajózó volt), hogy az alatt a négy év alatt, amióta F-16-ost repül, több mint 800 órát gyűjtött be, és 12 pilótája az elmúlt évben 180-200 óra között töltött a levegőben, akkor zsigeri Amerika-ellenes érzelmeink teljesen irrelevánsakká válnak. A lengyelek és szállítóik komolyan vették a nyugati típusváltást, és ez meglátszik, bármerre is menjen az ember a harmadik F-16-os századuknak otthont adó bázison, mely nem messze fekszik Łództól, a helyi szokásoknak megfelelően egy erdő közepén.

Lengyel műszaki bal kezében a féktuskókkal, jobb kezében pedig a transzponder és interrogátor (lásd fönn a madárszeletelőket) tesztelésére használt APM-424(V)3 ellenőrző berendezéssel a négy gépes "go" távozása után.

A 4066-os együléses az egyik időszakos hangárban. A 10. századnak 16 gépe van, a munkák folyamatosak, a műszaki állomány feltöltött, az elvándorlás a program kezdete óta egy-két fő volt. A századparancsnok szerint egyszerűen nem szabad olyan emberekkel dolgozni, akik nincsenek oda meg vissza a ténytől, hogy F-16-ost üzemeltethetnek. A személyi kiválasztásba közvetlen beleszólása van, azaz az F-16-os program vezető beosztású tagjai "csemegézhetnek" a kihozatalból. 

A szimulátor épülete éppolyan, mint Poznan-Krzesinyben, de a többi új épület is azonos kaptafára épült a két, F-16-ost üzemeltető lengyel repülőtéren. 

A 4087-es kétüléses konformál tartályokkal a hangár előtt az elmaradhatatlan CATM-9X imitátorral. A légellenállás, a (nem túl jelentős) túlterhelési korlátozások, valamint CFT-k ledobhatatlansága miatt kifejezett A-A feladatra így nem mennek.

A kettes számú konfiguráció a szokásos szárny alatti 370 gallonosokkal. Ezeket le lehet dobni légiharcban, így ez a vadászfeladatok függesztmény-variációja.

9X gyakorló az jobb külső tartón. Lengyelország hagyományos Sidewindert nem is vett, csak a vektoros/HOBS-os legutolsó változatot. Ellentétben a poznaniakkal, a 10. század azonban még nem használja a JHMCS-sisakokat. 

Precíziós fegyverirányítás és elektronikai hadviselés: Pantera konténer (AN/AAQ-33), és az AN/ALQ-211-es EH-rendszer mellső zavaróantennája a szívócsatona oldalán és alján.

A 4069-es számú lengyel gép volt a "sweet sixteen" 4400. példánya. A makett az új torony előtt díszeleg.

"Vadul vezetik" ezt a példányt a reptér felett.

Zord

A Lengyel Légierőnél ezen a héten tett túra szerdai állomásán, Powidzban az egykori Szu-22 és leendő Hercules-bázis bontakozott ki. {A reptér, azaz 33. légibázis ismerős lehet a NATO Air Meet 2003 magyar résztvevőinek, akik Poznan-Krzesiny fogadóképtelensége miatt ide kényszerültek leszállni MiG-29-essel (szegény Gege is, Isten nyugosztalja)}.

A jelen pillanatban még egyetlen lengyel Hercules, az 1501-es a powidzi apronon. Képletes és valódi értelemben is öszvér gép.

A helyi 14. szállítószázad tervei egyszóval nagyívűek. Megtudtuk, hogy nem öt, hanem összesen nyolc Herculesük lesz. Ebből eddig egy öszvér gép érkezett meg (melyet a radomi són be is mutattak); a lengyel gépek C-130E-k, melyeknek centroplánját tárolt, keveset repült Bravo változatokból nyerték, műszerezettségük pedig megfelel az amerikai légierő kései Hotel változatainak, beleértve az indításjelőt is, bár az APR-39 besugárzásjelző inkább Marine Corps és a mentőalakulatok sajátja). De miért nyolc? Azért, mert az eredeti program csúszást szenved, amire kompenzációképpen az amerikaiak három ramsteini Echo-t adnak bérbe rövidesen három évre. Ennek lejártával a tervek szerint - darabonként 2 millió dollárért - ezek is a Lengyel Légierő állományába kerülnek, s közben az eredetileg megrendelt gépek is beérkeznek. A C-295-ösök mellé így egy nagyobb teljesítményű szállítótípus is kerül Lengyelországba, ami ténylegesen megkönnyíti a missziók (immár elsősorban Afganisztán) kiszolgálását. Csendben jegyzem meg, hogy Powidzban annak ellenére nem voltak jó véleménnyel a pápai SAC-programról, hogy annak Lengyelország is a tagja. Beszélgetőpartnereink egyértelművé tették, hogy szerintük ez  amolyan "alibi", hiszen három C-17-essel lehetetlenség lesz nemzeti igényeket rugalmasan kielégíteni.

Egy az egyben amerikai konfigurációjú Hercules pilótafülke.

A személyzet repesz- és lövedékvédelméről kevlár-panelek gondoskodnak a pilótafülke oldalán és elején éppúgy, mint a tehertér egyes részein.

Kilátás a Hercules tetejéről.

 Az An-28-as örökösének máig hasznát veszi a Lengyel Légierő. 

Könnyű szállító feladatokra az M28 Bryzát repüli a század, bár ez a hermetizáció nélküli típus tényleg csak országon belüli feladatokra használható, például futárkodni, vagy ugratni.

Kétüléses Szu-22-es törzse bakon, készülődés az elszállításra.

A bázison egykor üzemelő típus példányait épp ottjártunkkor szedték szét a WZL2 üzem emberei elszállításhoz, múzeumbe, más kiállításra, oktatópéldánynak, illetve alkatrésznek a swidwini és a miroslawieczi gépek levegőben tartásához.  

A Lengyel Légierőben egyedül Powidzban, két század állományában repült Szu-20MK 1974 és 1997 (!) között. A típussal repült 84 hajózó neve a torony mellett megőrzött példány előtti emléktáblán olvasható, köztük a 74-ben, 76-ban, 78-ban és 95-ben katasztrófát  szenvedettek.

Zord

A Lengyel Légierő őszi bázistúrájának második napján Swidwinbe, a 21. légibázisra léphettünk be, ahol elsősorban a 40. harcászati repülőszázad egy üzemnapját tekinthettük meg. Egyedül egykori VSZ-üzemeltetői közül Lengyelország tartotta rendszerben a típust, aminek oka egyértelműen abban rejlik, hogy egy relatíve sokoldalú csapásmérő repülőgépet jelentős számban akartak biztosítani az "elképzelhetetlen" (orosz) szcenárióra.

Nyolc gépet húztak ki a zónába, mind repült. No comment...

Jelen állás szerint 2011-12-ig maradnak, amikorra az F-16-osok teljes képességspektrummal rendszerbe állnak, és kiváltják a Szuhojt, ezt a lenyűgöző vasalót. A típuson repülő alakulatok (elsősorban a 40.elt) valószínűleg az új sugárhajtású gépeket kapják majd meg (legyenek azok korszerűsített finn Hawk-ok, vagy dél-koreai T-50-esek).

Fegyverzeti bemutató az egyik örökség fedezékben (melyeket máig használják). A teljes Szu-22-arzenál ki volt pakolva, a radar elleni rakétáktól eltekintve.

Több gép a lőtérre ment (Poznanban éppen egy demonstráció zajlott), egyenként két OFAB-100-120 bombával.

Nem okozott gondot a hangfogó domról történő fotózás engedélyezése sem  a kísérőknek. A képi lehetőségekben nem volt korlátozás, de információk tekintetében szűkszavúak a lengyelek. Itt még olyan érzése van az embernek, hogy hisznek benne: meg kell tartani maguknak az információt.

Három gép gurul a pályára, az első már átesett a "végső ellenőrzésen". A 800/1200 literes pótosok kötelező felszerelésnek számítanak.

Az időszakos hangár sem volt tiltott terület a fotósok számára, a galériáról szép "kilátás" nyílt az AL-21-esek cseréjéhez széthúzott Szuhojokkal.

Felszállás, háttérben egy nyitott fedezék és a Radwar cég közelkörzeti radarja (létezik mobil, vadászrávezető változat is), mely minden lengyel katonai reptér köztelező kelléke.

Oszolj a reptér felett. Jól láthatóak még ezen a kicsi képen is az UZR-ek.

Leszállás, szép színes fékernyővel. A kigurulási úthossz átlagosan 1300 méter.

Zord