Air Power Blog

Lengyelországról nem először ír a Légierő Blog és remélhetőleg nem is utoljára. Ezúttal sem a negatív minősítéstől fog hemzsegni ez a bejegyzés, inkább szembesítésről. Legyen szó arról, hogy a Nyeva napjainkig (a modernizáció újabb fázisával 2020-ig!) rendszerben tartható, nem rohasztás után szétvágandó, a Sztrelákat el is lehet lőni kiképzési céllal, és nem amerikai pénzből/nyomásra szétszerelendő, mint potenciális terrorfegyver. A Parolból lehet nemzeti IFF-et kialakítani, nemcsak "gondolkozni" ezen, a ZU-t felrakni teherautó platójára a csöves légvédelem teljes eliminálása helyett. A nagymúltú hazai lőteret megtartani a drága ciprusi, németországi és csehországi (vagy éppen lengyelországi) VSHORAD-lövészetek helyett. És végül, de nem utolsó sorban, lehet munkájukhoz értő, alapvető viselkedési normákat betartani tudó, angolul beszélő sajtótiszteket képezni, akik elősegítik a rájuk bízott szakírók munkáját. Pillanatfelvételek Usztkáról, a Lengyel Légierő Központi Lőteréről, az Anakonda 10 gyakorlatról.  

Repül az 5V27U rakéta. Az első fokozat, kinyílt vezérsíkokkal még a helyén van.

P-18, a lengyel nemzeti azonosítási rendszer kiszolgálására átépített 1L22 Parol, és az ex-scudos MAZ-ra telepített UNV-UNK (a kabinok és járművek álcaháló alatt).

A Newa-SC irányítórendszer antennája, a T-55-ös alvázra telepített négyes indító, és az eredeti PR-14-es TZM.

Két éles rakéta a magyar szem számára szokatlan környezetben lévő 5P73 indítóberendezésen.

Útjára indul az egyik rakéta. A LégierőBlogger ma szembesült élete legnehezebb fotózási feladatával, és 33 százalékot hozott, amit itt közöl. A legfelső kép az egyik elvétett indítási pillanatot követő "utánlövésből" született.

A rakétaosztályoknak közeli légvédelem dukál, melyek lövészetét harcászatilag reprezentatív módon oldották meg a lengyelek Sztrela-2M MANPADS-al...

...és STAR teherautó platójára telepített legvédelmi nehézgéppuskával.

A szomszéd dolgozik.

Egy másik tüzelőállásból indított 5V27-es az első fokozat leválása utáni pillanatban. Látszik, hogyan szakadnak le a kinyíló vezérsíkok az önmagában már aerodinamikailag instabil, "repképtelen" testről.

Zord

Jó ideje először vett részt orosz vadászgép az ukrán repülőnapon/kiállításon, ezúttal Anatolij Kvocsur sokat módosított tesztgépével, a kétüléses 597-essel érkezett Gosztomelba. A kétoldalú kapcsolatok változásának, a kebelen belülre való visszatérésnek keresve sem lehet jobb szimbólumot találni.

Elrugaszkodik a Szu-27PU a betontól, előtérben a litván bejegyzésű Baltic Bees műrepülő csapat L-39-ese várakozik (akik valamiért tudnak régi Albatrosszal repülni...)

Piros-fehér has...

...kék-fehér hát.

A bemutató közben a két hajtómű forszázslángjának színe következesen eltért egymástól. AL-31-szakértő(k) hozzászólása szükségeltetik!

Némi pára is előfordult.

Ez nem az, aminek látszik.

Földetérés dolgozó füstgenerátorral.

A Szu-27-esnek (és az F-15-ösnek) márkajele a nagy állásszögű fékező kigurulás és a jellegzetes, törzsközéprész-féklap együttes alkalmazása a kifutási úthossz csökkentésére.

A gép orra még fönn, a féklap elindult befelé. Köszönjük, goszpogyin Kvocsur!

Zord

A héten rendezték meg az Aviaszvit ukrán repülőgépipari kiállítás idei kiadását az Antonov tervezőiroda Kijev melletti Gosztomelben lévő repülőterén. A posztszovjet gyötrelmeket hűen tükröző helyszínt egyetlen nagy kérdés lengte körül ezúttal: most, hogy Ukrajna visszatérni látszik az orosz impérium keretein belülre, teremhet-e babér a nagy múltú Antonovnak, avagy lesz-e az orosz légierőnek An-70-ese? Paradox módon az egyetlen példány hiánya a kiállításon pozitív jelzés lehet, hiszen a tetszhalott program felélesztésének részeként most folyik modernizációja, mely utat nyithat a döntést megelőző próbákhoz. Egy biztos: ha az oroszok belátható időn belül gondoskodni akarnak szállítóflottájuk megújulásáról, sok alternatívájuk nincs, hacsak nem akarnak Herculest, C-17-est, esetleg A400M-et venni...

Amíg újra felbukkan, a LégierőBloggernek meg kellett elégednie Antonovék más madaraival, nagy duzzogva.

Földet érésük után röviddel egy Kijev közeli repülőklub ejtőernyősei lenyűgözve szemlélik az An-124-es felszállását.

Ritkán látni egy ilyen jószág hátát...

Talán ez a festés teszi, de ebből a szögből különösen "galaxys" a 124-es...

...meg ebből is. A rövid bemutató alatt (lényegében egy szűk iskolakör) végig nyitva volt a futómű. Hiába, itt a vegetálás van napirenden.

Ráfordulás a tengelyre.

Kigurulás földet érés után. A háttérben egy hatgépes vontatóprodukció résztvevői, Blanik vitorlák sorakoznak.

Visszagurulás a használt iránnyal szemben a betonon.

A párhuzamos gurulóútra visszatért óriásgép mögött már az An-148-100B gurul felszálláshoz.

Elemelkedőben a 148-as: lehet-e belőle Tu-134-es, illetve Jak-42-es pótlék? (a háttérben egy DOSZAAF sárga-vörös festésű Wilga gubbaszt a pálya túloldalán a fűben)

A STOL-hírnök: egy An-74T bemutatója, meredek emelkedéssel.

Nyílik a Ruszlán orra a látogatók számára, akik több tízezeres létszámban árasztották el a borongós, fázós idő ellenére Gosztomelt szombaton.

Történelem és méretkülönbségek: An-22 Anteusz és egy AN-26-os, háttérben pedig egy An-140-es, mely Iránban lehet elterjedt típus idővel Iran 140 jelzéssel.

Roncsok és a kannibalizmus áldozatai a repüléstörténet egyik legrangosabb műhelyének telepén. A szerencse forgandó, az biztos, főleg ha forgatják...

Zord

Ps: Egy ilyen értékű létesítmény fokozott védelmet érdemel. Kijev körül még mindig aktív a lérak készültség, ennek egyik osztálya, azaz 30N6 tűzvezető lokátora látható a képen 40V6 árbócon.