Ma éppen ötven éve, hogy vízre bocsátották Newport Newsban az Enterprise repülőgép-hordozót, kategóriájában az első nukleáris üzemű hajót, melynek a tervek szerint 2012-ben kerül sor a kivonására. Hogy miért ír erről a LégierőBlogger?
Az Enterprise szemből, a horgonyzóhelyen. Ez a felépítmény már nem az eredeti, a jellegzetes "sisakkal".
Azért, mert jól példázza, hogy egy haditechnikai eszköz/rendszer/platform milyen hosszú élettartamú, hány kormányon, védelmi felülvizsgálaton és világpolitikai fordulaton keresztül is szolgálatban marad. És ez a tendencia folytatódik, természetesen nemcsak a hadihajók, hanem a repülőgépek és más eszközkategóriák terén is.
Az olyan irodalmi szóhasználat, mint acélmonstrum vagy acélsziget teljességgel indokolt. 300 méternyi amerikai szuverenitás bárhol a világon.
Téves tehát az a szemlélet, mely a katonai stratégiák és más nagypolitikai alkotmányok mellett futottak még kategóriába sorolja a haditechnikát. A "vas" igenis meghatározza a lehetőségeket, míg világ a világ, és ezzel a gondolattal minden valamit magára adó politikai döntéshozatal jobb, ha megbarátkozik. Aki manapság öt, vagy éppen 17 évente felrázza, kidobja, fűre húzza, lerohasztja haditechnikáját, a reá épülő fegyvernemeket és kultúrákat, önnön biztonságának alapjait rengeti meg.
A hadrendi szám izzókból kirakva. Alul a CIWS Phalanx rendszer, jobbra felül pedig a RIM-7/RIM-162 rakéták elektrooptikai csatornával kiegészített célmegvilágító lokátora.
Mert egy éjjel összeülünk, és - mondjuk copy-paste módszerrel - összedobunk egy nemzeti biztonsági stratégiát, de ahhoz súlyos évek kellenek, míg hadrafoghatóvá válik új technikán egy repülőszázad, vagy akármi.
A hajó hátulról, a kikötői látogatáshoz a tathoz illesztett pontonnal. Háttérben Split.
Akárhogy is van, az úttörő Enterprise, és Nimitz-osztálybeli utódai haditechnikai eszközként egy korszakot szimbolizálnak: az "amerikai évszázad" második felét, a csúcsra vezető utat. Nem férhet hozzá kétség, hogy öt évtizeddel a háta mögött, és még hátralevő két, féléves harci fordulójával a "Vállalkozás" megszolgálja a ráfordítást.
Éjjeli kép a CVN-65-ösről.
Zord
Néhány további érdekesebb felvétel. Itt a hordozó Sea Sparrow/Evolved Sea Sparrow Missile (ESSM) indítói (Mk 29).
Az egyik Sea Sparrow indító helyett az Enterprise is megkapta a RIM-116 Rolling Airframe Missile (RAM) csomagot (Mk 114). Érdemes egy pillantást vetni a platform rugalmas, sodronyos rögzítésére. 
A passzív védelem is fontos. Itt az SLQ-32(V)4 elektronikai hadviselési rendszer antennái láthatóak.
A kapus. Ha egy fenyegetést a CIWS Phalanxnak kell kezelnie, akkor valaki nagyon ügyes volt...
APG-65-ör radaron dolgoznak a technikusok. Ezen a lokátoron nem voltak IFF-antenna dipólok, a típus korszerűsítése során madárszeletelő APX-113-ast kapott.
Ugyanolyan lokátor, de egy blokkjától megfosztva. Ezen a 18-ason már van utólag beszerelt IFF (lásd a 402-es szám felett).
A lokátor visszagördült a helyére, pillantás a réssugárzós síkantenna hátára, a tápvonalak bonyolult, agyrémbe illő labirintusára. Lent szervízkocsin a kiszerelt M61-es ágyú.
Ui: A képek a hajó 2006 májusi horvátországi látogatásán készültek.
