Air Power Blog

Három éve működik a Nehéz Szállító Ezred (HAW) Pápán. Mindenki örül és büszke. Sajnos, én nem tartozom közéjük, mert egy olyan protoprojektet látok benne, ami: 1. a haderők nemzetköziesítését célozza (brrrrr), 2: a gyakorlati tartalom mellett és felett politikai célú a térségi amerikai jelenlét biztosítása érdekében, 3: léte és működése a magyar nemzeti szállítóképesség példátlan hanyatlásával (már csak két Ancsa, no Malév) egy időben bontakozik ki. Mindez persze nem gátol meg abban, hogy gratuláljak az alakulatnak, különösen magyar tagjainak és minden magyarnak, aki szakmailag közreműködött a SAC-programban. Ők tették a dolgukat, nem így a "magyar" kormányok.

A negyedik "nehéz szállító".

A HAW-pk hölgykoszorúban vágja fel a születésnapi tortát.

Így osztozik a SAC 12 tagállama a repórákon.

Lukács Viktor főhadnagy, a HAW egyetlen magyar pilótája, 12000 lábon a SAC02 jobb ülésében.

Dolgoznak az F117-es hajtóművek a bal szárny alatt. Kilátás a gép teherteréből lényegében nulla.

Három AN/ALE-47-es csapdaszóró a bal főfutóakna előtti áramvonalazó lemezbe süllyesztve, többek között MJU-51A/B és MJU-53/B infracsapdákkal. Hiába, "színültig" volt a gép VIP-ekkel, s az ördög nem alszik. De bármennyire zsíros, szimbolikus célpont is egy SAC C-17-es, három év nem volt elég arra, hogy pótolva a mulasztást, legalább egy DIRCM-toronnyal felszereljék a gépeket. Még az előbeépítések sincsenek meg.

Ottjártunkkor a HAW hadrafoghatósága 66 százalék volt. A SAC01-on időszakos munkák folytak, melyek hossza indokolta egyes szenzorok, nyílások fokozott védelmét.

Zord

Térségünkben Csehország, Magyarország és Lengyelország után úgy tűnik Szlovákia is belép az aktív lokátoros, látótávolságon túli (BVR) légiharcrakéták fémjelezte klubba. Az orosz KTRV rakétaipari egyesülés 2011-es eredménykimutatása szerint Vimpel részlege 8,7 millió dolláros szerződéssel rendelkezik Szlovákiában RVV AE (azaz R-77, AA-12 Adder) rakétákra. Mivel ennek egyelőre nincs szlovákiai megerősítése, az információt kéretik óvatosan kezelni! Hogy is szoktuk mondani? Ha majd ott lóg a korszerűsített MiG-29AS gépek szárnya alatt Szliácson, el is hisszük.

Addig is, egy kis gyors montázs, felségjelzéssel, századjelvénnyel és kérdőjellel.

Zord

Lehet, hogy úgy tűnik, hogy túlzottan lelkesedem a könnyű harci gépek iránt (lásd JF-17 és T-50 témájú írásaim), de van egy olyan érzésem, hogy hosszú érési folyamat után az orosz Jak-130 (és persze a M346-os bérmunka) is meg fogja találni helyét ilyen szerepkörben a piacon. Ebből kiindulva úgy döntöttem, hogy megosztom pár, múlt héten a típusról készült fotográfiámat itt.

Orsó közben a hátát mutatja. Jól látható, hogy a hátsó ülésben ülő, narancssárga ruhás hajózó keze a boton és a gázkaron van. A törővégi konténerekben két ASzO kazetta van elhelyezve.

Hasa, húzott forduló közben: a műrepülés a kategóriához és 2xR-73 makett, 2xB13 rakérakonténer, 2xpótos függesztményhez képest eléggé dinamikus volt. Bár fegyverrendszere hiányos (radar egyelőre nincs), a típus már így ahogy van alkalmas a könnyű támadó feladatra.

Hogy a hétfői bemutatót a hátsó ülésből repülték, az is alátámasztja, hogy a leszállás előtti fordulónak épp  kilebegtetés előtt lett vége. Bár a Jakból nem rossz a kilátás, ilyen megközelítés esetén oldalra nézve végig szemmel tartható a földetérés tervezett helye. Régi trükk (a narancsárga ruhás másnap elöl ült, korábban rá is fordult az irányra).

Zord