Ma ismét - ezúttal javarészt UAV-okra hangszerelve - megrendezésre került a Repüléstudományi Konferencia az egykori SZRFK-n (a mai rövidítést aligha célszerű megjegyezni, a történelmi tapasztalat szerint ugyanis meg fog változni - egyébként meg addig jó, amíg változik, mert az azt jelenti, hogy létezik). A rendezvény a magyar "légierő közösség" legfontosabb nyílt szakmai összejövetele, hogy új mondjam, "a" konferenciája. A mai nehéz időkben egyre nagyobb szükség is van az ilyen összejövetelekre, egymás megismerésére, eszmecserékre: a szakmai tudatosság és láthatóság fenntartása, javítása a túlélőképesség növelésének, az érdekérvényesítésnek az eszköze lehet. A konferenciára ugyan évente kerül sor, de ahhoz kapcsolódva, a Magyar Hadtudományi Társaság újjáéledő légierő-szekciójában havonta van lehetőség a témák ízlelgetésére, megvitatására, az előadói képesség próbára tételére, vagy egyszerűen csak ötletek merítésére, amire ezúton is bátorkodok bátorítani mindenkit, aki hisz a hazai légierő jövőjében, és tenni kíván érte, még ha csak gyűszűnyit is. Mert a mottó az: "Hogy ha nem mi, akkor ki?"
Figyelem a nagyelőadóban a plenáris ülésen. Ezúttal a kritikus infrastruktúravédelmi kutatások címén sikerült a szervezőknek támogatást szerezniük.
Érdekes előadás a légierő alkalmazás szekcióban. Horváth József örgy: A repülés elektronikai zavarása.
Az elhivatottak csoportképe a magyar katonai repülőszakemberek Alma Matere előtt.
Zord
PS: Hogy miért kell hallatni a hangunkat? Hát azért, hogy a szakma nélkül ne lehessen olyan döntéseket meghozni, mint a szerényen, de jó helyen és jól működő szolnoki repülőmúzeum felforgatása, ami rövidesen kezdetét veszi Abszurdisztán történetének újabb apró, de a közösségünk számára fájdalmas mozzanataként.
Csendélet "inváziós" festésű MiG-15-el, Szu-22M3-al és KKR felderítő konténerrel. Kiállítási tárgyak autentikus környezetben, egy működő repülőtér tőszomszédságában. Talán többet nem is kell mondani, hogy alátámasszuk, miért is vannak ott jó helyen a gépek, ahol most vannak.
