Air Power Blog

A modern magyar légierő-történet meghatározó típuscsaládja volt, 39 év szolgálati idővel. Bő 13 éve, hogy kivonták. Mint minden VSZ, illetve szovjet haditechnikai témának, a MiG-21-esnek (és közösségének) is a mellőzés, elhallgatás jutott osztályrészül az illetékes-hivatalos szervek részéről. De most talán megtörik a jég: a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) konferenciát rendez „A MiG-21-es vadászgép a magyar haderőben”  címmel. Előre is köszönet érte mindazoknak (információim szerint mindenekelőtt Germuska Pál úrnak) akik ezt elérték! Mert éppen itt az ideje, hogy a hidegháborús témakör elfoglalja méltó, méghozzá előkelő helyét a magyar hadtörténelemben, tárgyi emlékei intézményi megbecsülést nyerjenek, forrásait pedig szakavatott, hivatásos (ha úgy tetszik, közpénzből finanszírozott) kutatók vegyék "kezelésbe". Elmondhatatlanul sok a restancia, de azt már tudjuk, hogy ebből november 8-án egy konferenciányi legalább le lesz dolgozva.  

A kép illusztráció: a zamárdi haditechnikai "gyűjteményt" is gazdagítja egy 21-es, az 51-es bisz 75AP. 

És itt a meghívó is:

Zord

A Magyar Honvédség tűztámogató palettájának és -volumenének összezsugorításáról aligha kell számvetést adni a LégierőBlog rendszeres olvasóinak, a honvédelem ügyét reményvesztve követőknek. Az Őszi Össztűz kapcsán harcászati helyzetbe ágyazva megmutatta magát (a szinte a teljes) maradék, a 152-es vontatott tarackoktól az önjáró páncéltörő rakétakomplexumokon át a harcászati repülőgépekig...és akkor itt álljunk meg egy (pár) szóra. Történt ami történt, az idő kerekét visszaforgatni nem lehet és sok esetben a technikai-pénzügyi realitás sem teszi lehetővé elvesztett eszközök visszaállítását vagy pótlását; ellenben a létező képességpotenciálok ki nem használása egyenesen BŰN. Ha tetszik ez egyes haderőnemi, fegyvernemi sovinisztáknak, "merjünk kicsik lenni" típusú HM-döntéshozóknak, ha nem, az MH-ban jelen pillanatban a (még) működő eszközrendszerek közül a Gripen rendelkezik a legnagyobb tűztámogatási potenciállal, ráadásul egy harcászati repülőgép-platform jelentette nagyfokú flexibilitás-mobilitás mellett. Az igény felmerülésétől, illetve a feladatszabástól számítva rövid időn belül, nagy tűzerővel, nagyfokú precizitással képes...lenne, ha vennének hozzá fegyverzetet. És egy valamit szögezzünk le: aki a típus tegnap látott 27-es ágyújára úgy tekint, mint a kérdés megoldására, annak elmentek otthonról, de nagyon...

A magyar harci repülőgép földi célok elleni fegyverzete, működés közben, 2013-ban. 3 milliméter híján majdnem ugyanott van, mint a Puma-ősök Messzerei 1944-45-ben...azokban ugyanis harmincas volt. 

Ahogy a LégierőBlogger többször is javasolta, a jelenlegi szűkös anyagi lehetőségek közepette tökéletesen elég lenne elkezdeni a NATO alapvető bombafegyverzetével, az ötszáz fontos (227kg) Mark 82-essel. Később, ha lesz több pénz, kihasználva a fegyver modularitását, lehet hozzá irányított kitet (lézeres, műholdas) venni. Ez az egyszerű, olcsó lépés óriási képességnövekedést jelentene a jelenlegi, poszt-Mi-24-es, poszt-pécsi tüzérdandár helyzethez képest. Arról nem is beszélünk, hogy a Gripen bombái nemcsak tűztámogatásra használhatók, hanem a repülőgép hatósugarán belül, bármilyen célpont elleni csapásmérésre. Más megközelítésben, ezzel tulajdonképpen helyreállna a MiG-29-esek kivonásával elveszett képesség, hiszen a Gripennel ellentétben azokhoz volt rendszeresítve bombafegyverzet. Megint más megközelítésben a százmilliárdos beszerzési programba foglalt jelentős levegő-föld potenciál egy néhány tíz milliós beszerzés elmulasztása miatt nincs kihasználva.

Tévedés ne essék, a forgószárnyas tűztámogató képességet is helyre kell állítani, és ennek hangsúlyos szerepet kell kapnia a helikopterbeszerzési programban. Hasonlóképpen, az szf. tűztámogató képességet is modernizálni kell. De a Gripen esetében egy létező platformot, létező-fejlődő kiképzettséget már csak ki kell egészíteni fegyverzettel, hogy valós képesség jöjjön létre. Erre mondják azt Nyugaton, hogy "low hanging fruit". Csak "fel kell nyúlni" és leszedni...

D-20-as tarack lövészet közben. Háttérben a Mórocz-tető előterében lévő célterület.

Ösztűz! Ezen a képen három gránát is megszámolható.

Becsapódás, uszkve hét kilométerre.

Tüzelőállást foglal az egyik BRDM-2 alvázra telepített Konkursz páncéltörő rakétarendszer, azaz 9P148-as a harcrend bal szárnyán.

Nyílik az indító, ezen a járművön négy 9M113 rakétával.

Indul a rakéta, melynek az irányítása a farokrészen elhelyezett jelzőfény és az irányzóvonal félautomatikus egyeztetésén alapszik. 

Találat. A Konkursz 4 kilométerig hatásos, itt a cél kb. feleannyi távolságban volt (9 másodperces kirepülési idő, v~200m/s).

Manővert követően itt már a jobbszárnyon dolgozik a Konkursz. Az indítócsőből jellegzetes lángok csapnak fel, a rakéta már úton a kép bal felső sarkában.

A katasztrofális helikopterhelyzet miatt forgószárnyasoktól immár nem remélhet tűztámogatást a honvédség. Nemcsak a Mi-24-es elsunnyogott kivonásáról van szó, hanem arról is, hogy a tragikusan alacsony hadrafoghatóság miatt már arra sincsen gép, hogy UB-16/32 vagy B8M konténerekből Sz-5 vagy Sz-8 rakétákat indítsanak a szállítók egy Őszi Össztűzhöz hasonló gyakorlaton. Azért nem maradtunk forgószárnyas nélkül tegnap sem, itt a "többfeladatú" ex-iraki 6215-ös, amint egyszerre sok mindennek megfelel. 

Zord

Csütörtökön Pardubicében bemutatták azt a csatoló eszközt, ami lehetővé teszi a közös felelősségi területen tevékenykedő szövetséges (a jelen esetben cseh és lengyel) légvédelmi csoportosítások számára a légihelyzet-információk közvetlen (értsd: horizontális) cseréjét. Az interfészt a cseh Retia cég fejlesztette ki, a német-amerikai kezdeményezésű Kis Magasságú Légihelyzetkép Interfész (Low Level Air Picture Interface - LLAPI, ejtsd egyszerűen lapi-nak) program követelményeinek megfelelően. A fejlesztés eredményét a Master Harmony műveleti verifikációs gyakorlat keretében igazolták szeptember 16-27 között a Cseh Haderő repülőkiképzésének otthont adó pardubicei légibázison. Cseh részről a strakonicei 25. Légvédelmi Rakétadandár és a Retia emberei, lengyel részről pedig a szárazföldi erők három légvédelmi ezrede közül az egyik, a czerwienski 4., illetve a Bumar Electronics emberei vettek részt a rendezvényen. 

...és igen, ahogy azt sejthettétek, az LLAPI megfigyelő státuszú tagjaként Magyarország nem vett részt a gyakorlaton, de még a csütörtöki VIP-napra sem tudott jelenlétet biztosítani. Nem baj, a LégierőBlog ott volt, így virtuálisan láthatja az is, akinek normális körülmények között kellett volna, élőben! Persze nem őket hibáztatom, hanem azokat, akik nem teszik lehetővé, hogy ilyen alkalmakkor ott legyen az, akinek magyarként lennie kell. Nekik annyit üzennék, hogy Visegrád, Közép-Európa nem szándéknyilatkozatokból, hanem tettekből épül, Fiúk!

A cseh RACCOS vezetési rendszer (baloldalt) és a lengyel REGA-5-ös járműve, a kettő között látható a csatoló interfész kábel.

A LLAPI kábel, Retia gyári nevén a Common Digital Communication Interface. Több esetben, több különböző vezetési rendszer között bizonyította már funkcionalitását, például a finn haderő az egyik alkalmazója.

...és egy áttekintő séma, hogy nagyjából értsük is, miről van szó.

A LLAPI program struktúrája és részesei.

A csehek információforrása, a még rendszeresítés előtt álló ReVISOR kis hatótávolságú 2D lokátor (szintén a Retia terméke) két példánya. Előtérben a prototípus, háttérben a szériagyártásra tervezett változat, mindkettő utánfutón, de az utóbbi már emelhető antennával. Az alkalmazott antennatechnológia alacsony fejlesztési kockázatú, a hajózási navigációs radaroknál alkalmazott, párhuzamos táplálású, vízszintesen egymás mellett elhelyezett sugárzókból épül fel, mely két fok széles nyalábot eredményez.

Bevallom, ebből az antennából nem néztem volna ki (igaz, nem is olvastam róla korábban...) de hogy a ReVISOR oldalszirmainak szintje mennyire alacsony, arra ez a kép a bizonyság. A Retia által a pardubicei reptéren használt, hullámlemez "homlokzattal" ellátott egykori betonfedezékektől alig néhány méterre gond nélkül dolgoztak a lokátorok.

A lándzsa cseh hegye, azaz aminek a hatékony és biztonságos működéséért a szenzorok és a vezetési rendszerelemek dolgoznak: a strakonicei 252. Légvédelmi Rakétaosztály RBS-70 tűzalegysége a pardubicei rádiótechnikai század területén megrendezett bemutatón.  A háttérben egy RL4-AS lokátor, a nemzeti katonai légtérellenőrzés egyik információforrása.

A lándzsa lengyel hegye: a korszerűsített Osza-AK-P1 komplexum 9A33BM2-P1 harcjárműve, menet közben.

A pardubice repülőtéren, a LOM Praha s.p. által működtetett katonai repülőiskola (CLV) gépei, például a Z-142C-k szokásos repüléseikkel jelentős célsűrűségről gondoskodtak a Master Harmony résztvevői számára.

Zord