Air Power Blog

A tavalyi walesi NATO-csúcson dőlt el, hogy az eddigi NRF-struktúrán belül egy gyorsabban, 48 órán belül reagálni képes ~dandár nagyságú erőt is felállítanak VJTF ("Spearhead") néven. A koncepció még formálódik, az első váltás a kísérletezés terepe is, de van, és az életre hívók számára ez a legfontosabb: eszközt akartak a kezükbe mihamarább. A német és holland magra épülő első VJTF a Noble Jump gyakorlat második, települő fázisán a lengyelországi Zagan mellett demonstrálta a komponensek közötti integrációt.

Egy jellemző mondat a narrációból: "After defeating the main power of the opponent's resistance they will engage dismounted soldiers who won't give up resistance". Hát igen, ez is az oroszokra jellemző aszimmetrikus kihívás - srácok, akik meghalnak a hazájukért. Röviden - bár amit ma láthattunk nagyon impresszív volt -, élesben nem kellene kipróbálni, főleg nem amerikai "hátulról vezetéssel".

A lengyel különleges erőket (4101-es kommandósok) a legújabb, nem sokkal a válság előtt Oroszországtól vett Mi-17V-5-ösök szállították. A közvetlen légi támogatásukat Mi-24W-kel oldották meg.

Újabb szívfájdító kép a magyar helikopterbeszerzés cudar sorsa felett búslakodóknak. A VJTF-be az amerikaiak inkább "enabler"-eket adnak, így a helikopteres szállítási feladatok egy részét a DV-napon amerikai Black Hawkok oldották meg.

A légi tűztámogatás helyi Mi-24W-k képében érkezett. Itt: össztűz a géppuskával és a szárnycsonkok alatti gépágyúkonténerekkel.

 Norvég CV90-es és tüzérségi felderítő M113-as változat az NM201 Ildlederpanservogn. Felettük egy Javeline rakéta tör a magasba, hogy aztán lecsapjon az egyik kihelyezett célra.

Akcióban a norvég akadályelhárítók. A Leopard 1 alvázra épülő jármű norvég neve Ingeniorpanservogn vagy röviden IngPv (páncélozott műszaki jármű). Van egy egy köbméteres markolója és tolólapja is harctéri objektumok bontására és építésére; két csörlője vontatásra/mentésre; képes nyújtott töltet indítására is átjárónyitásra aknamezőn.

Továbbiak hamarosan...

Zord

A Szövetséges Pajzs intézkedéssorozat keretében több hadgyakorlat is zajlott-zajlik Kelet-Európában. Ha tengerpart és (főként) partraszállási műveletek, akkor BALTOPS 2015.

Hajnalban az ustkai partok előtt az HMS Ocean.

Északon egész éjjel dereng. Itt az egyik lengyel partraszállító hajó sziluettje látszik a horizonton.

A part fölött egy P-3C Orion nézett le ránk.

Brit Chinook indul útnak "anyahajójáról".

A Dán Királyi Haditengerészet F363 jelű Niels Juel fregattja, az Iver Huitfeldt-osztály harmadik tagjáról. Jól látszik a Thales SMART-L felderítő lokátor és az AESA-technológiás (!) APAR tűzvezető lokátoregyüttes. Az előtérben a brit Királyi Tengerészgyalogság 35 fő szállítására alkalmas LCVP Mk 5 partraszállító járműve igyekszik az Ocean felé.

Az amerikai vezetésű, 1972 óta megrendezésre kerülő gyakorlat zászlóshajója természetesen amerikai volt, ezúttal az USS San Antonio. Fedélzetén egy brit Chinook és egy MH-60-as fedezhető fel. Osztálya első hajójaként igazi kis problémahordozóként híresült el az LPD-17, érdemes utánaolvasni.

A lengyel Gniezno partraszállító/aknarakó hajó előterében svéd Strb 90-es (CB90) nagy sebességű rohamhajók.

A németországi költözés előtt álló mildenhalli különleges hadműveleti csoport CV-22B-je.

Királyi haditengerészeti Lynx és a szárazföldi erők Apache-ának találkozója. Mindketten a HMS Oceanról üzemeltek.

A brit Királyi Légierő Chinook ZH893 lajstromú HC.2-ese a part fölött.

A brit hadsereg Apache AH.1-ese itt alacsony áthúzás közben, de a legtöbbször Ustkán megfigyelt taktika szerint több száz méter magasról, lassú őrjáratozás közben dolgoztak. Érdeke3ség az aszimmetrikus függesztmény: kívül egy-egy 19-es konténer CRV-7-es rakétáknak, jobb oldalt belül a négyes Hellfier-sín, bal oldalt pedig egy póttartály.

Partraszállás 1. Lengyel PTSz indul el Lublin partaszállító/aknarakó hajóról...rá még visszatérünk.

Partraszállás 2. Érkezik az AAV-kötelék a San Antonióról.

Partraszállás 3. Csurog a víz a partra kigördült tengerészgyalogos járműből. Hátul ismét csak a CB90-esek.

Satufék a homokban...a jobb oldalt látható svéd katona előretolt irányítóként fogadta a partra érkező járműveket.

Úszóképes lánctalpasok találkozója az ustkai tengerparton.

A tengerészgyalogosok AAV-P7-esei megindulnak az ustkai tengerparton céljuk felé.

Az AAV-nek is van műszaki mentő változata.

Svéd Gripen-áthúzás, harcászatilag enyhén szólva nem reprezentatív, de nagyon látványos szűk rajkötelékben.

Spangdahlemi Block 50M is tiszteletét tette a laski AvDet-ből.

És akkor térjünk vissza a hírhedt PTSz-esethez. Itt még a hajóra való visszatéréssel kísérletezik a SI-10040 jelű jármű személyzete. Előzőleg tolatva próbálták, ez már a szembe kísérlet. A nagy hullámzásban nehéz a feladat.

Itt már nyilvánvaló a baj. Az ugrásra kész mentő RHIB egyből reagál, vontatókötelet is átadnak...

...de nincs menekvés, jön be a víz. Ez az a pillanat, amikor a süllyedés nagyon felgyorsult...mászik át a személyzet...

...egy másodperc se telik bele, a PTSz elmerült, csak az antennája áll ki a vízből.

Mit nem rejt az ustkai parti erdő? Bunkerek, egészen a második világháborús német építményekig bezárólag...a környéken még Freya-lokátor betontalapzat is fellelhető.

Továbbiak hamarosan...

Zord

Ma nem sokkal 9 után újabb magyar Gripennel, a 30-assal történt súlyos repülőesemény, ezúttal Kecskeméten. Hálistennek a pilóta ezúttal is túlélte. Kádár Sándor őrnagy katapultált, az eddigi hírek szerint sajnálatos módon csigolyatörést szenvedett. Ezúton is jobbulást kívánok neki a légierőblogos közösség nevében!

Isten éltessen!

Az időben egymáshoz közel, ugyanannál az üzemeltetőnél, ugyanazzal a típussal történő repülőesemények mindig rendszerhibára utalnak, még akkor is, ha a rendszer összetettsége folytán annak különböző elemei is játszhatták a legfőbb szerepet, a közvetlen kiváltó okot. Azt pedig már a caslavi eset előtt is tudtuk, hogy a honvédség Gripen-programjánál súlyos rendszerszintű hiányosságok vannak. A program irányvonalát többször is megváltoztatta az aktuális döntéshozó, és a kitűzött feladatokhoz sosem biztosított optimális emberi és anyagi erőforrásokat. A LégierőBlogger álláspontja szerint Kecskemét fokozatos degradáció mellett sokáig tartotta magát, de 2015-ben a gyenge alapokon elkezdett, erőltetett BAP és V4 EUBG CAS felkészülés terhe alatt végül megszakadt - bekövetkezett a két repülőesemény, mely három héten belül a harcérték 15 százalékának elvesztését eredményezte. Míg a 42-est bizonyosan le kell írni, a 30-asról még korai bármit is kijelenteni, de az bizonyos, hogy a legjobb esetben sem fog ez a gép hosszú hónapokig repülni - már ha egyáltalán. De maradjunk csak annyiban, hogy az aktuális feladatokban, így a missziós felkészülésben, illetve a BAP-ban és a CAS-ban biztosan nem játszik szerepet.

2006. március, a 30-as Malmenben, nem sokkal a hazarepülés előtt.

Úgy gondolom, hogy a legfőbb döntéshozónak, azaz Orbán Viktor miniszterelnöknek a veszteség mértékére, a rendszer súlyos és nyilvánvaló hiányosságaira tekintettel nem kell várnia a vizsgálatok eredményére. Azonnali hatállyal személyi döntéseket kell hoznia a teljes elöljárói sor elmozdításáról: HM, VKF, ÖHP PK, haderőnemi főnök, bázisparancsnok. Az ennél alacsonyabb szinten lévők személyes felelősségének megállapításával kell csak megvárni a vizsgálatok eredményét. Emellett eljött egy teljes, komplex honvédelmi átvilágítás ideje is, amit már csak egy új vezetés tud hitelt érdemlően levezényelni, ahogy a szektor további vezetésére sem alkalmas már a jelenlegi chain of command. Bár említésre méltó katonai tanácsadóval nem rendelkezik, a kormányfőnek tudnia kell, hogy az említettek maradása legközelebb emberélet elvesztését, és újabb tízmilliárdos károkat okozhat Magyarországnak. Teljes bizalomvesztés áll fenn, és ezt meg kell szüntetnie.

Zord