Alig egy órája, hogy furcsa zajra kaptam fel a fejem itt a Balaton nyugati végében. Az égen egy összetéveszthetetlen, elegáns sziluett rajzolódott ki a majdhogynem zárt dekk előterében: a kéttörzsű, kétmotoros (húzó és tolósrófos), behúzható futós Cessna 337 egyik példányához volt szerencsém, mely sármelléki felszállást követően iparkodott északi irányba.
Ennek a pár perces benyomásnak persze így önmagában még nem lenne itt a helye. De ha a típust, mint a FAC-A feladat egyik korai (O-2, Vietnam) eszközét nézem, a véletlen impulzusból azonnal adódik a kérdés a LégierőBlogger fejében: a fedélzeti (légi) előretolt repülésirányítás, illetve annak modern megfelelői (értsd: egy airborne sensor to shooter rendszer) nem jelenthetnének-e egy következő képességcélt idehaza? A megfelelő szenzor és kommunikációs-adatátviteli eszközök révén ez úgy a Gripen, mint a H145M vonatkozásában, esetleg egy eljövendő LIFT illetve komolyabb (MALE) drón esetében kézenfekvő szinergiák realizálása lehetne. A hatás kiterjesztése mélységbe, természetesen a szárazföld érdekében, és akár annak a tűzeszközeit is célokkal ellátva (joint fires).
A gondolatébresztő N118GF.
Zord