A napokban meghirdetett, máris a közbeszerzési eljárás alól mentesített "honvédségi" szállítógépbeszerzés kapcsán minden jel arra mutat, hogy folytatódni fog a rendszerváltás utáni haditechnikai beszerzésekre jellemző hibás gyakorlat, a koncepciótlanság és a szakmaiatlanság. Miközben a szomszédban hosszú évekkel ezelőtt megtették a szükséges lépéseket és javarészt új harcászati szállító gépeket szereztek be (Spartan, C-295), addig Magyarországon egy megfoghatatlan és titokzatos eljárás keretében, ahol a kategóriákat, darabszámokat, pláne részletesebb követelményrendszert nem ismerheti meg a közvélemény, terveznek a jelek szerint használt gépeket vásárolni. Az eljárás sietséget tükröz (alig másfél év múlva választás lesz), azt, hogy minimalizálni akarják az ellenőrző-számonkérő nyilvánosságot, ami a hazai gyakorlat szerint könnyen egyet jelent egy már kinézett/eldöntött "preferált konstrukció" megvalósításával, melynek a napokban is látott kommunikációs kampány csak a fedését képezi, nem az őszinte bemutatását. Az An-26-osok funkcionális leváltására szolgáló három katonai gép mellett ugyanis három nagyobb, főként utasszállító repülőgép, és két kisebb üzleti repülőgép is a betervezett csomag részét képezi. A LégierőBlogger természetesen nem vitatja a beszerzés szükségességét, azt sem, hogy helytálló lehet ez a kategorizálás/mennyiségi bontás, ugyanakkor fontosnak tartja leszögezni: a piaci és repülőgépipari realitásokból az következik, hogy katonai szállító repülőgépet újonnan kell venni, a nagyobb/kisebb jetek tekintetében van tere a használt technikának, akár kiszervezett üzemeltetési konstrukcióban is. Véletlenül sem fordítva!

A lengyelek C-295-öst vettek. A típushoz ajánlanak teherrámpára szerelhető utántöltő kitet.

Nem mellékes, hogy a honvédelmi büdzsé emelésének időszaka milyen programmal indul. Ha ezt elszúrják, az rányomhatja a bélyegét az egész modernizációs folyamatra. Rossz példából több van a kelleténél, amiből tanulni lehetne.

Zord