Tegnap ünnepelte - a jogelőd szervezetekre is tekintettel - 65. születésnapját a győri 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred.
Ember és technika. Az előbbi tartja fenn, működteti és harcol az utóbbival, de az utóbbi nélkül nincs légvédelem, képzett ember, kultúra - és persze a modern államnak se valós szuverenitása. A lét szimbiotikus, és ez nemcsak a mindennapokra igaz, hanem szélesebb összefüggéseiben és a jövőre nézve is.
A hajdan számtalan alakulatot felsorakoztató fegyvernem utolsó túlélő képviselői az alkalomra ünneppel és egy szép kötettel is készültek, mely az elmúlt 15 év történetét öleli fel, abszolúte autentikus szerzők, az alakulat jelenlegi és előző vezetésének (Kovács Ferenc ezredes, Könczöl Ferenc alezredes, Varga László dandártábornok) tolmácsolásában. A Föld és ég között cím persze kemény szimbolikát is hordoz magában, és nemcsak a légvédelem szakmai funkciójára utal: az elmúlt másfél évtizedben bizony volt időszak, amikor a fegyvernem teljes léte a "levegőben lógott".
Szép 2013 augusztusi, baltikumi emlék köszön vissza a Föld és ég között című évfordulós kötet címlapjáról.
Ha a nehézségek enyhén szólva nem is szűntek meg, talán ez a "létkérdés" már nem szerepel a napirenden, amit alátámasztanak az olyan projektek, mint a Mistral-rakétakészletek megújításáról tavaly augusztusban kötött szerződés, az MCP-modernizáció folyamatban lévő előkészítése, illetve - félve, halkan mondom - a Kub továbbéltetésével kapcsolatos "tájékozódás" is. S ha már a jövő szóba került, a LégierőBlogger szerint a legfontosabb, hogy a jelenlegi VSHORAD+SHORAD képesség ne degradálódhasson csupán VSHORAD-dá; a Kub megtartása a SHORAD kategória és a mögötte álló személyi állomány megtartásának a kulcsa, ameddig nem születik technikaváltásról döntés, amire viszont a költségvetési prognózist és a biztonsági környezetet tekintve kell, hogy legyen forrás az elkövetkező öt évben. Nem biztos, hogy célszerű nagyon előreszaladni, de azt is tudnunk kell, hogy a nemzeti légvédelmi funkció valóban releváns betöltéséhez mindez persze édeskevés, ahhoz bizony a közepes kategóriába való visszakapaszkodás lenne szükséges. Sajnos a vonatkozó dokumentumokat és terveket a transzparencia rossz hazai értelmezése (hiánya) miatt nem ismerhetjük, mindenesetre a szakmának lehetnek olyan eszközei, mellyel egy esetleges SHORAD típusváltó projektet úgy strukturál, követelményeit úgy szabja, csűri-csavarja, hogy az felülről nyitott legyen az MRAD felé. Nem kell félni, bizonytalankodni, mert azt minden komoly, hosszú távon gondolkodó szereplő tudja, hogy ez a helyes irány nemcsak szakmailag, hanem az alaptörvényből fakadó feladatok tényleges végrehajthatósága érdekében is.
Dedikál a volt és jelenlegi ezredparancsnok, és az ezredparancsnok-helyettes.
Sáfár Albert dandártábornok ÖHP pkh, légi haderőnemi főnök mondja üdvözlő beszédét. Kovács Ferenc ezredes alakulatparancsnok balján Sipos Ernő Péter dandártábornok, a Honvéd Vezérkar haderőtervezési csoportfőnöke.
A győriek díszmenettel is megörvendeztették a meghívott vendégeket.
A zenei aláfestésről a Légierő Zenekar gondoskodott. A háttérben egy más tartományú hangszer, az ezred C2-t kiszolgáló egyik SZT.
A 65-ik évfordulóra az alakulat is kapott egy emléktáblát az emlékparkjában, ahol korábban itt diszlokáló alakulatok már kaptak hasonlót.
"65 év a haza légterének védelmében 2015. április 15."
Az évforduló alkalmából kiadott emlékérem. Köszönet érte!
Zord