Alájátszóként, az OPFOR részeként vettek részt a győri lérakosok a Várpalota Challange 2014 holland vezetésű hadgyakorlaton a Keleti-Bakonyban. A mai eseményeket a Baglyas hegy tetejéről követve (ami olyan, mintha az ember egy kis magasságú légihelyzet-indikátor előtt ülne) aligha férhetett ahhoz kétség, hogy egy komoly légvédelmi csoportosítással szemben a legnagyobb óvatosság indokolt a forgószárnyas légi támadó ellenség részéről. Szabdalt terepen, a növényzet nyújtotta lehetőségeket a mesterséges álcázással (háló, alakmásító) kiegészítve úgy elbújhatnak a lérak egységek, hogy helikoptervezető és operátor, illetve szenzor- és fegyverrendszer legyen a talpán, mely el tudja kerülni a meglepetéseket. A levegőben lévő technika exponáltabb helyzetben van, úgy a vizuális, mint a radar és az infravörös tartomány, illetve a hangfrekvencia tekintetében. A fedélzeti önvédelmi rendszerek indokoltsága nem lehet kérdés. A tanulságok mindkét oldal számára levonhatóak, még ha egy ilyen gyakorlaton a képességek csak korlátozottan jelenhetnek meg a szcenárióban foglaltak szerint.
Holland AH-64D húz el a Baglyas alatt, háttérben a győriek SzPU-ja egy M3-as rakétával. A Kub esetében is számos alkalommal teljesültek az indítás feltételei a helikopterek ellen.
Reggeli jelenet. SzURN felderítő és rávezető komplexum a Keleti-Bakony egyik vonulatán, a háttérben a felderítést végző egyik holland Apache. A jó látásnak köszönhetően még a Vértes vonulata is látszik, a Csóka-hegyi átjátszótornyokkal. A valóságban az ilyen felderítés során tapasztaltak alapján születne meg a döntés arról, hogy biztonságos-e a kinézett leszállási zóna a deszant számára. Aktív légvédelem jelenléte esetén ez no go.
A 101-es SzURN kicsit közelebbről. Bár a tavalyi lövészeten hiányzott, immár újra megvan az infrakamerája.
Az alacsonyan álló nap megcsillan a célterületet Baglyas nívó alatt, nyugat felé elhagyó egyik holland indián deklijén.
Az egyik Mistral Atlas indító és kezelői a légideszant művelet célterületének peremén, egy szántóföld és egy orgonás fasor határvonalába álcázva. A kép bal felső sarkán látható erdőszél felől érkezve vethettünk egy pillantást először a helyszínre, de a LégierőBloggernek igencsak meg kellett erőltetnie a szemét, kutatni egyet a telével, hogy észrevegye az indítót.
A célterülethez vezető megközelítési irányok nagy részét belátó hegyoldali pozícióba telepített MCP dolgozik, miközben az egyik Chinook megérkezik deszantjával.
Az alájátszási feladatra telepített másik indító személyzetének sem kellett szégyenkeznie az álcázási erőfeszítéseik miatt. Egy helikopterről, akár stabil függésből is nehéz a HMZ-n kívülről felderíteni egy ilyen célt, nemcsak az álcázás, hanem amiatt is, hogy potenciálisan hány helyen lehet a fenyegetés.
Négy amerikai Blackhawk leszálláshoz helyezkedik a Csörlőház alatti terepszakaszon. Közben egy fura eljárást is sikerült megfigyelni: egy ötödik UH-60-as az északra eső egyik gerinc felett nagyon alacsonyan a fenyegetés irányára merőlegesen repült oda-vissza.
Tábori lérak HÁP (harcvezetési kabin, híradókocsi, sátor) a Baglyas csúcsán.
A Baglyasról így festett a füsttel megjelölt dobási zóna fölötti deszantolás a RNLAF egy C-130H-30-asából.
Zord
Ps: A kilencvenes években volt egy Jane's szimulátor, a Longbow II. A radaros Apache-vel is érhették az embert meglepetések, ha 100 csomóval átrepült a gerinceken bele ismeretlen karabahi völgyekbe. A biztonságos metódus néhány átélt lelövés után az lett, hogy az útvonalon felbukkanó minden egyes gerinc előtt le kell lassítani, megfüggeni, majd pásztázni egyet-kettőt, és ha nincs cél, akkor továbbrepülni a következő gerincig, ahol meg minden kezdődhetett elölről. Kizárólag a PNVS/TADS kombinációval ugyanezt végigcsinálni sokkal lassabb és idegőrlőbb feladat volt, a nagyobb hibázási lehetőségről (a potenciális fenyegetések felderítésének elmulasztása) nem is beszélve.
