Tegnap tartotta éves értékelő és feladatszabó értekezletét a Magyar Honvédség. Hende Csaba miniszter, akinek személyes terveiről - szülővárosi egyéni mandátumának megtartásán kívül - egyelőre mást nem tudhattunk meg, megerősítette: a helikoptertendert, noha tárcája azt előkészítette, már az új kormány bonyolítja le. Ez információim szerint legalább három hónap késést jelent a folyamatban, de kicsit jobban értesültek (azaz a LégierőBloggernél hivatalból szkeptikusabbak) szerint az eredeti, tavaly májusban bejelentett tervek feladása valójában másfél évnyi csúszást eredményezhet majd. Ezúton kérnék elnézést az elmúlt években, politikai elfogultságomból táplálkozó túlzott optimizmusomért, de azért az maradok.

Figyelem a miniszternek

Ahogy a véletlenül éppen kampányidőszakban bejelentett (igaz, a gazdasági mutatók is most vannak elvileg javulóban) tiszthelyettesi és legénységi bruttó tízezres bérkiegészítés (5-7 százalék), úgy a helikopterügylet finanszírozása is csak a HM-büdzsén felül valósulhat meg - tudtuk meg. A miniszter kérdésemre lényegében kizárta, hogy a Nemzeti Katonai Stratégiában beígért költségvetés-növelés kezdetét 2016-ról 2015-re előrehozzák. Még mindig pozitív színben emlékezett meg az időszakunkat jellemző "nominális szintentartás" intézményéről, pedig az az említett esetleges pluszfinanszírozások dacára reálcsökkenést jelent, az optimista növekedési adatok tükrében pedig további lecsúszást GDP-arányosan. Újabb történelmi mélypontokat, magyarán szólva még nem vagyunk a gödör alján.

Betekintés hiányában kénytelenek vagyunk hinni a miniszternek, ami a gazdálkodás hatékonyságának javulását jelenti, végülis a büdzsévágás/reálérték-csökkenés éveiben sem számoltak fel alakulatot. Az ördög azonban a részletekben van. A tartalmi kérdések, a  képességcsökkenés ilyen körülmények között természetszerűleg elkerülhetetlennek bizonyult. Mert ne felejtsük el, hogy a második Orbán-kormány időszakában befejeződött a hazai MANPADS-képesség felszámolása; a MiG-29-es kivonásával elveszett a HOBS légiharc-képesség (pótlásáról a Gripenen, bár módja van, nem gondoskodtak), eltűnt a releváns bombafegyverzet (a Gripenhez, bár "filléres" árú, nem vettek bombát); tűztámogatás-ekvivalens pótlás nélkül (lásd fenn) kivonták a Mi-24-es harci helikoptert (titokban, ami a katonai, fegyvernemi kultúra és egyben a közösség arcul köpése is volt); a szállítóhelikopterek hadrafoghatóságának példátlan lezüllesztése miatt pedig fenntarthatatlanná vált az elmúlt években nehezen, de azért kiizadt NVG-s képesség, mely 2010 őszén megalapozta a honvédség egyik (immár érthetően nem sokat emlegetett) sikersztoriját, a kolontári éjszakai Medevacot.

A LégierőBlogger nem vitatja el az eredményeket sem, a Gripen-horizont 2026-ig történő kitolását, a bérelt repórák kirepülését, a JTAC-kvalifikációt (bár a helikopterhelyzet fenyegeti ennek a fenntarthatóságát), a harmadik RAT elhelyezését, stb. De ezek fényében is nyilvánvaló, hogy a mérleg hova billen, és akkor még a "légierő" többi hadrafoghatósági, harcértéki kérdéseibe (a változatlan struktúra változó tartalma!) bele se mehetünk (An-26).

Magyar Honvédség, rotor, 2014

Utólag is elnézést kérek, ha valamit kifelejtettem, vagy kényszerűen kihagytam volna. A miniszter úrhoz csatlakozva engedjétek meg, hogy a 2013-as évből árvizestül, "fog of war" körülményű éleslövészetestül én is kiemeljem az MH12 munkáját, akiknek ezúton is gratulálok! A miniszterrel szemben egy szó az MH86-nak is, amiért tűrniük kell azt, amit velük, a szakmájukkal tesznek, persze közben Magyarország biztonságával játszadozva, még ha itt leírva minden bizonnyal hasztalan is: együttérzés.

Zord