Bármerre keveredjen is a LégierőBlogger, prioritást élvez minden, ami releváns lehet a magyar légierő és légvédelem számára. Ilyenben volt ma része a norbotteni F21 repülőezrednél, a Lulea-Kallax légibázison, ahol az északi országok határon átívelő légierő-együttműködéséről kapott tájékoztatást. Heti rutinról, javarészt saját bázisról végrehajtott repülésekről van szó, mely nem jár lényegi pluszköltségekkel a résztvevő svéd, norvég és finn alakulatok számára, ugyanakkor jelentősen fokozzák a kiképzés hatékonyságát és valósághűségét. Az F21-es Gripen pilótái heti rendszerességgel repülnek F-16-osokkal és F-18-asokkal, vagy azok ellen a legkülönbözőbb összetett feladatok részeként (nemcsak A-A, hanem A-G/CAS egymás JTAC-jaival). A párhuzamok persze mindig sántítanak (légtérzsúfoltság, erőforrások), de azt gondolom, hogy Magyarország és szomszédai esetében is volna tere ilyen együttműködésnek, idővel kibővítve a már működő szlovéniai irányt. Itt az ideje a (kibővített) visegrádi védelempolitikai ambíciókat így is aprópénzre váltani.

Néhány szám az elmúlt négy év együttműködéséből: 1720 Fighters alatt a felszállások számát kell érteni, melyet a határokon átívelő kiképzési programra fordítottak.

A 258-as Charlie egy póttartály társaságában az egyik luleai hangárban. Az erőforrásigények függvényében a gépek rendszeresen forognak a három svéd Gripen-ezred között, ezért tűntek el az alakulatjelzések róluk.

Zord