Az elmúlt években hagyománnyá váltak szerint ma ismét volt légi díszelgés Budapest felett, bár nem a Hősök terére, hanem a Kossuth térre. A LégierőBlogger ott lehetett az An-26-os fedélzetén, majd visszatérés közben, az Alföld felett fotózhatta az átrepülésben részt vevő Gripeneket. A jó fotózási lehetőségek, a szép termés újabb alkalom a nemzeti légierő sorsa feletti merengésre. Köszönet azoknak akiket illet!
Kezdjük a végével. A fotózás zárásaként az An-26-os alatt keresztbe fordultak ki a Gripenek. Ez akkor készült, ezért a pozícióra egyébként nem jellemző nagy rálátási szög.
Gripen-oszolj az Ancsa kivett vészkijáratán keresztül nézve. Szép volt, de...hol maradt a függesztmény? Az "adófizető" alapvetően a hatásért fizet, nem a platformért/célbajuttató eszközért, ezt ne felejtsük el! Tavaly volt AMRAAM, ezt minden ilyen alkalomkor meg lehetne ejteni a jövőben is, Maverick-kel keverve...vagy ami éppen lesz. Jöhet más is (lásd lenn).
A kecskeméti leszállás után még bőven maradt idő átérni Szolnokra, ahol immár hagyományosan a legszínvonalasabb helyi repülőbemutatóval kényeztették el a megjelenteket a 86. helikopteresek és szf. kollégáik.
Fény-árnyék. Káprázat. Derengő Mi-24-es kontúrok sötét háttér előtt. A még szocialista kormány idején 2004-ben nagyjavíttatott (DR) két P (335, 336) idén lejáró nyolc éves naptári üzemidejét nemrégiben idén év végéig meghosszabbították. Most ennyi haladék van a típussal kapcsolatban érdemi döntések meghozatalára, melyek az "AMT hátát biztosító" alibirepüléssel és demózással szemben valós védelmi képességet eredményezhetnek. Vagy nem, de akkor valami mást, ami hathatós tűztámogatást biztosít. De VALAMIT (értsd: A-G), végre.
Szolnokon sikerült bizonyítani a nagyközönség számára azt is, hogy még mindig Mi-24-est repülő nemzet vagyunk. Miközben a kocsi felé sétáltam vissza a gyaloghídon, próbáltam megfogalmazni egy hasonlatot erre a helyzetre. Arra jutottam, hogy a típusra és néhány remek hajózóra vonatkoztatva olyasmi jelenség ez, mint műrepülő bajnokaink teljesítménye és "aurája". Nem légitársaság, nem légierő, nem "haszonrepülés", hanem egyedi repülőteljesítmény, melynek szimbolikus jelentősége a legfontosabb. Valahogy úgy ahogy teli vagyunk olimpiai bajnokokkal, miközben a nép szív- és érrendszeriben állhat a dobogóra Európában.
"Könnyű-vegyes" ugrás Mi-17-esből Szolnok felett.
A szocialista kormány által Oroszországban nagyjavíttatott egyik (704) Mi-17-es rugaszkodik el a folyópartról kirakás után.
Zord
Ui: Ami a repülésbiztonságot illeti: "lakott területek felett, szabadban tartózkodó embercsoportok felett..." kezdetű mondatok jutnak eszembe. Remélem, a Pumák jelmondatának második fele ("...kísérőnk a szerencse") érvényesül a résztvevőkre és a nagyérdeműre a jövőben is. A fizika viszont az ami, és az is marad, ne legyenek illúzióink. Egy közel hangsebességgel suhanó lapátdarab és az emberi test kölcsönhatásában az utóbbi szokott jelentősebb deformitást szenvedni.
