Tegnap a HM immár az MTI-n keresztül is bejelentette az UH-1N beszerzési program létét, s ezzel az - egy évnyi előkészítést követően - hivatalosan is nyilvánossá vált. Most itt az ideje, hogy szemügyre vegyük ezt a típust, üzemeltetését, hosszú távú fenntarthatóságát, felszereltségét, az általa potenciálisan a Honvédségbe hozandó képességeket, s mindezek költségeit - és nem utolsósorban azt a tényt is, hogy negyven éves sárkányokról van szó. A saját információnak álcázott hivatalos közlemény már meglehetősen határozottan fogalmazott, ugyanakkor rózsaszín képet közvetített, melyet itt elhagyni persze kötelességünk.
980609 Camp Lejeune, Észak-Karolina. Bármennyire is szégyen, a LégierőBlogger nagy hirtelenjében nem talált frissebb saját fotót egy USMC Ikerhueyről, mint ezt az 1998-ban készültet. Úgy tessék megnézni, hogy egy Praktica Super TL műve. Így kísértett az NDK technika egy PfP gyakorlaton, az újraegyesítés után kilenc évvel az Egyesült Államok keleti partján...
Az mindenesetre biztos, hogy a forgószárnyas területen (is) sürgős lépésekre van szükség, s tudom (!), hogy a döntéselőkészítőket ez vezette, amikor az amerikai tengerészgyalogságtól kivonandó helikopterekre szemet vetettek. A LégierőBlogger szerint a vitával véletlenül sem szabad aláásni a hazai forgószárnyas erők lehetséges kiútját, de a szakmai közvélemény mégsem maradhat vaksüketnéma, és hozzá kell tennie a dologhoz a maga észrevételeit. Mert hogy a hazai döntéselőkészítés és -hozatal szakmai horizontja sajnos nem kellően széles, az nem politikai és személyes preferencia kérdése, hanem történelmi tény. Csupán az elmúlt két (és több) évtized a bizonyíték rá.
Zord
