Ma Magyarországon nem illik a Magyar Honvédség jövőbeli releváns fejlesztéseiről, eszközbeszerzéseiről beszélni, vagy éppen fölösleges – megoszlanak a vélemények. Mert nehogy sápítozzon már a tisztelt adófizető, ellenzék; „nézz a büdzsére, úgyse lesz itt semmi!”; vagy éppenséggel derogál olyan „korrupt pénzszipolyozó kapitalistákkal” eszmét cserélni, mint a fegyvergyártók és -kereskedők.
A LégierőBlogger – nem lévén hivatalos személy – azért mégis az immerziót választotta a párizsi légiszalonon, hogy megtudja, mit gondolnak a nemzetközi védelmi ipari szereplők a „magyar piacról”. Persze továbbra is fenntartottam magamnak azt a jogot, hogy olyan dolgoknak is utánanézzek, amelyeknek „akár lenne értelme nálunk” a megfelelő politikai, pénzügyi és humán feltételek teljesülése esetén.
A legfőbb kérdés – keresd a pénzt! – továbbra is a szuperszónikus képesség jövője. Merthogy egyáltalán nem biztos, hogy van, és ha van is, az a Gripen. Ez párizsi beszélgetéseimből (is) egyértelműen kiderült. A programot valakik illendőségen felül, ha úgy tetszik szándékosan fojtogatják: megerősítést nyert, hogy működési intenzitásának visszaesése jóval meghaladja a HM-büdzsé tíz százalékos megvágását a Matolcsy-csomag által. A potenciális szcenárió röviden: hagyjuk meghalni, rákenjük a svédekre, akik 2016-ban elvihetik a drága hullát.
Egyre több szó esik (vagy már csak erről esik szó?!) a Rasmussen-féle pooling and sharing implementációjáról a közép-európai légtérvédelem tekintetében is, ám a realitásoktól függetlenül sokan vannak, akik nem a Gripent akarják látni ennek (egyik) eszközéül, legyen szó akár az MH, akár az AČR „meglévő” gépeiről. Az idézőjel indokolt, és a programok sebezhetőségére utal, hiszen még nincsenek tulajdonban, nincs „irreverzibilitás”. Egy biztos: a kérdés nem független az Egyesült Államoktól, a lengyel középhatalmi ambícióktól, a Lask-ba telepítendő amerikai „kiképzéstámogató” egységtől és természetesen az F-16-os típustól, viszont összefügg velük.
A másik dolog, hogy szakmai információáradatról ugyan nem beszélhetünk idehaza Gripen-ügyben, ám ami jön, azt egyre komolyabb forráskritikának kell alávetni. Ahogy fokozódik a harc, megindul a dezinformációs tevékenység is, pro és kontra egyaránt. Pilóták, órák, árak, literek, stb...
És most jöjjenek az álmok, és az, hogy a nemzeti kormány annak ellenére nem becsüli meg a „nemzet szárnyait”, hogy egyre érdemesebb lenne. A típus érik. Valaki belinkelte a 160 ezer órát. Sigonellából visszatért az egyetlen KC-130 Gripen pilótákat utántöltésre képezni odahaza, és a Karakal műveletben továbbra is részt vevő Gripenek már francia és amerikai KC-135-ösökből illetve KC-10-esekből isznak, azaz már tudnak belőlük inni műveleti viszonyok közt. Líbiában a képi felderítő anyagok negyedét a típus szolgáltatja. A Link 16-ost a svédek élesben kezdték el alkalmazni, megoldva a különböző bürokratikus problémákat.
Halad a Demo program is, a 39-7-esben már új avionikai architektúra van. Az AESA-tesztek egyelőre lezárultak a Selex ES-5 Raven lokátorral, a gép orrában most súly van. Jövőre vagy 2013-ban megépül az első „igazi” nem átszabott NG.
Zord