Ezt a bejegyzést kifejezetten azért nyitottam, hogy ide írjuk be a hétvégi repülőnappal kapcsolatos észrevételeket, megjegyzéseket. Ide töltöm fel saját képeimet, gondolataimat is. Amennyiben valaki a kommentlők, "a légierő blog közösség" tagjai közül szeretné itt az általa készített képeket viszontlátni, küldje el legalább 420 pixel széles (x koordináta) formátumban a zord.gabor@gmail.com címre!
Az első beküldő fotói megérkeztek. Tomot arra kértem, hogy olyan fotókat küldjön, melyeken a számomra legérdekesebb típusok szerepelnek (erre mondják, hogy a blog önző műfaj???) Ime:
A világ utolsó Corsair II alakulata, a Görög Légierő araxoszi 336. századának speciális festésű gépe jól foglalja össze, hogy miben is jó a SLUF: Fly Low, Hit Hard!
Nagy örömömre szolgál, hogy egy "normális" festésű A-7E is érkezett, nem pedig a beígért két speciális festésű "cirkuszi példány"
A sokat látott Spangdahlem-i ezred 81-es századának két A-10-ese leszállóban a 12-es pálya finaljén.
Ez a Varacskos Disznó példány is világossá teszi a típus elegáns vonalvezetését minden megfigyelő számára.
Az egyik finn Hornet bejövetele. Messziről jöttek, három pótost hoztak. Bár a "classic" 18-as sem a hosszú lábairól vált híressé (persze nétőpont kérdése, hogy mennyi az annyi..) a finneknél tökéletesen bevált, mint elfogóvadász, különös tekintettel APG-73-as lokátorára és ALQ-165-ös EH-készletére.
Jó szórakozást mindenkinek, de ne feledjétek: a légierő nem játék, adófizetői milliárdokból tartják fenn, és műveleti teljesítményét a repülőnapok hűen nem adhatják vissza a nézőnek!
Túl vagyunk az első napon. Talán furcsa amit most írni fogok, de még reggel megtaláltam a repülőnap résztvevői között a legnagyobb technikai újdonságot. Ráadásul annyira friss, hogy nem találtam róla még említést sehol.
Kombinált rakéta-indtásjelző a spangdahlemi A-10-eseken, melyeket még át sem építettek a C-konfigurációra!
Összesen négy szenzorház van: egy-egy a szárnyak törővégein, a mellső féllégtérre, míg a törzsvégi farokkúpon kettő speciális (egymás fölötti, egymáshoz képes 90 fokban elforgatott - egy le, egy hátra -elrendezésben, a hátsó féllégtér, illetve a gép alatti tér figyelésére. A szenzorok beállítási tengelyéből elsősorban az jön le, hogy az oldalt-hátulról jövő, elsősorban MANPADS-inítások lehetőségét vették figyelembe, melyek riktán történnek teljesen szemből, ellenben sokkal több az utánlövés.
Tanulság: a harci repülőgépeken is terjed a passzív elektrooptikai indításjelző a helikoptereket és szállítógépeket követően. A francia Rafale úttörő volt ebből a szemponból, a dánok a Terma révén a PIDS-pilonba rakják a szenzoraikat az F-16-osokon, és most íme az A-10-esen is megjelentek...EW lévén természetesen különösebb publicitás nélkül...eddig...
Kedves Livebird kolléga kellemes képekkel örvendeztetett meg EW-érdeklődésemre tekintettel. A majdani magyar szállítógép-típusváltásra is esélyes C-27J-ről Kecskeméten készített képeket ebből az aspektusból.
A Spartan példaértékű szenzorcsomaggal van felszerelve, ami az önvédelmet illeti, de az igazság az, hogy információim szerint a rádiófrekvenciás tartományban itt többről van szó, mint egyszerű besugárzásjelzőről, azaz a fedélzeti rendszer ESM-szintű adatokkal tud szolgálni.
Közelről látszik a két legfontosabb komponens: elöl az EADS Defence Electronics AN/AAR-60 MILDS II UV-tartományú indításjelző bal mellső szenzora, hátul pedig az Elettronica AR3-C "besugárzásjelző" bal mellső antennadómjának helye, egyelőre "levakolva". Érdekes, Farnborough-ban még megvolt az antenna.
Ezúton is köszönöm a magam és a blog kommentelői nevében a Honvédség katonái és civiljei által elvégzett óriási munkát a hétvégi rendezvény kapcsán. Amikor a pont feletti szóló műrepülést végző pilótákat említem, említhetném kollégáikat is, és a sok névtelent, akik lehetővé tették, hogy ők végrehajtsák a bemutatóra szóló parancsaikat. Külön köszönet azért is, mert ezeket mindenki az optimálistól jócskán elmaradó feltételrendszerben teljesítette.
Máté Attila őrnagy, L-39ZO Albatrosz
Szatmári László százados, MiG-29 9.12 (az kényszerűen utánégető nélküli programért egyértelműen övé a pálma)
Fekete Tamás őrnagy, Ványik Attila százados, JAS 39 EBS HU (C)
Hála kecskeméti olvasóinknak itt bemutathatom azt a festésmintát, melyet a műszakiak egy csoportja álmodott meg, de végül másik festést kapott a díszelgő MiG-29-es.
A tervezett, de meg nem valósult festés, egy maketten, felülről.
A kecskeméti műszakiak egy csoportja által javasolt, de meg nem valósult ünnepi festésminta alulról.
A 29-es bal svanca évszámokkal és CR-32-es képpel.
A 29-es tervezett festése a jobb függőleges vezésíkon: sas, karmában egy hetvenes számot hordozó pajzzsal.
Zord
Ui: Most, hogy az idei repülőnapot, és benne vezetőink bölcsességét ünnepeljük, lássuk, hogy mire vezetett 2005-ben, amikor "Bocsit" beengedték a 29-es hátsó ülésébe:
"Valaki" megnyomott valamit a hátsó ülésben, amikor azt nem kellett volna (áthúzás a reptér felett, nem földetérés utáni pillanatok...), amitől kinyílt, majd nyomban le is szakadt a fékernyő...nagy állásszögű, kis sebességű áthúzás közben ez az eset vajon milyen hatást gyakorolt volna a benn ülők egészségére?
A "terhétől" megszabadult fékernyő alaktalanul ereszkedett alá a repülőtérre...még jó, hogy az Albában nincs ilyen, kifutási úthosszt csökkentő segédeszköz!