Csütörtökön délután teljessé vált a magyar Gripen-flotta, a három utolsó példány beérkezésével. Most már csak az a kérdés, hogy a Honvédség (pontosabban a Honvédelmi Minisztérium) mit kezd a legnagyobb volumenű beszerzési program nyomán bekerült fegyverrendszerrel és annak 14 gépével. Milyen képességre tehet szert általa?
Amióta Hollósi Nándor jóvoltából nyilvánossá vált a magyar Gripen-lízing tíz évére vásárolt repült órák mennyisége (http://www.hm.gov.hu/hirek/hazai_hirek/a_gripen_program), igyekeztem mindent megtudni a témáról. Már csak azért is, mert a pilóták kiképzése és megszerzett jártasságuk fenntartása sarokpontját képezi a fegyverrendszer képességének. Szakmai körökben közhely, hogy bármilyen korszerű is egy eszköz, annak infrastruktúrája, kiképzett személyzet nélkül semmit sem ér. Azért írom, hogy szakmai körökben, mert a szakmai döntéseket is hozó felső vezetői szinten ez már nem egyértelmű. A magyar Gripen-program márpedig jelenlegi formájában akár ennek a hozzállásnak a mintapéldánya is lehetne.
De nézzük is, miért:
Tíz évre Magyarország 16800 repült órát vásárolt, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a svéd fél ennyi üzemidő logisztikai biztosítását teljesíti az előírt 70-80 százalékos hadrafoghatóság mellett. A megállapodás ezen felül vonatkozik a svédországi típusátképzés során lerepült órákra is, és magába foglalja a kecseméti svéd oktatók (2) óráit is. Ez az óraszám a 2003-as szerződésmódosítás eredménye, a 2001-es eredeti szerődésben még 20800 óra szerepelt. Ugyancsak 2003-ban, a módosítással együtt megfogalmazásra került, hogy a megcélzott képesség telepíthető swing-role. Azóta már többször feltettem a számérték és a képességcél összeférhetőségére vonatkozó kérdést a HM és a Honvédség vezetőinek, akik a legutóbbi időkig is kitartottak a vállalás 2010. január 1-i teljesíthetősége mellett.
Nem véletlenül kérdeztem őket. Ugyanis szerintem a megvásárolt üzemidővel nem lehet biztosítani a hajózóállomány megfelelő szintű felkészítését és „karbantartását”. 
Számításaim szerint az 5 fős oktatói állomány teljes, és kétszer 5 fő részleges satenasi átképzése eddig mintegy ezer órát emésztett fel. A hazatért oktatók 2006-ban mintegy 350 órát repültek el, míg a második ötös csoporttal kiegészülve 2007-ben közel 800 órát. Nem tudom, hogy a svéd oktatók mennyit repülnek együlésessel (valószínűleg keveset), de nagyvonalúan nem számolom őket a „fogyasztásba”. Szumma szummárum, 2016 márciusáig maradt hátra 14650 óra, ami alapját képezheti egyfajta „jóslásnak”, némi logikával és szakmai ismeretekkel kiegészítve. A számítás megkönnyítése édekében úgy veszem, hogy eddig két év telt el a lízingből, azaz nyolc van még hátra.
Ha az eddig átképzést kapott létszámmal megegyező 15 fő jelentené a fenntartandó hajózó keretet, akkor a kilátások nem lennének olyan gyászosak, még ha messze nem is nevezném ideálisnak a helyzetet. Ezesetben 6 fő „telepíthető swing-role hajózó” évente fejenként 180 órát kapna, de a maradék „csak hazai készültségadó” 9 főnek is jutna bő 80 óra. Ezek a technológiai színvonalat, a rendelkezésre álló szimulátorokat figyelembe véve mindenképpen elégséges értékek.
Lennének.
Csakhogy a tervezett keretlétszám nem 15 fő, hanem előreláthatólag 25-26 fő, ennyien kapnak átképzést a típusra. {Majd valamikor – teszem hozzá, mert az már biztos, hogy a készültségi szolgálat 2008 nyári-őszi kezdetekor (2009. január 1-ig párhuzamosan lesz a MiG-29-esekkel) csak az eddig kiképzettek jöhetnek számításba a sajnos előforduló csökkenést leszámítva (ez jelenleg 14 fő, de könnyen meglehet, hogy még 1-2 fővel nem lehet számolni, így valószínűleg 12-13 fővel kezd a QRA)}. 2008-ban két újabb hajózó kap részleges átképzést Satenasban (összesen 100 óra), 14 fő folytatja a felkészülést Kecskeméten (összesen 1200 óra). 2009-ben 5 fő megy Satenasba (összesen 250 óra), itthon 16-an repülnek, akik közül hatan már megkapják az expedíciós óraszámot (összesen 1080 óra), míg 10-en a standard óraszámot (összesen 850 óra)...és ez az a pont, ahol el kell majd kezdeni fékezni, nehogy idejekorán kifussanak a lízingkeretből. A spórolás áldozatai kizárásos alapon a „csak hazai készültségadó” állomány tagjai lehetnek. 
Hogy ez ne következzen be, két megoldás lehetséges: vagy növelik a repültóra-keretet, vagy csak annyi embert képeznek át évente, amennyi kiesik, és 15 főben maximálják a piótaállományt. Az első opciótól borzong a politika, mert pluszpénzbe kerül. A második pedig rendkívül rossz gép/pilóta arányt eredményezne, de ami valóban súlyos: minden redundanciát (betegségek, stb. esetére) kivenne a rendszerből, különös tekintettel arra, ha a telepítésre szánt erőket valóban bevetik.
Zord
