Air Power Blog

Nem éppen új, de csodálatot ezúttal sem érdemlő műfaj, a "bemutató gyakorlat" tanúi lehettek azok, akik ott voltak a Központi Gyakorló- és Lőtér nulla pontján a Bevetési Irány '08 gyakorlat (sajtó)nyilvános napján. Mivel itt már volt róla szó, ezúttal csak a "bemutató légiharcról" szolgálok némi illusztrációval...talán itt lenne az ideje, hogy az állomány olyan dolgokra koncentrálhsson, melyeknek a haza védelmében tényleg van értelme. Egy kis magasságú, korlátozott méretű légtérbe koreografált, "légi harcnak" titulált dzsiggelésnek nincs sok. Évi 150 óra per kopf esetén kétségtelenül egy szép airshow-programot lehetne belőle kifejleszteni, node hol lesz 2009-ben ehhez már a kétfarkú?

Forszázzsal könnyű!

Menekülés a rőt MiG elől. 

Kölcsön-infracsapdák szórása?

Zord

Ps: Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó...

A héten került megrendezésre a 54. Légtérellenőrző Ezrednél a CRC OPEVAL 2008 ellenőrző gyakorlat, mely során a NATO-tagországokból érkezett szakemberek ellenőrizték a magyar légvédelem információs és vezetés irányítási szervezetének és alárendeltjeinek működését. Bár az értékelés még hátravan, és vasárnap hirdetnek eredményt, úgy tudni a rendszer szabta kereteken belül helytállt az alakulat, Veszprémtől Bánkútig, Jutától Medináig, Kuptól Fürjesen át Debrecenig.

Az agresszorok szerepét az USAFE avianói 31-ik ezred 555. századának (Triple Nickel) gépei játszották el, melyeket a veszprémi CRC-ből (Silvershark) irányított kecskeméti Gripeneknek kellett elfogniuk. A „találkozások” elsősorban a BVR gyakorlását szolgálták a két pótossal és LANTIRN-nal érkező Block 40-es F-16-osokkal, az elengedhetetlen „elektronikus porszívózásról” nem is beszélve. Az elfogásokon a harmadik batch fiataljai is bizonyíthattak.

Az ellenfél ugyan előzetes forgatókönyv szerint játszott, de azért nem felesleges megemlíteni, hogy az avianói ezred negyvenegynéhány gépe tavaly 8293 felszállásból 16366 órát repült. Nem ismert a hajózólétszám, de ha 1,5-ös gép-hajózó szorzóval számolunk (60 fő), akkor ez 272 óra per kopf, ha pedig kétszeressel (80 fő), akkor is 204 óra! Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy ebben a számban benne foglaltatnak a baladi (Irak) hosszas CAS-őrjáratozások is, melyek a települések hónapjai alatt azért rendesen aláássák az A-A jártasságot. Azért nem sajnáljuk őket, a Dolomitok aljára visszatérve van keret miből vissza lehet állítani a kiesett mozdulatokat.

Zord

A napokban Budaörsön vendégeskedett az amerikai Sikorsky helikoptercég civil lajstromú (N492SA) H-92-es közepes szállító helikopter demonstrátora. Devil 505 kollégának hála képekkel szolgálhatok az egyelőre ritkaságszámba menő forgószárnyasról, mely a térségben technológiai továbblépést kínálhat (az EH-101 és az NH90 típusokhoz hasonlóan) a hagyományos Mi-8/-17 felhasználóknak - már ha azok tovább akarnak lépni egyáltalán, tekintettel a 15 millió dolláros csupasz árra, melyből jópár kitelik az örög orosz igáslóból. 

A gép európai markatingkörúton van, Budaörsre a lengyelországi Kielcében megrendezett MSPO-showt követően, illetve a bukaresti BSDA kiállítást megelőzően érkezett. Bár hivatalos megerősítést nem sikerült szerezni, úgy hírlik, hogy a kilencvenkettest idehaza is bemutatták a potenciális vevőknek. Na most azt nem tudom, hogy a Honvédségen túl ebben az országban kinek kellene egy ekkora jószág. 

A lengyeleknél szép csendben zajlik a közepes szállító helikopter típusváltás előkészítése, és a még ki nem írt tender egyik esélyese a két európai típus mellett az S-92-es lehet. A lengyeleknél cél a hazai végszerelés megkaparintása is.

A gépre (a civil változatokkal együtt) eddig mintegy száz megrendelés érkezett, a Sikorsky minden alkalmat megragad a promócióra (az utolsó két képen már a nyári Farnborough-i kiállításon látható a demostrátor). A nagy szakítás az lenne, ha a típus áttörhetne az USAF újraindított CSAR-tenderén. Ami azt illeti, a kilencvenkettes a posztszovjet piacon már ért el sikert: az immár megboldogult türkmén elnök, Szaparmurat Nijazov vételezett magának két példányt. A speciális vibrációcsökkentő rendszerrel felszerelt gép aligha rázta úgy Türkmenbasit, mint a megszokott minyók!

Bennem az egyébként szimpatikus S-92-es és nyugat-európai társai azt a kérdést vetik fel, hogy lehet-e, szabad-e a világnak ezen a részén ebben a kategóriában a Mi-8-családon (ma: M-17, Mi-171, stb) túl gondolkodni? Hol van az a határ, amikor az orosz família előnyei már nem elégségesek?

Zord