Air Power Blog

Ma ismét - ezúttal javarészt UAV-okra hangszerelve - megrendezésre került a Repüléstudományi Konferencia az egykori SZRFK-n (a mai rövidítést aligha célszerű megjegyezni, a történelmi tapasztalat szerint ugyanis meg fog változni - egyébként meg addig jó, amíg változik, mert az azt jelenti, hogy létezik). A rendezvény a magyar "légierő közösség" legfontosabb nyílt szakmai összejövetele, hogy új mondjam, "a" konferenciája. A mai nehéz időkben egyre nagyobb szükség is van az ilyen összejövetelekre, egymás megismerésére, eszmecserékre: a szakmai tudatosság és láthatóság fenntartása, javítása a túlélőképesség növelésének, az érdekérvényesítésnek az eszköze lehet. A konferenciára ugyan évente kerül sor, de ahhoz kapcsolódva, a Magyar Hadtudományi Társaság újjáéledő légierő-szekciójában havonta van lehetőség a témák ízlelgetésére, megvitatására, az előadói képesség próbára tételére, vagy egyszerűen csak ötletek merítésére, amire ezúton is bátorkodok bátorítani mindenkit, aki hisz a hazai légierő jövőjében, és tenni kíván érte, még ha csak gyűszűnyit is. Mert a mottó az: "Hogy ha nem mi, akkor ki?" 

Figyelem a nagyelőadóban a plenáris ülésen. Ezúttal a kritikus infrastruktúravédelmi kutatások címén sikerült a szervezőknek támogatást szerezniük.

Érdekes előadás a légierő alkalmazás szekcióban. Horváth József örgy: A repülés elektronikai zavarása.

Az elhivatottak csoportképe a magyar katonai repülőszakemberek Alma Matere előtt.

Zord

PS: Hogy miért kell hallatni a hangunkat? Hát azért, hogy a szakma nélkül ne lehessen olyan döntéseket meghozni, mint a szerényen, de jó helyen és jól működő szolnoki repülőmúzeum felforgatása, ami rövidesen kezdetét veszi Abszurdisztán történetének újabb apró, de a közösségünk számára fájdalmas mozzanataként.

Csendélet "inváziós" festésű MiG-15-el, Szu-22M3-al és KKR felderítő konténerrel. Kiállítási tárgyak autentikus környezetben, egy működő repülőtér tőszomszédságában. Talán többet nem is kell mondani, hogy alátámasszuk, miért is vannak ott jó helyen a gépek, ahol most vannak. 

Az új helikopterek beszerzéséről csak jövőre lesz döntés, viszont rövidesen remélhetőleg megkötik azt a keretszerződést, mellyel 2015 végéig kívánnak gondoskodni a meglévő gépek fenntartásáról. Továbbiak a mai Magyar Nemzetben illetve a Phalanxblog vonatkozó bejegyzésében.  

A fenntartási keretszerződés prioritást élvező gépei a Mi-17-esek, melyek még jelentős üzemidő-tartalékkal bírnak. Itt az egyik utoljára nagyjavított példány, a 704-es Szolnokon éjszakai feladatra történő előkészítés közben - még tavaly ősszel, a Logical Decision gyakorlaton.

Zord

A témában érdekelt hazai szereplők részételével, Pilóta nélküli légijármű rendszerek címmel szakmai konferenciát rendeztek ma a Stefánia-palotában, ami ha minden igaz, az első ilyen, „teljességet” célzó magyarországi összejövetel volt. Most, hogy már szépen van üzemeltetői és alkalmazási, valamint fejlesztői tapasztalat és gyűlik a gyártási is, a legfontosabb cél a bürokratikus akadályok eltávolítása a hazai UAS-ambíciók útjából. Itt az idő, hogy a jogi és adminisztratív, valamint a gyakorlati (kutatás-fejlesztési, gyártási, rendszeresítési) ráfordítások és erőfeszítések arányát az utóbbiak irányába tolják el. Értsd: illegális eszköz által végrehajtott illegális repüléssel lehet felderítési adatokat (stb.) produkálni, de summás óradíjjal, példás uniós jogharmonizációval megalkotott papírokkal bizonyosan nem (no offense). Ez persze túlzó, radikális és egy jogállamban politikailag inkorrekt nézet, mindössze arra kívánok rávilágítani: a dolog súlyának megfelelő finanszírozás révén elért gyakorlati eredmény, képességteremtés a cél, a papírgyártás csak következmény, a „szükséges rossz”. Az, hogy a fejlesztési, tesztelési munka, rendszeresítési eljárás, alkalmazás azért várakozzon, mert elégtelen a jogalkotás, teljességgel elfogadhatatlan. Az UAS-eredményekben élenjáró országok bizonyosan nem tartanának ott, ahol, ha annak idején a fától nem látják az erdőt. A LégierőBlogger ezúton is sikerélményekben gazdag munkát kíván az UAS-kérdésben érintett hazai szakembereknek és a jogászoknak egyaránt!

Megméretés után, megméretés előtt. A HM Ei és a Currus Meteor 3MA célgépe a konferencia bemutatóján. Mint megtudtam, a sugárhajtóműves UAV jó úton halad, hogy a győri alakulat nyár végi lövészetén a Mistral és a Kub komplexumok áldozata lehessen. A gép orrkúpjában lévő Luneberg-lencse a feladatra való alkalmasság kritikus eleme.

A Meteor 3MA mögött a felderítő Ikran, melyet tavaly novemberben demonstráltak először a nyilvánosság előtt.

Az HM Ei és Currus UAS-fejlesztésének földi komponense, a MRVP-utánfutó a Stefánia-palota oldalában.

Konferenciacím a kivetítőn.

Kipróbált import-csúcstechnika. Az Elbit Skylark 1LE Afganisztánban bizonyított, magasra téve a mércét.

A Bonn Hungary Electronics kft. BHE UAV családjának tagja a földi irányítópulttal és az antennarendszerrel.

Zord